Századok – 1963
Közlemények - G. Soós Katalin: Menedékjog vagy kiszolgáltatás? 369
376 G. SOÓS KATALIN A Schober vezette rendőrség aligha szolgált rá a bizalmatlanságra. Nemcsak arra gondolunk, hogy Schön elrablása után csak Bleich és Kiss hadnagyokat tartóztatták le, a gyilkosságra felbujtó Prónayt ellenben a rendőrség „legitimista üzelmek" miatt eltanácsolta Ausztria területéről, s hogy Rantzenberger kapitány szintén „eltűnt" Ausztriából, bár a nyomozás konstatálta bűnösségét.56 Gratz február 12-i jelentésében beszámolt Schoberrel folytatott beszélgetéséről, aki kijelentette, hogy hajlandó a magyar hatóságok rendelkezésére bocsátani minden adatot, amely a kommunisták megítélésével kapcsolatban fontossággal bírhat.5 7 Amikor február közepén a rendőrség nyomára jött egy Kun Béla elrablására irányuló akciónak, a résztvevőket nem vonta felelősségre, hanem utat engedett nekik, hogy Bécsből eltávozhassanak.5 8 A március eleji „szöktetési" kísérlettel kapcsolatban a rendőrség a vizsgálat során elhallgatta, hogy a benne részes Szentmiklósy nevű magyar tiszt fivére a bécsi magyar követség tagja, és megígérte, hogy a másik két tisztnek (br. Lipthay, Probst) és altisztnek (Reininger) szintén nem lesz nagyobb kellemetlensége. Nem sokkal később kaució ellenében mindannyiokat szabadon bocsátotta.59 Az egész társadalom haladó közvéleménye mély megdöbbenéssel és felháborodással fogadta Ausztriában a horthysta ügynökök terrorakcióira vonatkozó híreket; Bauer leleplezését, a Bleich és Kiss elleni vizsgálatnak a kommunista ós szocialista sajtóban nyilvánosságra hozott, a bécsi magyar követséget és a bécsi rendőrséget is kompromittáló újabb adatait. A magyarországi fehérterror garázdálkodása elleni tiltakozás jegyében már eddig is több, nagy tüntetósszámba menő gyűlés zajlott le. Azonban éppen ezek a terrorcselekmények, és mögötte a magyar ós osztrák ellenforradalmárok jól sejtett együttműködése szolgáltattak alapot arra, hogy a kommunista párt személyekig menő konzekvenciákat vonjon le Bauer február 19-i, még általánosságban mozgó tiltakozásából, és követelje a magyar követ ós valamennyi rendőrspicli kiutasítását Ausztriából, Schober rendőrfőnök, Brandl és Presser rendőrtanácsosok eltávolítását a rendőrség éléről.6" Március 29-én az időközben Karlsteinból a Bécs környéki Steinhof ideggyógyintézetbe szállított népbiztosok éhségsztrájkba léptek. Az internáltak kérték, hogy a kormány tegye lehetővé, hogy Ausztriát elhagyhassák, vagy hogy Bécsben szabadon élhessenek.6 1 Az éhségsztrájk idején egyes osztrák kormányhatóságok, így Bldersch, a szociáldemokrata belügyi államtitkár, a népbiztosok szabadlábra helyezése mellett foglaltak állást. Schober rendőrfőnök azonban szembeszállt e tervvel, sőt a kormányt lemondásával fenyegette meg.62 Ugyanakkor a fehérterror olyan újabb rémtettei Magyarországon, mint a Somogyi—Bacsó gyilkosság 1920. február 17-én, továbbra is megnehezítették, hogy a keresztényszocialista párt a kiadatás mellett foglaljon állást.6 3 Mindezt figyelembevóve, a kormány az internálás fenntartását határozta el. A bécsi rendőrség úgy nyilatkozott, hogy az internáltak most saját költségükön jó élelmet is vehetnek, az őrzést pedig megbízható egyének gyakorolják.6 4 A magyar fehérgárdisták, akik nem felejtették el, hogy eddig végrehajtott terrorcselekményeik és felfedett terrorista terveik iránt az osztrák rendőrség erélytelen magatartást tanúsított, április 4-én kísérletet tettek Kun és a többi népbiztos atropinnal való megmérgezósére. „Ahogy minden forradalmi pártnak első kötelessége, hogy vezérkarát biztonságba helyezze — írta a Proletár —, úgy az ellenforradalomnak természetes törekvése, hogy ezt a forradalmi vezérkart lehetőleg megsemmisítse. Valóban: a proletariátus forradalmát nem lehet úgy megszüntetni, ahogy azt az ellenforradalom legszívesebben szeretné, a proletariátus kiirtásával, mert hiszen proletariátus nélkül a kapitalista társadalom nem lehet el, és így kénytelen kelletlen megelégszik az ellenforradalom a proletariátus kiirtása helyett annak gúzsbakötésével. De ki lehet irtani a proletariátus vezetőit, a proletariátus vezérkarát, mert amíg ez nincs kiirtva, addig a proletariátusnak vezetője van, és miután a proletariátus még gúzsbakötötten is fenyegető réme az ellenforradalomnak, Horthy és Héjjas, Prónay és Bibó mindaddig vesztüket érzik és újabb forradalom rémeit látják, míg tudják, hogy a proletariátus vezetői még élnek, sőt szabadon járnak és dolgoznak a forradalom érdekében . . ."6 5 s' Bécsi Magyar Újság, 1919. dec. 30. Hírek; febr. 24. Magyar tisztek emberrablása. " PI. Arch. Bécsi köv. pol. 1920—67 (1920—222). Gratz Somssichhoz 1920. febr. 12-én. 58 OL. Küm. pol. 1920—36—1018. Somssich külügyminiszter a fővezérnek stb. 1920. febr. 18-án. " PI. Arch. Bécsi köv. pol. 1920—67 (1920—399). Gratz Somssichhoz 1920. márc. 13-án. " Arbeiter Zeitung, 1920. jan. 5. Der Protest gegen die ungarischen Greuel. Kote Fahne, 1920. febr. 24. Österreichische Behörden als Helfer der ungarischen Henker; febr. 27. Die österreichischen Kegierungssozialiaten decken die Horthyagenten; márc. 7. Der Menschenraub geht weiter. " Párttörténeti Közlemények, 1961. márc. 207—208. 1. " OL. Küm. pol. 1920—36—1952. Gratz Simonyi-Semadam Sándor külügyminiszterhez 1920. ápr. 3-án. " PI. Arch. Bécsi köv. pol. 1920—442. Gratz Simonyi-Semadamhoz 1920. márc. 30-án. PI. Arch. Bécsi köv. pol. 1920—67 (1920—399). Gratz Somssichhoz 1920. márc. 13-án. Proletár, 1920. okt. 14. Kun Béla merénylője.
