Századok – 1963
Közlemények - G. Soós Katalin: Menedékjog vagy kiszolgáltatás? 369
372 G. SOÓS KATALIN » tegyen. Politikája azonban a szociáldemokrata pártban nem talált túlságosan nagy támogatásra. Otto Bauer a párt elméleti folyóiratában hosszabb cikkben állást foglalt a magyar, bajor kommunisták és más politikai menekültek kiszolgáltatása ellen. A mi polgárságunknak — írta — fogalma sincs a demokrácia lényegéről, tartalmáról, tradícióiról, sőt még az igazi liberalizmusról sem. A menedékjog gyűlölete demokratizmusának fokmérője. Bauer kijelentette, hogy elvi megfontolások ós a konkrét körülmények, amelyek között dönteni kellett, a menedékjog feltétlen megtartását követelik, és ha a legalantasabb nyárspolgár ösztönökre spekuláló agitáció továbbra is hadakozik ellene, a szociáldemokrácia a politikai menedékjog alkotmányos biztosítását fogja követelni.21 A magyar kiadatási kérelem érvelését az osztrák kormány már csak azért sem fogadhatta el, mert annakidején a magyar tanácskormányt mint tényleges kormányt elismerte, ami által cselekedeteit is politikainak kellett tekintenie. Mindazonáltal az osztrák kormány válaszjegyzéke nem a kiadatási kórelem határozott, egyszersmindenkori elutasítását tartalmazta, hanem a „tényállás" kiegészítését kívánta, közölve, hogy politikai menekülteket csak abban az esetben hajlandó kiadni, ha beigazolódik, hogy ők, vagy valamelyik közülük, közönséges bűncselekmények elkövetését közvetlenül elrendelte, vagy arra utasítást adott.2 2 November közepén informált osztrák politikai körök arról értesültek, hogy a magyar kormány és a fővezérség, a románok kivonulása után majd Kun Béláék feltétlen kiszolgáltatását követelik, újbóli elutasító magatartás esetén pedig a megfelelő külpolitikai konzekvenciákat is levonják, és követelésüket katonai nyomással fogják alátámasztani.2 3 Ezek az Ausztriában keringő hírek nem voltak tel jesen alaptalanok, hiszen Horthy 1919 október végén megfogalmazott hírhedt külpolitikai emlékiratában már új revansista háború esélyeit latolgatta Románia ellen, és a környező államokban, így Ausztriában is, a baloldali erők szétzúzására, reakciós rendszerek uralomra segítésére készült.24 A magyar külügyminiszter december 2-án azt írta a bécsi magyar követnek, hogy erélyes, és szükség esetén retorziókkal fenyegető fellépés egy olyan ingatag, már az antantnál is hitelét vesztett kormánnyal szemben, mint az osztrák, sokkal inkább beválik, mint a barátságos közeledés, amelyet csak félreértenek.2 5 Nem az agresszív, és ugyanakkor többnyire irreális terveket ápoló horthysta katonai klikk szándékán múlott, hogy az Ausztria ellen kilátásba helyezett katonai nyomás alkalmazására sem 1919-ben, sem később nem került sor. * Otto Bauer és a szociáldemokrata párt más vezetői többször hangsúlyozták, hogy az emigráns kérdésben Ausztria kormányát szerződés köti. amelyet nem törhet meg. Mindamellett a munkásság volt az az erő, amely a kormányt az adott szó megtartására kényszerítette. Az osztrák munkásság védelme alá helyezte a vesztes magyar forradalom vezéreit, őrködött életükön, harcolt szabadlábra helyezésükért. Az osztrák kommunista párt 1919. december 7—8-án megtartott III. országos konferenciája nemcsak a munkásság előtt álló politikai és szervezeti feladatokkal, hanem az Ausztriában élő emigráns kommunisták helyzetével is foglalkozott. Radek a konferenciához intézett üdvözlő írásában rámutatott, hogy a demokratikus köztársaság, amely a magyar ellenforradalmároknak lehetővé tette, hogy Bécsben újságokat adjanak ki, ós Tanácsmagyarország ellen összeesküvést szőjenek, a magyar, német és orosz kommunistákat fogságban tartja. A magyar kommunista párt Budapestről küldött üdvözletében felhívta a figyelmet a karlsteini internált kommunisták sorsára: „Az erőegyensúly következtóben"tna Ausztria földje az a hely, ahol legértékesebb élharcosaink menedéket találnak, ahol a harc újrafelvételónek lehetőségére várakoznak. Az osztrák proletariátus és élcsapata, az osztrák kommunista párt szent kötelessége, hogy ne tűrje el, hogy az európai forradalmak ez élcsapatát hóhérjaiknak kiszolgáltassák, vagy emberhez nem méltó körülmények között tartsák . . ." Az osztrák kommunista párt tiltakozott a bel- és külföldi kommunisták üldözése és letartóztatása ellen, és követelte azonnali szabadonbocsátásukat.26 21 Der Kampf, Wien, 1919. nov. 792—800. 1. Otto Bauer : Auslieferung und Asylrecht. 22 Az osztrák jegyzék eddigi kutatásaink során még nem került elő, tartalmát a Külügyminisztérium 6. ügyosztályának 1920. márc. 6-án kelt jelentéséből ismerjük (OL. Kinn. pol. 1920—36. szám nélkül). 23 Haus-, Hof- und Staatsarehiv Wien. Zeitungsarchiv 192. „Westungarn". 24 HL. MNHF I.—1919. — 2045. Ilorthv emlékirata a külpolitikai helyzetről. 1919. okt. 28-án. 25 OL. Küm. pol. 1920—36—4204/1919. Somssich Gratzhoz 1919. dee. 2-án. 21 Protokoll der 3. Keichskonferenz der Kommunistischen Partei Deutschösterreichs am 7. und 8. Dezember 1919. Wien 1920. 8., 10—11., 17. 1.
