Századok – 1963
Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32
ASPROMONTE ËS A HAGYAB, EMIGRÁCIÓ 1862-BEN 37 i álljanak készenlétben, de a túlzott hangoskodást, az ügy dobraverését kerüljék el.5 A szervezés azonban kezdeti szakaszában megrekedt, mert a Rattazzi-kormány levetve liberális álarcát, váratlanul lecsapott a készülőben levő akcióra. Sarnicoban és Pallazuoloban elfogták az önkéntes csapatok tagjait. Garibaldinak a tétlenséget, a caprerai visszavonulást ajánlották, amit az nagyobb távlatban visszautasított, és tevékenységének színhelyét rövidesen Szicíliába helyzete át.6 Azok az aggasztó hírek, melyek innen futottak be, arra utaltak, hogy a turini kormányzat tehetetlensége, kormányhivatalnokainak basáskodása miatt a nép elégedetlensége erőteljesen fokozódott, és ha gyors változás nem következik be, a két évvel annak előtte felszabadított területek lakossága megelégelve az új, a Bourbonok helyébe lépő urakat, az elszakadás útjára lép. Garibaldinak határozott meggyőződése volt, hogy a turini kormányzat, a szükséges társadalmi reformok halogatása, a közigazgatás maradisága, zsarnokoskodása miatt, kockára tette az olasz egység nehezen megszerzett eredményeit is és a növekvő bajokból, csak egy kiút lehetséges, a népi tömegek ismételt mozgósításával, fellépésével kénysze-1 ríteni a monarchia kormányát, hogy lépjen akcióba Róma felszabadításáért, honnan minden bizonnyal az újonnan szerzett dél-olaszországi területek is hathatósabban, eredményesebben és megértőbben kormányozhatok. Véleménye szerint fel kell számolni azt a gyakorlatot, hogy Szicília és Dél-Olaszország a monarchia szabad zsákmány területe, melyet a messzi Turinból, mint I valamiféle idegen, meghódított tartományt igyekeznek igazgatni, pacifizálni.7 Garibaldi ismételt fellépése tehát elsősorban a szicíliai helyzettel és a római • kérdéssel állott összefüggésben. Végső következtetése Garibaldinak az volt, hogy Olaszország egységének helyreállítása, kormányzásának eredményesebb megvalósítása elsőrendű feladatként írja elő a pápa világi hatalmának teljes felszámolását, az idegen megszálló francia csapatok kiűzését Rómából. Frigyesy i abban a szellemi légkörben mozgott, ahol e gondolatok szárba szökkentek, t ahol a teendők kikristályosodtak, ahol a terveket tettek követték. Észak-Olaszországból kíséri Garibaldit Caprerára és innen tovább tart vele Szicíliába. Útjáról, teendőiről, az események várható alakulásáról, reményeiről írott beszámolói igen lényeges dokumentumait képezik az Aspromontehoz vezető eseményeknek. Palermóból 1862. július 7-én Pulszky Ferenchez küldött levelében többek között beszámolt arról, hogy ,, . . . Genuabóli elutazásunk után három napot mulatánk Caprerába, itten — Palermoban — rendkívüli lelkesüléssel van fogadva az öreg úr, mindnyájan a királyi palotába vagyunk szálva, hogy meddig és mikor fogunk Nápolyba menni azt még nem tudom. Ezen útja Garibaldinak nekem nagy reményt ad — meglátjuk."8 Július végén, még mindig Palermóból ír Frigyesy Pulszkynak, kiemelve, hogy „Garibaldi tervei a kormány ármánykodása mellett is jól haladnak". Szól Garibaldi azon inspirálásáról, hogy a tevékeny magyaroknak végre is egy új komitét kellene létre-5 Frigyesy Gusztáv Pulszky Ferenchez, Milánó, 1862. máj. 30. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. A továbbiakban O. Sz. K. Pulszky-gyüjtemény.) 6 Giuseppe Guerzoni : Garibaldi. II. 401. és kk. 1.; Paul Fischer : Garibaldi. Der Mann und die Nation. Zürich. 1934. 456. és kk. 1.; A. Luzio : Aspromonte e Mentana. 112. és kk. 1. 7 Pietro Orsi : L'Italia moderna. 301. és kk. 1.; Agostino Gori : II Regno d'Italia. Milano. 1904. 34. és kk. 1.; Denis Mack Smith : Italy. 61. és kk. 1. * Frigyesy Gusztáv Pulszky Ferenchez, Palermo, 1862. jül. 7. (O. Sz. K. Kézirattár. Pulszky-gyüjtemény).
