Századok – 1963

Tanulmányok - Lukács Lajos: Aspromonte és a magyar emigráció 1862-ben 32

36 LU К ÁCS LAJOS rokonszenvezett Garibaldi puritán magatartásával, és következetesen azt vallotta, hogy nem a pillanatnyi siker vagy sikertelenség, nem a kilátásba kerülő előny, hanem csakis az ügy magasztos szolgálata lehet cselekedeteinek mércéje és irányítója. Az olasz egység kérdése megítélésében szilárdan képviselte azt a politikai vonalat, melyet Garibaldi védelmezett. Példaképével együtt híven vallotta, hogy ami 1860-ban nem sikerült — vagyis Róma felszabadítása — a turini kormányzat és III. Napoleon fellépése miatt, az előbb vagy utóbb a népi tömegerőre támaszkodva, egy újabb felkeléssel meg fog valósulni. 1862-ben, mikor Garibaldi ismét napirendre tűzte a függőben maradt problémák radikális rendezését, Frigyesy azonnal mellé állt. A kapcsolat közöttük egyébként sem szakadt meg 1860 ősze után. Garibaldi úgy tartotta számon Frigyesyt, mint egy nagytudású, széles látókörű igaz magyart, aki 1860-ban kiváló tanúságot tett katonai képességeiről, tudásáról, bátorságáról és a jó ügy iránti hűségéről. Az 1848-as magyar szabadságharc egykori ifjú hőse, aki 14 éves korában már fegyvert fogott és küzdött a betolakodó ellenséggel szemben, majd 1859-ben hátat fordított az osztrák Don Miguel ezrednek, hol mint őrmester szolgált, és belépett az olasz hadseregbe — a szicíliai expedícióban már mint századparancsnok harcolt. Milazzonál meg is sebesült. Garibaldi nevezte ki őrnaggyá. Felejthetetlen élményként élt Garibaldi emlékezetében igaz hősiessége, ahogy csapatai élén, Capua előtt, a Volturno mentén küzdött a többezres túlerőben levő Bourbon-csapatok ellen, akiket megfutamított.3 Frigyesy azok közé a katonatisztek közé tartozott, akik ugyan a dél-olaszországi hadjárat után a rendes olasz hadsereg kötelékébe kerültek, < de hűségesen kitartottak a vörös inges hős tábornok mellett, akit a szerencsétlen körülmények egy időre a sziklás Caprera szigetére kényszerítettek vissza- ' vonulásra. Frigyesy biztosította Garibaldit arról, hogy számíthat rá minden további tervében és akciójában és vele együtt, oldala mellett fogja találni a magyar emigráció igaz és cselekvőképes tagjait is.4 Amikor Cavour és Ricasoli kormánya után a Rattazzi-kormány viszonylag engedékenyebb volt a nemzeti agitációval szemben és Garibaldi lövészegylet ' szervezésével egybekötött nagysikerű agitációs körútját tartotta, Frigyesy. Milánóból szoros levelezési kapcsolatban állt Garibaldival, aki az osztrák határ mentén igyekezett összpontosítani önkéntesei egy részét, hogy Velence felszabadításának ügyét előmozdítsa. Frigyesy ebben az időben olyan utasítást kapott, hogy kezdje meg a hatékony szervezést a tisztek körében, 3 A Frigyesy Gusztáv életére vonatkozó irodalmi anyagból elsősorban utalhatunk Pásztor Lajos már említett forráspublikációjára (Janus Pannonius. 1947); Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Bpest. 1894. III. 777—778. 1.; К. M. Kertbeny : Namensliste Ungarischer Emigration. Brüssel und Leipzig. 1864. 16. 1.; Óváry Lipót : Frigyesi Gusztáv. (Hazánk s a Külföld. 1868. 35. sz.); Csukássy József : Frigyesy Gusztáv (Magyarország és a Nagyvilág. 1868. 7. sz.); Frigyesy Gustavo. Dizionario del Risorgimento Nazionale. Vol. III. 147.1. Milano. 1933; Pietro Delvecchio : La colonna Frigyesy e la eampagna romana del 1867. Torino. 1867.; Gustavo Frigyesy comandate la 2a Colonna nelle giornate di Monterotondo e Mentana. L'Italia nel 1867. Storia politica e militare corredate da molti documenti editi ed inediti e di notizie speciali. Vo. I. 2a ed. Firenze. 1868; Frigyesy visszaemlékezése: Az 1867-diki római hadjárat (Honvéd. 1868. 24. sz.); Frigyesy neve az irodalomban több változatban szerepel: Frigyessy, Frigyesy, Frigyesi—• Kertbeny szerint családi neve Suták. Aláírása szerint Frigyesy, és éppen ezért a szövegben ezt használjuk. Jegyzetekben az irodalmi utalás változatainak megfelelően. 4 Frigyesy Gusztáv Garibaldihoz: Milano, 1862. máj. 23. (Istituto per la storia del Risorgimento Italiano. Roma. Busta 48/11—6); 1862. jún. 1. (Uo. Busta. 267/63—1); 1862. jún. 8. (Uo. 267/63—2); Vö. Pásztor : Frigyesi. 22. és kk. 1.