Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
322 KOVÁCS END1ÎE hatalomra szeretne kerülni, s akkor — Bäläceanu szerint — vége a magyarromán szerződésnek.94 Brátianu szembefordulása a tervbevett magyar—román fegyveres együttműködés eszméjével mindenesetre jelentős körülmény, de mégsem annyira jelentős, hogy kizárólag ennek tulajdonítsuk az egyezményben foglaltak elsikkadását.9 5 Az együttműködés olyan katonai feladatok elé állította Cuzát és a magyar félt, melynek egyik oldalon sem tudtak eleget tenni. A polgári történetírás beérte annak sommás megállapításával, hogy a Klapka —Cuza egyezmény Erdély kérdésén bukott meg, azért nem vált be a gyakorlatban, mert egyik fél sem volt hajlandó engedni Erdély kérdésében. Ez a felfogás hamis, mint ahogy a belőle levont következtetés — ti. hogy a B-egyezményt május 20-án éppen azért kötötték meg, hogy megpróbáljanak Erdély kérdésében közös nevezőre jutni — is hamis.9 0 Klapka és Cuza a francia és olasz diplomácia részvételével még március 29-én megtalálta a közös hangot, s a megállapodásnak Erdély jövőjére vonatkozó rcsze mindkét felet kielégítette. Román részen bizalmatlanul tekintett rá D. Brátianu, aki azon a nézeten volt, hogy a magyarok, ha*zoritjàk őket a körülmények, mindig valamivel többet ígérnek, de csak azért, hogy később visszavonják, s ebben volt is igazság. 1848 — 49 számos ilyen példát mutat fel. D. Brátianu ezenkívül szívesebben vette volna, ha a fiatal román állam a konszolidáció útjára lép, és távol tartja magát az európai konfliktustól. Klapka helyesen célzott rá, hogy ez a kör inkább Londonra, mint Párizsra figyel, ott pedig az Ausztria elleni fellépésnek nem tapsoltak. D. Brátianu számára tehát az erdélyi kérdés kiélezettebb napirendre tűzése alkalmasnak látszott arra, hogy Cuza merész s valóban forradalminak tűnő terveit általa leszerelje, a hazai fejlődést a békés konszolidáció irányába vigye. Brátianu azonban csak egy ember volt, ezekben a hónapokban távol is volt a kormány székhelyétől, s azok, akik Cuzát körülvették, nem tekinthetők a magyar együttműködés ellenzőinek. Karacsay, kinek szinte gyűlölködő jelentései fényt vetnek ügyetlenségére és elfogultságára, megpróbálta Klapkát Cuza környezete ellen ingerelni, de május 28-i levelében Klapka alaposan kioktatta: „Azt hiszem azonban, hogy ellenszenved elragad bizonyos személyekkel szemben és nem Ion Ghica és nem Aleksandru Golescu, hanem a Brátianuk és szövetségeseik követik a mi ügyünkre nézve veszélyes dákoromán eszméket97 . Klapka itt megígéri, hogy a francia és olasz kormány útján figyelmeztetést küld Iaçiba, de egyúttal emlékezteti Karacsayt, hogy „mi Cuzával a francia 31 Bäläceanu Strzeleekihez írott levelét Teleki jún. 29-én elküldte Kossuthnak Genovába. Koltay - Kastner : Iratok. 113. 1. — Klapka egy Karacsanynak írt levelében 1859. jún. 24-én Genovából tájékoztatja Cuza kiküldöttjeiről. Aleesandrit „doktrinárius ábrándozóként" említi, D. Brátianu „veszedelmes bolond és a magyar ügynek ellensége", de Bäläceanu „a mi emberünk, kész erélyesen velünk működni s plein pouvoirokkal jött ide, missziójának sikere a mi érdekünkben is fekszik s ezért támogatjuk". OSzK. Oct. Hung. 441. 95 Egyes régebbi feldolgozásokban Ion Brätianu neve szerepel mint a magyar— román szövetség ellenzője. Például Gh. Brátianu : Napoléon III et les nationalités, 43. 1. és Marcu : i. m. 222. 1.; N. Corivan számos tanulmányában kimutatta, hogy valójában Dumitru Brátianuról van szó. Ion Brátianu a kérdéses időszakban részt vett a havaselvi nemzetgyűlés munkájában, máj. 26. és júl. 4. között egy ülésről sem hiányzott.; N. Corivan : Walewski, Napoléon III. si. Cuza Yodä, 15. 1. Ugyanő : Cavour et la Transylvanie 160. 1. Ugyanő : La politica orientale 145—148. 1. 96 G. Brátianu : Napoléon III et les nationalités, 40. 1. 97 Klapka—Karacsay 1859. máj. 28. OSzK. Horváth Mihály hagy.; Ács : i. m. 95. sk. 1.
