Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
AZ 1859. ÉVI MAG Y AB—BOMiN EGYEZMÉNY 323 konzul jelenlétében írásbeli szerződéseket kötöttünk és a legcsekélyebb bizalmatlanság a fejedelem őszintesége iránt félreértésekre vezethetne, melyeket csak nehezen tudnánk helyrehozni. Az Erdélyben folytatott agitáció tisztán osztrák, ami első pillantásra felismerhető. A mi viselkedésünktől függ, hogy meghazudtoljuk. Ne feledd el még azt sem: Cuza szavát adta a császárnak, hogy megállapodásunk értelmében fog cselekedni; ha ettől a legcsekélyebb mértékben is eltérne, ezzel megfosztaná magát leghatalmasabb támaszától. De nekünk is az egyenes úton kell haladnunk, és nem keltene jó benyomást Iaçiban, ha megtudnák, hogy mi a jelenlegi kormány halálos ellenségeivel is összekötettésben állunk. Az Éliade-féle rokonságról, mely most is tehetetlen és jövője sincs, legjobb szándékai dacára sem akarok tudni, mert az egyenes utat tartom az egyedül lehetőnek és a legjobbnak, amelyet most és mindig követnünk kell. Tizennégy nap múlva kielégítőbb anyagi lehetőségek állnak majd rendelkezésünkre, hogy nagyobb számú missziót küldhessünk Ia.siba, mely azután egyelőre még kissé bizonytalan barátainkat a közelről szemmel fogja tartani." E világos és egyértelmű szavak után kilátásba helyezte, hogy maga is rövidesen útnak indul a fejedelemségekbe, hogy valóra váltsák közös terveiket. Ez május végén volt, a háború már egy hónapja folyt meglehetős lassúsággal, Cavour, a magyar—román szövetség fő támogatója a miniszterelnökség mellett ellátta a hadügyi tárcát is, millió gondja között nem volt képes akkora figyelmet szentelni a fejedelemségeknek, mint amennyire szükség lett volna. Magyar részről Klapka tartotta kézben az ügyeket, ő indította el Galac felé az első szállítmányt, Karacsay segítségére Czetz tábornokot indította útnak Konstantinápolyba, vitte a pénzt és a terveket, Kossuth, akinek jelenléte a délszláv—román—magyar tervek összehangolása miatt nagyon szükséges lett volna, május elejétől június közepéig Angliában működött, és a császárnak tett ígérete szerint a Derby-kormány megbuktatásán fáradozott, Klapka emellett közelharcot vívott az olaszországi légió önállóságáért. Mindamellett Klapkának maradt energiája ahhoz is, hogy Karacsay és Czetz segítségével tovább szervezze a fejedelemségekben a felkelést. Munkatársai kevés meggyőződéssel szolgálták ezt a fontos ügyet, különösen Karacsay, de Czetz sem bízott abban, hogy a magyar—román együttműködés megvalósul.9 8 Olivér Lalande francia ügynök megérkezett Ausztrián át Iaçiba, de a francia kormány ekkor már nem küldött határozott utasításokat, s Cuza magára maradt. A magyar emigráció is kezdte úgy érezni, hogy a francia császár már legszívesebben kihagyná a magyarokat a háborúból. Az Angliából visszatért Kossuth azt a benyomást szerezte, hogy a császár a magyarokat csak arra kívánja felhasználni: hassanak közre az osztrák sereg magyar elemeinek bomlasztásában, de a franciák nem azonosítják magukat a magyar üggyel.99 A volt kormányzó június végén felkereste Cavourt, kérte, hogy küldjenek jelentős francia hadsereget Magyarországra, mire az kifejtette előtte, hogy ezt nem lehet megtenni Anglia és a „taktikai készületlenség" miatt;10 0 Szarvady közölte levelében Kossuthtal, Walewski ellenzi azt, hogy magyarok is résztvegyenek az osztrák—olasz háborúban, noha ekkor már két zászlóaljba osztva 2000 ember várta, hogy harcba vigyék.10 1 Július 3-án a császár bizonytalan ígéreteket tesz Kossuthnak a magyar függetlenség 98 Czetz—Karacsay, 1859. jún. 9.; Ács : i. m. 106. 1. 99 Kossuth : Irataim, I. 332. 1. 100 Uo. I. 434. 1. 101 Szarvady—Kossuth, 1859. jún. 24. Koltay - Kastner : Iratok, 112. 1. \
