Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
308 KOVÁCS END1ÎE az ügynökök már útban vannak, és készül Klajíka is, hogy a magyar—román megegyezést tető alá hozza. A cavouri terv tehát lényegében — ha zökkenőkkel is — számíthatott a császár támogatására, III. Napoleon minden diplomáciai gondja-baja mellett is szüntelenül érdeklődött Klapka keleti útja felől41 , és elvileg a fegyverek elküldésének kérdése is eldöntetett. Más kérdés, hogy ezek a fegyverek csak nagy késéssel indultak el keletre. Magyar részről azonban nem csekély problémát jelentett Kossuthnak, az emigráció tényleges fejének állásfogalalása. Február 24-ig nem is tudott a keleti akcióról,4 2 Klapka egyszerűen elfelejtette tájékoztatni róla. Vajon valóban elfelejtette? Aligha hihető azok után, amilyen nagy jelentőséget tulajdonított az egész ügynek. Hiszen Klapka a magyar—román megegyezést a további sikerek kulcskérdésének tekintette.4 3 Fáradozott ebben az ügyben már 1850-ben, amikor a londoni demokratikus bizottságban előadta konföderációs terveit, s annyira megnyerte magának Balcescut, hogy ez a legmelegebb elismeréssel nyilatkozott róla és szívesen látta volna a felszabadító román hadsereg élén.44 Fáradozott a megbékélés érdekében Klapka a krími háború időszakában is, és kezdeményezéseire mindenkor az a nagyvonalú, megértő állásfoglalás a jellemző, melyet első ízben Teleki László szólaltatott meg 1849-ben. Híve volt a dunai konföderációnak, éppen ezért számíthatott a román hazafiak rokonszenvére. Vele szemben Kossuth a nemzeti szupremácia hajthatatlan bajnokaként tűnt fel a románság szemében, kinek tárgyalásai Viddin óta szakadatlanul kudarcba fúltak, fennakadtak a területi integritás zátonyán. (Egyetlenegy kivétel a Kossuth — Brátianu megegyezés 1853 őszén, melynek azonban nincs folytatása.)4 5 Cavour előtt sem volt titok, hogy Kossuth személye a legkevésbé sem alkalmas arra, hogy a románokat, kiknek állásfoglalását 1858 decemberében D. Brátianu szájából hallhatta, megnyugtassa. Voltak egyéb akadályok is. A kelet-európai forradalmi tervek nem kívánkoztak nyilvánosság elé, az emigrációval fennálló kapcsolatoknak a háborús tervek érdekében a legnagyobb titokban kellett maradniok. Cavour kitűnő reálpolitikus volt, jól tudta, milyen veszélyek leselkednek a császárral nagy nehezen életbentartott szövetségre. Az angol semlegesség biztosításának semmi esetre sem szolgált volna javára, ha kitudódik, hogy a francia-olasz fél széleskörű előkészületeket tesz a keleti konfliktus kirobbantására és fenyegeti a párizsi béke nyomán kialakult status quot. Ezért nem kívánt közvetlen s nvílt tárgyalásokba bocsátkozni Kossuthtal sem Cavour, sem a császár. Hl. Napoleon különben is szégyenlette és kissé meg is vetette az ilyen „gyanús" kapcsolatokat, és csak akkor élt velük, ha erre nyomós okok kényszerítették, de akkor is titokban, rábízva az érintkezést Jérômera vagy az olasz miniszterelnökre; ő maga a háttérben kívánt maradni, nehogy kompromittálja magát a külföld —Anglia, Poroszország és a cár — előtt. 41 Napoleon hg.—Cavour 1859. ápr. 23. és 24. Carteggio, II. 411. és 412. sz. Marcu : i. m. 193. 1. 42 Klapka—Kossuth 1859. febr. 24. Koltay-Kastner Jenő : Iratok a Kossuthemigráeió történetéhez. 1859. Szeged. 1949. 24. 1. 43 ,.Die Arbeit, die ich im Begriffe stehe zu unternehmen, ist die wichtigste und erheischt den ganzen Aufwand meiner Kräfte: ich will mich daher vorderhand aus•seh liesslich ihr weihen". Koltay-Kastner : i. m. 24. 1. 14 I. Ghica : Amintiri din pribegiä dupä 1848. Bucuresti. 1889. I. 4G0. 1. 45 Cretzianu : Din arhiva lui D. Brátianu. II. Bucuresti. 1933. CCLVI. sz.
