Századok – 1963
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1859. évi magyar–román egyezmény 293
AZ 1859. ÉVI MAG Y AB—BOMiN EGYEZMÉNY 305 tinápolyi ügynökét, Durandót, hogy támogassa az új fejedelmet a Porta esetleges intervenciója esetén is és nagy reménykedéssel írt Napoleon Jérôme hercegnek — a háborús párt legfőbb mozgatójának és a magyar—román összefogás egyik gyakorlati kivitelezőjének —, kijelentve, liogy Cuza személyében Piémont és Magyarország barátja, Ausztriának pedig ellensége került a fejedelmi székbe; szállítani kell tehát a fejedelemségekbe fegyvert és lőszert a magyar hadsereg számára.20 Ennek a levélnek egyenes következménye, hogy a császár nyomban instruktorokat, két tüzérségi üteget és 10 ezer puskát ígér a nála járt román ügyvivőnek.2 7 Gavour a nála szokásos agilitással gondoskodik ügynökök elindításáról mind Belgrádba, mind a román fejedelemségekbe; nemcsak azért, hogy ezek ott az Ausztria-ellenes irányzatot erősítsék, hanem főképpen azért, hogy elősegítsék ezeknek az országoknak a bekapcsolását Piémont háborús terveibe. Az olasz miniszterelnök tervei szerint — mint ahogy Villamarinához írott január 9-i leveléből tudjuk — a háborút Olaszországban indítják meg, Piémont szövetkezik a magyarokkal, reményt nyújtva nekik függetlenségük visszaszerzésére, de meg kell nyerni a románokat is azzal, hogy segítik őket állami önállóságuk megalapozásában.28 Cavour egyidejűleg a dunai fejedelemségek ügyét megvitató nagy politikában is érezteti befolyását; az angol kormánnyal szemben akciót kezd annak érdekében, hogy a román kérdést ne a párizsi konferencia elé vigyék, hanem Konstantinápolyban legyen egv konferencia a Portánál képviselt hatalmak részéről — tehát pusztán — helyi jellegű tanácskozáson vitassák meg a kettős választás elismerésének kérdését.2 9 A Cavour-féle terveknek számolniok kellett a román nemzeti mozgalommal is, mely erejének tanújelét adta Cuza megválasztása előtt is, s amelynek nagy sikere volt a választás eredményes lefolytatása. Cavour ebben a tekintetben nem volt tájékozatlan, tudta azt is, hogy a magyar—román viszonyt milyen kérdések komplikálják, s amikor Dumitru Brátianu 1858 vége felé nála járt, a beszélgetés során Cavour nagyon határozottan követelte, hogy a román terii politice a Rominiei. Bucuresti 1930. 155. 1. R. V. Bossy : L'Autriche, IG. 1. Cavour már febr. 7-én tájékoztatta Klapkát a nagy eseményről, kijelentette neki levelében, hogy ez a választás biztosítja a moldvai és havaselvi kormány támogatását a magyar— olasz ügynek. Egyben úgy véli, hogy ezekután Klapka közvetlen kapcsolatba léphet Cuzával. Cavour—Klapka 1859. febr. 7. Carteggio, II. 245. sz.: Marcu : i. m. 154. 1. 26 Marcu : i. m. 155. 1. 27 V. Alecsandri, az újonnan megválasztott fejedelem párizsi ügyvivője a császártól csak instruktorokat kért a román hadsereg számára, a császár már az első kihallgatás alkalmával 10 ezer puskát is kilátásba helyezett neki, majd kőt tüzérségi üteget is igórt. A romén miniszter 6 millió forint kölcsönt szeretett volna — ígértek neki 12 milliót. V. Alecsandri : Misiuni diplomatice ed. comentata de Al. Marcu, Craiova, 1930. 188. 1. III. Napoleon üzenete Cavournak így hangzott: „Készülődjenek, de ne erőltessék az eseményeket, hanem igyekezzenek hasznot húzni belőlük!" Marcu : i. m. 155. 1. 28 Cavour Belgrádba Astengót akarta küldeni, de ez egymaga nehezen tudta volna irányítani a neki alárendelt bukaresti és iasii szárd emisszáriusokat, ezért Strambiót is útnak indították. Figyelemreméltó, hogy kikkel kellett Astengónak kapcsolatba lépnie: Garasaninnal, akinek magyar rokonszenve eléggé ismeretes volt, a románok közül Báláceanuval (aki 1849-ben Bálcescuval együtt vett részt a kibékítés művében), Golescuval (nyilván Golescu Negruról л ап szó), Teli ezredessel (aki a krími háború idején Klapkával tartott fenn kapcsolatot) ós Cuza fejedelemmel. Cavour—Napoleon lig. 1859. febr. 25., Carteggio II. 265. sz. Marcu : i. m. 162. 1. A Teli-kapcsolatról megemlékezik Veress S. : A magyar emigráció a keleten, II. 4. 1. Cavour—Villamarina 1859. jan. 9. N. Bianchi : Storia della diplomazia europea in Italia. Torino. 1872. VTII. 7. 1. 29 Cavour—Napoléon hg. 1859. febr. 10. Carteggio II. 248. sz. 256. sz.
