Századok – 1963

Történeti irodalom - Feyl; Othmar: Beiträge zur Geschichte der slawischen Verbindungen und internationalen Kontakte der Universität Jena (Ism. Niederhauser Emil) 213

214 TÖRTÉNETI IRODA I.OM kisnemesség által vezetett nemzeti forradalom volt. Ugyancsak ezen a fejezeten belül számol be a szerző az 1849 utáni magyarországi állapotok jenai és általában németországi visszhangjáról, arról, milyen álláspontot foglaltak el a németek a magyarországi magyarosító törekvésekkel szemben. Utolsó részlettanulmányában a szerző bőséges részleteket közöl Hrabowszky Dávid 1848—1852 közt írt magyar nyelvű naplójából, amelyet a jenai egyetemi könyvtár őriz. Hrabowszky ebben az időszakban a bückoburgi hercegi udvarban nevelőként működött. A szerző tárgykörönként csoportosítja a naplóból vett idézeteket, anélkül azonban, hogy megkísérelné ezek értékelését. A következő részben a szerző áttekintést ad a jenai egyetem csehországi kapcsolatairól 1918-ig, az utolsó részben pedig 1650—1850 között összefoglaló áttekintést ad a jenai egyetem külföldi kapcsolatairól, hallgatói és látogatói révén a külföldi országokra gyakorolt hatásáról. Itt újból említ i Segner András jenai tanulmányait és Segner szerepét a fizika fejlődósében, valamint Bél Mátyással való kapcsolatait, akinek szerepét és jelentőségét a szerző már a korábbi fejezetekben is erőteljesen hangsúlyozta. A külföldi hallgatók közül a XVI. század derekától 1918-ig összesen 2790 magyarországi és erdélyi hallgatója volt a jenai egyetemnek. A szerző ismételteri utal arra, milyen kapcsolatai voltak Tessedik Sámuelnek a jenai egyetemmel. Közli azoknak a magyarországi és erdélyi származású hallgatóknak a nevét, akik a jenai latin társaság tagjai voltak 1800 után, köztük sok volt a magyar, éppúgy, mint az 1783-ban alapított természettudományi társulat tagjai közt, ahol ott találjuk Földi Jánost, Gyarmathy Sámuelt, vagy az enyedi Benkő Ferencet. Magyarországról református magyar lelkészek is megfordultak Jenában, mint Varga István, a debreceni kollégium professzora, vagy Nagy István, a kecskeméti ref. gimnázium tanára. Megfordult Jenában Horváth István is, vagy pl. Heckenast Mihály, Heckenast Gusztáv pesti könyvkiadó apja. Jena nemzetközi kapcsolatainak szóles körét dokumentálja a szerző azzal a jegyzékkel is, amelyben 1791 és 1848 közt tünteti fel azokat, akik Jenában doktorátust szereztek, és akik valóban Angliától Erdélyig és Oroszországtól Svájcig a legtöbb európai országot képviselték, többek között, mint ez közismert, Marx Károly is a jenai egyetemen szerzett filozófiai doktorátust ugyanabban az évben, 1841-ben, mint pl. Friedrich List, a kor ismert polgári közgazdásza. Az ehhez a részhez fűzött mellékletben a szerző Vlagyimir Odojevszkij hercegnek 1857-ben az egyik weimari újságban a weimari ünnepekről írt, a német—orosz kapcsolatok fontosságára utaló cikkét közli, amely mintegy előjátéka volt annak, hogy a következő évben, 1858-ban a jenai egyetem fennállásának 300 éves évfordulója alkalmából Odojevszkij mint a szentpétervári császári könyvtár helyettes igazgatója üdvözölte az egyetemet. A könyvet névmutató ós néhány kópmelléklet egészíti ki, így egy 1665-ből származó disszertáció, amelyben magyar nyelvű üdvözlő vers áll, vagy Káldi György bibliafordításának a címlapja és az ajánlás, amellyel ezt a példányt Martin Schmeizel ajánlotta az egyetemi könyvtárnak, azután itt van Bél Mátyás és Kollár képe, vagy a jenai magyar kör zászlója és Krausz Sándor 1902-ben kiadott ,,A Herbart—Ziller—Rein-fóle didaktikai elmélet ós gyakorlat" c. könyvének címlapja és a szerző sajátkezű ajánlása. Csak néhány kiragadott (és meglehetősen találomra kiragadott) példával próbáltuk érzékeltetni azt, milyen gazdag anyagot halmozott fel a szerző ebben a könyvben. A XVII—XIX. századi magyar kulturális fejlődés kutatói sok érdekes adatot találhatnak itt a magyar írók és tudósok külföldi kapcsolataira vonatkozólag. A szerző kétségtelenül jól ismeri nemcsak egyeteme történetének és külföldi kapcsolatainak német irodalmát, hanem az erre vonatkozó szláv és magyar nyelvű irodalmat is alaposan felhasználja, és nem egyszer utal arra, milyen súlyos hiányossága volt az eddigi német kutatásnak, hogy a kelet-európai nemzetek tudományosságának eredményeit teljesen ignorálta, még akkor is, ha azok német vonatkozásúak voltak, vagy egyenesen jelentős német kulturális hatásokat emlegettek. Kár, hogy a könyv anyagbősége nem mindig áll arányban a szerkesztőkészség ökonomizmusával. A szerző ugyan azt írja bevezetőjében, hogy az önállóan megjelent rószlettanulmányok szövegét a könyv számára átdolgozta, ennek az átdolgozásnak azonban nem igen találjuk nyomát, amikor pl. a 118. lapon egy „ezen a helyen" (vagyis a jenai egyetem tudományos folyóiratában) megjelent és valóban a könyv első részeként közölt tanulmányra hivatkozik. Az ilyen kirívó esetek elkerülése és a tanulmányok anyagának egymás közt valamelyes egyeztetése és módszeresebb elosztása csak használt volna az egész könyvnek, mert így ugyanazok a problémák, ugyanazok az adatok újból és újból előkerülnek az egymástól voltaképpen független tanulmányokban. Sőt még egy tanulmányon belül is kétszer kerül ugyanaz az adat. (Ld. pl. a 275. ós 293. lapot, ahola jenai egyetemi könyvtár bibliográfiai rendszerének a dorpati egyetem által való átvételét két ízben is tudomásunkra hozza a szerző. Hasonló ismétléseket móg bőven lehetne idézni.)