Századok – 1963

Történeti irodalom - Feyl; Othmar: Beiträge zur Geschichte der slawischen Verbindungen und internationalen Kontakte der Universität Jena (Ism. Niederhauser Emil) 213

.TÖRTÉNETI IRODALOM 213 OTHMAR FEYL: BEITRÄGE ZUR GESCHICHTE DER SLAWISCHEN VERBINDUNGEN UND INTERNATIONALEN KONTAKTE DER UNIVERSITÄT JENA (Jena, VEB Gustav Fischer Verlag. 1960. XXXI, 378 1.) ADALÉKOK A JENAI EGYETEM SZLÁV KAPCSOLATAINAK ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK TÖRTÉNETÉHEZ A Német Demokratikus Köztársaság történettudománya az utóbbi években jelentős kutatásokat szentelt egyrészt az egyes német egyetemek történeti múltjának, másrészt a német—szláv kapcsolatok történetének, és nem egy munka jelent meg, amely éppen e két problémakör közös érintkezési pontjait, a német egyetemek szláv vonatkozásait, szláv kapcsolatait tárgyalja. Eddig különösen a ballei egyetem szláv vonatkozásaira derített fónyt Eduard Winter professzor kutatásaival. Ebbe a kutatási témakörbe vág bele az itt ismertetett könyv, amely voltaképpen a szerző 1963 óta megjelent tanulmányainak a gyűjteménye, tehát részletkérdéseket tárgyal. Jóllehet ezek a kérdésnek jóformán egészét átfogják, mégsem adnak teljesen lezárt és megnyugtató összképet. Az első nagyobb rész a magyarországi tanulók vezető szerepét mutatja be a jenai egyetem külföldi hallgatói sorában, ezen belül voltaképpen összefoglaló képet ad a jenai egyetem kapcsolatairól a kelet-európái országokkal a XVI. századtól a XVIII. század derekáig, ennek a résznek második fejezete pedig a jénai egyetem szerepót vizsgálja a szlovák megújulás történetében, megint a kezdetektől, vagyis a XVI. század derekától a XIX. század elejéig. Az egyetemi anyakönyvek eddigi kiadásait bírálva kimutatja azt, milyen sok magyarországi hallgatója volt az egyetemnek, különösen a jenai egyetem működésének klasszikus korszakában, a XVIII—XIX. század fordulóján. 1792 — 1793 téli félévében pl. a külföldi hallgatók közül első helyen a magyarországiak, második helyen az oroszországiak álltak, egyedül erdélyi szász teológus ebben a félévben négyszer annyi tanult az egyetemen, mint ahányan Poroszországból jöttek ide. Magyarországról persze elsősorban evangélikus hallgatók kerültek el az egyetemre, magyarok, németek és szlovákok eléggé vegyesen, Kis János pl., aki Jenában 181 7-ben díszdoktorátust is nyert. Podmaniczky Károly báró 1803-ban csak azért utazott Jenába, hogy Schelling külön előadást tartson számára, és ezt olyan összeggel honorálta, hogy Schelling gazdag ember lett. Az egyetem mellett alapított ásványtani társaságnak, amelynek tevékenységében Goethe is részt vett, első elnöke Teleki Domokos gróf volt, és a társulat tevékenységében később is jelentős szerepet játszottak magyarok. A szerző természetesen kellő figyelmet fordít Jena két legnevesebb szláv tanítványára, Kollárra és Safárikra, kiemeli működésük pozitívumait, de ugyanakkor arra is utal, hogy Kollár politikai gondolkodásában, konzervativizmusában, amely 1848—49-ben — többek között persze a magyar kormányzat állásfogalalása következtében is — szembefordította őt a magyar 'forradalommal, nem jelentéktelen szerepet játszott a jenai egyetem idealista filozófiájának a befolyása." Ennek a résznek a befejezéseként a szerző válogatott jegyzéket közöl azokról a magyarországi és erdélyi hallgatókról, akik a jenai egyetemen szereztek doktorátust, a névsor számos ismert nevet tartalmaz. A könyv következő része kisebb részlettanulmányokat tartalmaz a jenai egyetem délkelet-európai kapcsolataira vonatkozólag, így pl. Segner András pozsonyi városi konzul hallgató-korabeli emlékkönyvének bejegyzéseit ismerteti, amelyekből világosan látszik, milyen széleskörű kapcsolatokat épített ki Segner már hallgató korában és aztán később, amürar a magyar rendek megbízásából Konstantinápolyban járt követségben, hogyan bővült még tovább ismeretségi köre. Beszámol a szerző Szenei Molnár Albert nyelvtanának és magyar—latin szótárának a jenai egyetemi könyvtárban levő példányáról is. Itt újból hangsúlyozza, milyen jelentős szerepet játszott az egyetem a magyarországi evangélikusok fejlődósében, különösen az erdélyi szászok és a magyarországi német városok adták a legtöbb hallgatót. Nagyon érdekes összeállítást közöl arról is, hogy 1900-ig a magyarországi evangélikus gimnáziumok, ill. kollégiumok rektorai és profeszszorai közül hányan és mikor voltak a jenai egyetem hallgatói. (Nem egészen érthető, hogy ezen a névsoron belül Magda Pál miért szerepel Pavel Magda néven, ami szlovák nemzetiségűként mutatja be őt.) Ezen a részen belül a szerző újból tárgyalja a jenai egyetem filozófiájának és teológiájának a hatását a szlovák nemzeti mozgalom konzervatív jobb szárnyára a XIX. század első felében. Ebben a fejezetben kissé meghökkentő az 1848/49-es magyar szabadságharcról az a megállapítás, hogy ez a kálvinista magyar