Századok – 1963

Történeti irodalom - Historica. Les sciences historiques en Tchécoslovaquie. II. (Ism. Fügedi Erik) 207

208 TÖRTÉNETI IRODA I.OM a huszita forradalom idején a patríciusokkal szembeni elkeseredés és vetett véget a patríciusok uralmának. A magyar olvasó figyelmét talán még csak a magyar aranyforint szerepéről szóló befejező részre kell felhívnunk, s ehhez még gyorsan hozzátesszük, hogy Graus korábbi tanulmányaiban is találhatunk utalást az aranyforint szerepére vonatkozólag, s ez a szerep semmiképpen sem lehet közömbös számunkra. M. Teich „A cseh királyi tudományos társaság és a szervezett tudományos kutatás első fázisa Csehországban" (161 — 181. 1.) c. angol nyelvű tanulmánya a tudománytörténet társadalmi hátterét igyekszik megvilágítani. Az 1770 körül megalakult Cseh királyi tudományos társaság megalapítása szervesen illeszkedik bele abba az európai folyamatba, amelynek során a manufaktúra rendszerének konkrét igényeit kielégítő, több tudományág képviselőjét összepontosító társaságok jöttek létre. A csehországi manufaktúra fejlődésében a XVIII. század hetvenes éveiben állt be fordulat, amikor Mária Terézia egységes vámrendszere következtében a belső piac gyors fejlődésnek indult, s amikor a piacot a cseh tartományok látták el iparcikkekkel. A manufaktúra nyersanyagszükséglete hívta életre a kezdetben magánjellegű társulatot, amely 1784-ben közületté, 1790-ben királyi társulattá alakult át, s nagy erőfeszítéseket tett, hogy Csehország nyersanyagtérképét elkészítse. Sajátos módon a Társaság működését nem az ipar fejlődésének üteme tette feleslegessé, hanem a bécsi abszolutizmus forradalomtól való rettegése fojtotta meg. 1806-ban az ipar szükséglete megteremtette a prágai Polytechnikumot, s ez már nem a manufaktúrák, hanem az ipari forradalom műve volt, amelyet a tengődő társaság már nem tudott megfelelően ellátni. J. Purá „Az ipari forradalom a cseh tartományokban" c., ugyancsak angol nyelvű, terjedelmes (183 — 271. 1.) tanulmánya tulajdonképpen nemcsak a cseh ipari forradalom problémájával foglalkozik, hanem bevezető részében általános elméleti fejtegetést is tartalmaz az ipari forradalomról. Az elnevezés a fogalom főtartalmának technikai oldalát fejezi ki, a manufakturális termelésről a gyári termelésre való áttérést. A technikai oldallal kapcsolatban a szerző hangsúlyozza Marxnak azt a megállapítását, hogy nem egyedül a gépek alkalmazása jelent technikai változást, hanem azok a kémiai technológiai folyamatok is, amelyek egyes iparágakat (pl. a cukoripart) forradalmasították. Az „ipari forradalom" fogalmának van gazdasági és társadalmi tartalma is, a termelékenység növekedése, a munka kollektivizálása, a munkamegosztás fokozódása a gyáron és iparágon belül csakúgy mint az ipar és a mezőgazdaság között. A munkamegosztás fokozásával és a szállításnak a gőzerejű meghajtás alkalmazása következtében beálló forradalmasítása megnöveli a hazai piac jelentőségét, megindítja a világpiac kialakulását, és kiélesedik a falu és a város közötti ellentét. Az ipari burzsoázia hatalma megnő, s az ipari forradalom végén megjelenik a proletariátus. Az ipari forradalom kezdete, lefolyása és kiteljesedése természetesen nemcsak országonként változik, hanem más és más az egyes iparágakban is. Iparágak szempontjából véve az ipari forradalom kezdetét Purs szerint agépek, később a gőzgépek bevezetése, kiteljesedését a gépi termelésnek a kérdéses iparágban uralkodóvá válása jelzi. Bizonyos nehézséget jelent ennek a meghatározásnak a bányászatra való alkalmazása, mert itt a gőzgéppel csupán részleges gépesítést tudtak elérni, a bányászok viszont a társadalmi feltételek és a munka koncentrációja szempontjából a gyári munkásokkal egyenlőkké váltak. Országos szinten az ipari forradalom kiteljesedésének azt az időszakot kell tekinteni, amikor a legfontosabb iparágakban az új (gépi vagy kémiai) technológia uralkodóvá válik. Objektív mértékül a kereskedelmi áru túlnyomó volta vehető, ami magában foglalja a gyári termelésen alapuló új árviszonyok bevezetését a piacon. Az ipari forradalom kiteljesedésének jele az első, túltermelésből eredő ciklikus gazdasági válság is. — így tekintve az ipari forradalmat, beszélhetünk világviszbnylatban is ipari forradalomról, mint az egyes országok és területek ipari forradalmainak összességéről. A világ ipari forradalma azonban — ugyanúgy mint az egyes országok és iparágak forradalma — egyenlőtlen, mert az egyes területek belső történeti fejlődése és a fejlettebb államok külső befolyása határozta meg lefolyását. Ezért nem alkalmazható az angol fejlődésből levonható következtetés, mint ahogy Purs szerint az a tétel sem alkalmazható kötelező erővel, hogy az ipari forradalom elsősorban a fogyasztási javakat termelő iparágakban ment végbe. A textilipar pl. Morvaországban csupán a XIX. század húszas éveiben tért át gyári termelésre, s az élelmiszeriparnak (főképpen a cukoriparnak) ugyanolyan fontos szerepe volt itt, mint általában a mezőgazdasági iparnak (nálunk a malomiparnak) az Elbától keletre eső területen. — Ilyen elméleti meggondolások alapján Purs tizenhárom iparág vizsgálata alapján a cseh ipari forradalom kezdeti szakaszát a XVT1I/XIX. század fordulójától 1820-ig terjedő időre, második szakaszát 1820—1848 közé helyezi, kiteljesedését pedig 1849— 1869 közötti időre teszi. A folyamatot a mezőgazdaság kapitalizmusra való áttérésének porosz útja, a fejlettebb államok versenye (ugyanakkor azonban az ott elért eredmények átvétele is) befolyásolta, valamint