Századok – 1963

Történeti irodalom - Historica. Les sciences historiques en Tchécoslovaquie. II. (Ism. Fügedi Erik) 207

.TÖRTÉNETI IRODALOM 207 tikus Magyarország megteremtéséért; a Dózsa-féle felkelés, Rákóczi szabadságharca, a 48-as forradalmat megelőző reformkor, az 1848 —49-es forradalom és nemzeti honvédő háború, a magyar munkásmozgalom első forradalmi megmozdulásai, a 19-es Tanácsköztársaság, a két világháború közötti munkás és demokratikus mozgalmak bemutatása alkotja ismertetésének tárgyát. Tanulmánya további fejezeteiben a népi hatalom születésével és megerősödésével, országunk gazdasági felemelkedésének útjával, annak egyes szakaszaival és eredményeivel, pártunknak és kormányunknak a népjólét növelését célzó erőfeszítéseivel, hazánknak, mint a szocialista világrendszer megbecsült tagjának a békéért és a nemzetközi együttműködésért vívott élvonalbeli harcával foglalkozik. A tanulmányt gazdag statisztikai anyag támasztja alá és fotó illusztráció egészíti ki. A szerző egyszerű, világos nyelvezete és népünk kiemelkedő íróitól és költőitől vett idézetekkel gazdagított élvezetes irodalmi stílusa teszik a munkát széles körben élvezhető és érdekes olvasmánnyá. A munka megjelenése és jelentős példányszáma újabb ékesszóló bizonyítéka a Szovjetunió népei részéről hazánk és dolgozó népünk felé megnyilvánuló meleg, őszinte, baráti internacionalista érzéseknek. Ez örömmel tölthet el mindnyájunkat, akik részére drága ez a barátság és testvéri érdeklődés. KŐSZEGFALVI GYÖKGY HISTORICA. LES SCIENCES HÍSTORIQUES EN TCHÉCOSLOVAQUIE. II. (Praka I960, 374 1.) A Historica külső kiállításában és belső beosztásában az elsővel azonos II. évfolyama (az I. évfolyam ismertetését lásd Századok 1961. évf. 414. 1.) kilenc tanulmányt tartalmaz. Josef Dobias ,,Hol volt a markomannok településterülete?" c. német nyelvű tanulmányában (37 — 75. 1.) az eddigi irodalom eredményeinek áttekintése után elsősorban a klasszikus írók híradásait elemzi, s így jut el eredményéhez, amely szerint „Strabon és Vellerns Paterculus híradásai Marbodus király malmának első időszakára vonatkozólag kifogástalanul bizonyítják, hogy a markomannok zöme nem közvetlenül a Dunánál, hanem beljebb, a hátországban települt meg: a kortárs Vellerns és Tacitus — aki természetesen régebbi forrásokból merített — közvetett bizonysága szerint ez a terület elsősorban a mai Csehország volt". A későbbi századokra vonatkozólag már nem áll rendelkezésünkre ilyen pozitív forrás, ezért a markomann háborúk leírásából csak az a negatív következtetés vonható le, hogy a markomann települési terület nem korlátozható a Duna és Csehország közötti szűk területre, amint azt E. Simek tette. F. Gfraus „Csehország kereskedelmi kapcsolatai Németországgal és Ausztriával a XIV. században és a XV. század elején" (77 — 110.1.) c. ugyancsak német nyelvű, szerényen vázlatnak nevezett tanulmányában kereskedelemtörténeti kutatásának újabb eredményeit adja közre. Az ötvenes években a szerző teljesen a huszitizmus előtti (1419 előtti) korszak tanulmányozására összpontosította munkáját, és kétkötetes agrártörténete mellett külön kis kötetben foglalkozott a cseh posztókereskedelemmel, egy tanulmányában pedig három korai kereskedőkönyv töredékét ismertette. A középkori cseh kereskedelem — a miénkhez hasonlóan — nem ismerte a nagyobb arányú tranzité forgalmat (kivéve a visegrádi kongresszus utáni Magyarországra irányuló nyugati kereskedelemét), és kereskedelmi mérlegének passzivitását is nemesfémmel, vert cseh ezüstgarasokkal és kismértékben cseh, nagyobb mértékben magyar aranyforinttal egyenlítette ki. Graus a tanulmány első részében a kereskedelem terjedelmét igyekszik meghatározni, részben a németalföldi posztóipar területéről (és az azt közvetítő nyugat-német városokkal), részben Itáliával, ill. az osztrák tartományokkal. A kereskedelmi mérleg passzivitása az összefüggően feldolgozható források hiánya ellenére is kétségtelen bizonyságot nyer már csak abból a tényből kiindulva is, hogy Csehország mezőgazdasági és bányatermékeket exportált, ós helyettük sót, élelmiszert, ipar- és fényűzési cikkeket hozott be. Ezek a tények két másik jelenség megvilágítását segítik elő. IV. Károly császár politikája cseh szempontból nem nevezhető előnyösnek, mert növelte a cseh kereskedelmi mérleg passzivitását (miután azokkal a területekkel igyekezett a kereskedelmet növelni, amelyek felé a mérleg passzív volt), mert (az exportképes árut termelő céhekkel szemben) a városi patriciátust támogatta és végül, mert dinasztikus politikája kedvéért túlságosan megterhelte a cseh gazdasági életet. A másik jelenség a városok fejlődésére vet fényt. Éppen mert a céhek nem exportálhattak és nem fejlődhettek, robbant ki a városokban