Századok – 1963

Történeti irodalom - Beér János: A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon (1945–1960-ig) (Ism. Búza László) 199

200 TÖRTÉNETI IRODA I.OM zatok helyzetét tárgyalják, másrészről — s ez a munkának a tulajdonképpeni tárgya — a helyi tanácsok kialakulásának és fejlődésének kérdését fejtegetik Magyarországon a felszabadulástól 1960-ig. A könyv tehát a helyi tanácsokkal kapcsolatosan a magyar államjog legújabb történetét mutatja be, s ez méltán keltheti fel a munka iránt történészeink figyelmét. A munka XII. fejezete ,,A tanácsi szervezet legfontosabb problémái napjainkban" címet viseli. Ez a rész kifejezetten jogi kérdéseknek de lege ferenda tárgyalását adja, s történeti anyagként csak később lesz értékesíthető, amikor felhasználható lesz az akkor hatályban levő jogszabályok keletkezésénél szerepet játszó nézetek és törekvések megismerése. A könyv a felszabadulás előtti magyar állam helyi önkormányzatát a Horthykorszak idejére vonatkozólag vizsgálja, egyes kérdéseket illetőleg azonban visszanyúl az első világháborút megelőző időkre, hiszen az önkormányzatra vonatkozó akkor hozott törvények részben a Horthy-korszakban is hatályban voltak. Nézetem szerint a felszabadulás előtti magyar önkormányzati szervezet szempontjából kívánatos különbséget tenni a Tanácsköztársaság előtti és a Tanácsköztársaság utáni állapotok között. Az első világháború előtt erősen aláhúzták a vármegyei szervezet alkotmány-biztosíték jellegét Béccsel, illetőleg a dinasztiával szemben, másrészről igyekeztek bevinni a köztudatba azt, hogy a vármegyei szervezet változatlan fenntartása szükséges az ún. nemzetiségi veszélyre tekintettel, mert az a nemzetiség által lakott területeken a magyarság érdekeit biztosítja. Természetesen mind a két szempont az uralkodó osztály érdekeit szolgálta, de azt, hogy a vármegyei szervezetnek a dinasztiával szemben bizonyos alkotmánybiztosító szerepe volt, aligha lehet kétségbe vonni. Kívánatos volna, hogy ezt a kérdést történészeink alaposan megvizsgálják. A Tanácsköztársaság bukása után lényeges változás következett be. Mind a két szempont, amellyel a vármegyei rendszer változatlan fenntartásának szükségességét indokolták, elesett. A dinasztia részéről fenyegető veszély a Habsburgok bukása következtében megszűnt, s megszűnt a nemzetiségek által lakott területek csaknem teljes elcsatolása következtében az a veszély is, amelyet a nemzetiségek részéről láttak. Mindez szükségessé tette volna a kérdés megfelelő átvizsgálását a helyi kormányzat demokratikus kiépítésének szellemében. Ez azonban a Horthy-korszakban nem következett be. Az első világháborút megelőzően nagyon kevesen látták, hogy az a kétirányú veszély, melyet a vármegyei rendszer maradék nélküli fenntartásának indokául felhoztak, a fejlődés irányát tekintve ellenkező előjelű. A dinasztia uralma a hanyatlás irányát mutatta, a nemzetiségek politikai jelentősége és ereje viszont nagy fejlődés és érvényesülés előtt állt. A könyv III. fejezete nagyon helyesen az 1919. évi Magyar Tanácsköztársaság helyi tanácsainak kérdését közvetlenül a felszabadulás előtti helyzethez kapcsolva vizsgálja. Ez a fejezet pontos képet ad ugyanazokra a kérdésekre vonatkozólag, amelyeket a következő fejezetek a felszabadulás utáni időt illetőleg tesznek vizsgálat tárgyává. A történészt bizonyára érdeklik azok a fejtegetések, amelyek az 1918-i októberi forradalmat követő Károlyi-rendszernek a tárgyalt kérdésre vonatkozó törekvéseit ismertetik a proletárdiktatúra megalakulásáig. A könyv gerince, mely a helyi tanácsok kialakulásának és fejlődésének kérdését tárgyalja, rendkívül érdekes. Nem nevezhető egyszerűen jogtörténeti tanulmánynak, nemcsak a jogszabályokat ismerteti történeti fejlődésükben, hanem nagyon színesen tárgyalja azokat a törekvéseket és küzdelmeket is, amelyek a helyi tanácsok kialakulása körül jelentkeztek. Idevonatkozó fejtegetései azért is nagyon érdekesek, mert a szerző nemcsak közelről figyelhette ezeket a jelenségeket, hanem azoknak maga is jelentős szerepet játszó aktív tényezője volt. A könyv sok helyen személyes élményeket ad elő, s olyan dokumentumokra utal, amelyek az ELTE-nek az ő vezetése alatt álló államjogi tanszékén találhatók meg. A munkának éppen emiatt bizonyos értelemben memoár jellege is van, s az különösen értékessé teszi a történészek számára. A könyv nyolc fejezetre osztva tárgyalja a helyi tanácsok kialakulásának és fejlődésének történetét. A periodizálás szerencsés. A IV. fejezet a helyi szerveket a felszabadulástól a népköztársasági alkotmány előkészítésének megindulásáig tárgyalja. Ez a fejezet mutatja, milyen nagy munkát kellett végezni a régi államapparátus idevonatkozó rendelkezéseinek szétzúzása terén, hogy annak helyét a szocialista államszervezet megfelelő intézményei foglalhassák el. Az a pártkoalíció, mely a felszabadulás után Magyarországon kezébe vette az államügyek intézését, nagyon heterogén pártokat és elemeket foglalt magába, akiket egy közös cél kapcsolt össze: a fasizmus szétzúzására irányuló törekvés. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány — amint ezt szerző megállapítja — a régi formákhoz nyúlt vissza: megreformált szervezettel, új tartalommal és új feladatokkal, új vezetők beállításával a régi helyi önkormányzatokat és a régi helyi szervezeteket hívta