Századok – 1963

Történeti irodalom - Beér János: A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon (1945–1960-ig) (Ism. Búza László) 199

.TÖRTÉNETI IRODALOM 199 — szemben Galántai állításával, liogy ez csak 1918-ban következett be (225. 1.). Az 1912—13. évi választójogi válság már létrehozta a teljes egységet az egyházak között — s ebben az egységben érte az országot a háború. Távolról sem lehet a sokrétű katolikus akció sikerét lebecsülni, s ha azt panaszolja, hogy a „Néppárt" című hetilapnak „mindössze 13 000—14 000 előfizetője volt" (105. 1.), akkor azt kell kérdeznünk tőle: hány olyan hetilapot tud említeni, amelynek félennyi, vagy akár negyedennyi előfizetője volt a századforduló utáni Magyarországon? Hány olyan szervezet volt, amely tagokkal és pártoló tágokkal mintegy 25 000 embert tudott mozgósítani, mint a Szent István Társulat? A katolikus szervezkedésről írva, nem abban kell a magunk számára hasznos választ keresni, hogy az akció sikertelen maradt (már ti. Galántai szerint), hanem abban, hogy az egyház mint elsősorban nagybirtokos lépett fel s mint ilyen nem tudott nálunk olyan szerepet betölteni, mint amilyent (a saját jól felfogott érdekében) például Németországban (Zentrum) vagy Ausztriában és Belgiumban (keresztényszocialisták) a nagyobb tömegek ellenzéki, tehát viszonylag demokratikus nevelése terén betöltött. Azt állítani tehát, hogy az egyházi akciók Magyarországon az első világháború előtt és alatt sikertelenek voltak (politikai tekintetben), nem felel meg a tényeknek. Ha sikertelenek lettek volna, akkor nem okozhattak volna annyi kárt, mint amennyit valóban okoztak. Ha igen helyesen ma minden területen megmutatkozó követelmény a szépítések és „lakkozások" elhagyása, akkor semmi értelme sincs úgy beállítani a századforduló szélesebb magyar tömegeit, mintha azok zömükben képesek lehettek volna a papi befolyásnak ellenállni, különösen akkor, amikor ez a papi befolyás a millió holdas egyházi birtokra is támaszkodhatott (s a szocialisták érdemben lemondtak a faluról). Az egyházi militáns korszak a valóságban nagyon sok kárt okozott, s teljesen indokolatlan Galántai könyvének az a végkövetkeztetése, hogy ,,a dualista korszak korcs liberalizmusa is elegendő volt arra, hogy a liberális, demokratikus és szocialista irányzatok sikerrel harcoljanak a reakciós klerikális politikai törekvések ellen és megakadályozzák, hogy ez a szervezkedés komolyabb tömegbázist hozzon létre. .." (229. 1.). Nem Galántai hibája, hanem egy egész széles író-körben elterjedt fertőzés jelét kell látnunk abban, hogy a szavak helyes értékét egyszerűen figyelmen kívül hagyják, és felületes hangzatosság kedvéért leegyszerűsített formulákat használnak. Nem lehet például „a polgári ellenzék balszárnya" megjelöléssel Vázsonyi pártját említeni (169. 1.). Végeredményben ismételjük: a klerikalizmust azért bírálni mert klerikális — annyi, mint az európai embert bírálni azért, mert fehér a bőre. De megmutatni azt, hogy ez a klerikalizmus milyen károkat okoz, milyen veszedelmeket idéz fel — ez cél, amelyért érdemes tanulni, dolgozni, írni. Galántai József könyve sok érdekes anyagfeltárása méltánylást érdemel, s csak sajnálni lehet, hogy szorgalmas munkáját nem tudta (s nem is biztos, hogy ez csak saját hibája) még egyértelműbben hasznossá, sikerültté tenni. Elmélyülőbb elemzés és gondosabban mérlegelt szóhasználat bizonyára megóvná a jövőben attól, hogy keveset mondó patron-formákkal elégedjék meg. Munkája így is figyelemreméltó —- ezért is foglalkoztunk vele bővebben. HORVÁTH ZOLTÁN BEÉR JÁNOS : A HELYI TANÁCSOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON (1945-1960-ig) (Bndapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1962. 655 1.) Beér János 646 lapra terjedő könyve szocialista államszervezésünk egyik legnagyobb jelentőségű kérdésével foglalkozik. Szocialista államunkban minden hatalom a dolgozó népé. Ahhoz, hogy a nép tényleg a hatalom birtokosának érezze magát, szükség van arra, hogy a helyi tanácsokat magáénak érezze. Ennek előfeltétele, hogy a tanácsok munkája minél tökéletesebben elégítse ki minden vonatkozásban a dolgozó nép szükségleteit. Erezze a dolgozó nép, hogy a tanácsok az б érdekeit szolgálják. E mellett igen lényeges az is, hogy a dolgozó nép aktíve kapcsolódjék be a tanácsi apparátus munkájába, maga is részese legyen annak az államhatalomnak, amelynek birtokosa. A munka jellegét tekintve államjogi tárgyú. Vannak azonban a könyvnek történeti vonatkozású részei is, amelyek egyrészről a felszabadulás előtti helyi önkormány-