Századok – 1963

Történeti irodalom - Galántai József: Egyház és politika 1890–1918 (Ism. Horváth Zoltán) 197

.TÖRTÉNETI IRODALOM 197 politikai állásfoglalásaikat. A szláv és orosz kapcsolatok szétszakításának szándéka határozta meg Andrássy magatartását a berlini kongresszuson és az ott hozott határozatok végrehajtása során is. Kállaynak adott utasításaiból félreérthetetlenül kiderül, hogy a Monarchia külügyminisztere még engedményekre is hajlandó volt az új organizáció kidolgozásának meggyorsítása érdekében. Annak elhúzódása ui. egyet jelentett volna Bulgária orosz megszállásának meghosszabbodásával. A cári Oroszország másik nagy ellenfele, Anglia, mindenekelőtt közelkeleti pozícióját féltette az orosz előrenyomulástól. Pozíciókról, nem pedig létkérdésről volt tehát szó, s ez meghatározta a diplomácia irányvonalát is. Anglia egyetértett ugyan a Monarchiával az oroszok visszaszorításának szükségességében, de nem annyira a szláv és orosz kapcsolatok mielőbbi szótszakítása lebegett szeme előtt, mint inkább az, hogy megakadályozza Oroszország kijutását a Földközi tengerre. Megint raás volt a helyzet Franciaországgal kapcsolatban. Diószegi nagyon ügyesen emeli ki azokat a francia és az orosz érdekek összeegyeztetésére irányuló erőfeszítéseket, amelyek a két ország közötti szövetség korai előjelei voltak. Diószegi munkája mindenekelőtt tehát azért érdemel figyelmet, mert az orosz—török háború nemzetközi kihatásainak sokoldalú megrajzolásával 1878 és 1879 példáján bizonyítja azt az egyébként ismert megállapítást, amely szerint a balkáni, köztük nem utolsósorban a bolgár eseményeknek, erős hatásuk volt a XIX. század második felében és a XX. század elején a nagyhatalmak csoportosulására. A szerző azonban sajnálatos módon alig foglalkozik azzal a hatással, amelyet az orosz—török háború Németország és Ausztria-Magyarország közeledésének meggyorsulására, majd — 1879-ben ! — az ún. kettősszövetsóg megkötésére gyakorolt. E folyamat vázolása céljából részletesebben kellett volna kimunkálni a német álláspont alakulását, amely a jelenlegi formában csak elmosódottan szerepel. Ez a hiányosság szükségszerűen vezet arra, hogy Diószegi ábrázolásában az 1877 — 1879-es évek bolgár eseményeinek nemzetközi jelentősége kisebb a valóságosnál. A szerző külön fejezetet szán a bolgár nép ellenállási, a teljes függetlenség érdekében vívott harcának. A fejezet — a munka egyik legjobban sikerült része — új anyagok felhasználásával mutatja be azokat a harci formákat, amelyek ebben az időben a leginkább jellemezték a bolgár népi mozgalmakat. E mozgalmak közvetlen hatással voltak az új Bulgária sorsáról döntő nagyhatalmak tárgyalásaira, végső kihatásukban formálissá tették a berlini kongresszus reakciós határozatait, s megteremtették a még török uralom alatt maradt bolgár területek későbbi felszabadításnak belső feltételeit. Diószegi István tanulmánya — a már említett hiányosság ellenére — egészében véve jól sikerült munka. Az új adatok és összefüggések feltárása mind Bulgária,mind pedig Ausztria-Magyarország Balkán-politikájának történetéhez értékes kiegészítéseket nyújt. TOKODY GYULA GALÁNTAL JÓZSEF: EGYHÁZ ÉS POLITIKA 1890—1918 (Budapest, Kossuth Kiadó. 1960. 258 1.) A könyv újabbkori történelmünk egyik legérdekesebb, legtanulságosabb és egyben legbonyolultabb témáját veti fel. Aligha akad terület, amelyről mélyebbre tekinthetnénk a dualizmus utolsó negyedszázadának politikai és szellemi életébe, mint amilyen éppen a római katolikus egyház és szervezetei szerepe. Mert hiszen nincs ennek a harmadfél évtizednek egyetlen olyan jelentős eseménye, nincs irodalmunk, tudományunk, közoktatásunk, sőt nemzetgazdaságunk egyetlen olyan nagyobb fordulója, jelentősebb állomása, ahol ne lenne közvetve, bár leggyakrabban közvetlenül is felfedezhető az egyház aktív, legtöbbször militáns beavatkozása. A téma rendkívül alkalmas a szó nemesebb értelmében vett pamfletre, alkalmas egyszerű propaganda-írásra, s természetesen arra is, hogy a történettudomány módszerével, tehát anyaggyűjtéssel, értékeléssel és főleg a társadalmi háttér felmutatásával jelöljük ki a katolikus egyház helyét, szerepét a választott kor történelmében. Bármelyik feladatot tűzze is ki valaki maga elé, értékes és hasznos munkát végezhet akár az agitatív publicisztika, akár a tudomány területén.