Századok – 1963

Történeti irodalom - Várkonyi Ágnes: Thaly Kálmán és történetírása (Ism. Szabad György) 191

.TÖRTÉNETI IRODALOM 191 nécessitas tulerijt, tenentur". Berlász állításai kapcsán általában is fel szeretnénk vetni a kérdést: vajon az elvileg korlátozatlan robot ténylegesen, gyakorlati kihasználtságában többet jelent-e a szabályozott , heti 2—3—4 napi robotnál ? A helyi robotviszonyok nem pusztán a paraszti harc eredményességének függvényei, mint Berlász írja (61. 1.); amellett á piaci lehetőségeké, a birtokos személyi beállítottságáé, pillanatnyi időjárási tényezőké stb. — s nem utolsósorban a robotviszonyok országos vagy regionális állapotáé. Kár, hogy a nona létéről a könyv csak egy mellékmondatban tesz említést (ha ugyan az, eddigi vizsgálataink szerint, valóban csak egyes Magyarországgal határos területeken dívott is). Téves az az állítás (62. 1.), hogy a Szászföldön nincs kincstári tized. Túlzott leegyszerűsítésnek tartjuk a földesúri és kincstári tized rendszerének kialakulásáról a 63—64. lapokon mondottakat. Kincstári tizedek is kerültek ti. (adománykent) végleg földesúri kézre; nem helytálló az sem, hogy amelyik termékből fisealis tizedet adtak, abból nem tartoztak földesúrival (a kettős tized nem túlgyakori jelenség ugyan, de létező); túlkorai a XVII. századba tenni a román falvak tizedmentességónek megszűnését (az északi Partiumban még 1820-ban is viszonylag jelentős arányokban találkozunk vele). A tizedköteles állatfajták közt a felsoroltakon kívül még legalább a kecskét meg kellett volna említeni, s nemcsak a „csonkaszámú" állatok váltságáról kellett volna beszélni, hanem a tizedváltságról általában is. Ki lehetett volna térni a tizedelés módjával kapcsolatos bajokra is (késés; magul adás kötelezettsége; fuvar; intertentio). Mindezen kritikai észrevételeink mellett le kell szögeznünk: Berlász tanulmánya komoly érték, s (egy nagyobb szintézis elkészültéig) kézikönyvként kell használnia a kutatásnak. TRÓCSÁNYI ZSOLT VÁRKONYI ÁGNES: THALY KÁLMÁN ÉS TÖRTÉNETÍRÁSA (Tudománytörténeti tanulmányok I. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1961. 502 1. -f- 22 k.) Bizarr figurája, belső diszharmóniája, életútjának a tragikomikumba torkolló groteszk lejtése régóta kínálkozik a szépíró tollára. De halálának félszázada és pályakezdésének centennáriuma múltán mégsem regényes életrajz, amit Thaly Kálmánról kezébe kap az olvasó, hanem történész működését nyomonkísérő terjedelmes, és tegyük mindjárt hozzá, igényes monográfia, a „Tudománytörténeti tanulmányok" sorozat első kötete. Ebből és a könyv tartalmából is folyik, hogy a bíráló úgy érzi, nem hátrálhat meg egy menten felötlő paradoxon vizsgálatától. Az értékes tanulmány szerzője, Várkonyi Ágnes, amikor Thaly Kálmánt tudománytörténeti műve hősévé emelte, egyidejűen — nagyonis indokolt ítélettel — tudós nimbusza maradékának nagyrészétől is megfosztva jelölte ki helyét a kora tudományos színvonalától elmaradók között. A látszólagos paradoxon kérdést támaszt: indokolt-e, hogy Thaly tudománytörténeti munka hőse legyen? Noha a monográfia maga ezt a kérdést nem állítja fel, mégis biztosítja az ellentmondás feloldását, a bíráló feltalálja benne a határozottan igenlő válasz minden lényeges feltételét. * Várkonyi Ágnes a historikus Thaly tudománytörténeti helyét azért jelölhette ki olyan biztonsággal, amilyennel tette, mert nemcsak kitűnő ismerője a Thaly-kutatta korszaknak és forrásanyagának, hanem alaposan tájékozott az abszolutizmus- és dualizmus-kori viszonyokban is. így vált munkája olyan tükörré, amelyben hősének vonásai mellett felfénylik az is, milyen tükröt tartott maga Thaly a Rákóczi-kor világa elé, hogyan viszonyul az általa felcsillantott kép a történelmi valósághoz, és mik a kétségtelen torzításnak a korviszonyokban, a társadalmi kötöttségekben, Thaly egyéniségében, életútjában és tudományos avatatlanságában rejlő okai. Várkonyi Ágnes kitűnő kettős felkészültsége és persze jó szeme, meg elemző készsége érvényesülésének hadd utaljak csak egy példájára. A szécsényi országgyűlésre utazó Rákóczi és Bercsényi beszélgetésének Szalay- és Thaly-adta eltérő bemutatását úgy veti egybe a fejedelem emlékiratainak valóságos adatszolgáltatásával, hogy nemcsak Szalay történetírói hitelének és mesterségbeli fölényének bemutatását, hanem Thaly torzításainak magyarázatát is nyújtja egyidejűleg (247—248. 1.). Ä versfaragó, politizálgató, kuriózumokat gyűjtő fiatal Thalyt, aki az első „történelmi kalászokat" a vargyasi Dániel-család levelestárában szedte, a hatvanas évek elején