Századok – 1963

Történeti irodalom - Benda Kálmán–Irinyi Károly: A négyszázéves debreceni nyomda (Ism. Tóth András) 186

188 TÖRTÉNETI IRODA I.OM XIX. század közepét öl politikai vonatkozásban langyos semlegességet mutat. Az abszolutizmus korának egyetlen haladó jellegű kísérlete („Csokonai Lapok"), Oláh Gábor és köre támogatása, a Tanácsköztársaság rövid szabad hónapja kivételével a nyomda (jogi helyzete következtében) a hivatalos városi és református vezetőség szolgálatában állt. Ez a világnézet a kor legkiválóbb egyéniségének pl. azt a Baltazár Dezső püspököt tekintette, aki nem csupán Tisza Istvánnak volt leghívebb tisztelője, hanem élharcosa is egy egészségtelen és idejétmúlt felekezetközi békétlenségnek. 1919 után így a nyomda sokban szolgálta az ellenforradalmat. A felszabadulás után a nyomda képe gyökeresen átalakult. A dolgozók érdekvédelmét — a kapitalista korszak számos és jól ábrázolt bérmozgalma után — az üzemi bizottság vette át, majd 1948-ban megtörtént a nyomda államosítása. Azóta egyre javuló munkakörülmények, fejlődő gépi felszerelés, növekvő technikai színvonal és világos ideológiai profil jellemzik az ország legrégibb nyomdájának működését. A kötet szöveges részét bőséges függelókanyag egészíti ki. A nyomdavezetők névsora 1561-től napjainkig folyamatos; különleges érdeklődésre tarthat számot műfaji újszerűsége következtében a nyomda bevételeiről és kiadásairól készített, csupán kisebb hézagokat jelző, 1943-ig szóló kimutatás, melyből kitűnően látszik, hogy — minden nehézség ellenére is — a nyomda 1867-ig szinte állandóan nyereséggel dolgozott. Veszteséges periódus csupán a napoleoni háborús években, 1873—1893 között, az 1929—33-as gazdasági válság legsúlyosabb éveiben volt. A legjelentősebb, önálló műnek is beillő függelék az a jegyzék, mely a nyomda 1561—1849 között megjelent kiadványait foglalja magában (321—409. 1.). A jegyzék az évszám, szerző és cím, rétalak, ív- és példányszám, valamint a lelőhely feltüntetésével nyújt precíz tájékoztatást a kötet egyik forráscsoportjáról. Az ilyen természetű jegyzék magától értetődően nem léphet fel a véglegesség, lezártság igényével. A további kutatás feladata lesz kiegészítése; ennek első nyoma Esze Tamás tanulmánya (A debreceni nyomda II. Rákóczi Ferenc szolgálatában. Könyv és könyvtár. Könyvtártudományi és bibliográfiai tanulmányok és közlemények II. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának Évkönyve. Bpest. 1961. Tankönyvkiadó, 55—98. 1.), mely a nyomdában a kurucok részére készített oltalomlevelekről, manifesztumokról stb. számol be. A felsorolt 19 tétel közül Benda csupán négyet tart számon. A másik forráscsoportra vonatkozó adatokat a külön kezelt, bőséges jegyzetanyag nyújtja. Ez az anyag tanúsítja a rendelkezésre álló levéltári és egyéb források alapos feltárását. Ezzel kapcsolatban csupán két megjegyzés: 1. talán helyes lett volna megadni a levéltári ügyirat központi kormányszéki jelzetét akkor is, amikor az a helyi levéltár állagából került feltárásra; 2. hiányoljuk a modernkori üzemi irattár adatait. A jól válogatott és jegyzetelt képanyag sikeresen egészíti ki a szöveges részeket. A kötet művelődéstörténeti irodalmunk kitűnő terméke, komoly nyeresége. Hogy vajon közelesen sor kerülhet-e azoknak a kérdéseknek megválaszolására, melyeket Benda Kálmán az első oldalakon — követendő őszinteséggel — nyitva hagyott (р. o. Huszár Gál távozásának oka, a korai nyomtatóműhely pontos helye), nem tudjuk. Űgy érezzük azonban, hogy a két szerző minden lényeges kérdés terén időtálló munkát végzett, s jól jelölte ki azt a helyet, melyet a debreceni nyomda művelődésünk történetében elfoglal. E hely kijelölése minden síkon sikerrel történt meg: világosan körülhatároltak az ideológiai és a nyelvi-irodalmi kérdések kategóriái; jó képet kaptunk —- történeti vonatkozásban is — a munka- és bérviszonyok, a munkásmozgalmi kérdések felől; a nyomdatechnikai fejezetek nem lépik túl azt a határt, melyet a nem-nyomdász olvasókra tekintettel tartani ajánlatos, viszont e határon belül közérthetően közlik mondanivalójukat. A függelék- és jegyzetanyag széles skálája, tudományos precizitása dicséretet érdemel. Az olvasmányos, reprezentatív kiállítású, jó papíron nyomott művel — melyet a jubiláns nyomda társadalmi munkában nyomott és kötött — méltóan emlékezett meg a jelentős évfordulóról a magyar nyomdaipar és a magyar tudományos kutatás. TÓTH ANDRÁS