Századok – 1963
Történeti irodalom - Benda Kálmán–Irinyi Károly: A négyszázéves debreceni nyomda (Ism. Tóth András) 186
187 TÖRTÉNETI IRODA I.OM a nyomdára a feudalizmussal meg nem alkuvó polgári (szerző szavait kiegészítve így mondanám: a cívisekkel szembeni ,,kis"polgári) jellegű antitrinitarianizmus elleni küzdelemben. A nyomda tehát — mivel csupán a háta megett álló világnézet testületének akaratából volt életképes — a kálvinizmuson belül kezdettől fogva nem a haladó irányzatot szolgálta. Más kérdés természetesem, hogy országos és európai viszonylatban a kálvinizmus (egységében és részeiben) akkor a haladás gondolatát szolgálta. A nyomda létének első két emberöltőjében, 1630-ig, egyéni vállalkozók magántulajdona volt, s ,,városi"-nak csupán annyiban volt nevezhető, hogy működését a város megrendelésekkel igyekezett biztosítani. Az első tulajdonos-mesterek között a magyarországi nyomdászattörténet oly kitűnő neveivel találkozunk, mint Huszár Gál, Hoffhalter Ráfael ós Rudolf, Rheda Pál. 1630-tól a nyomda kétségtelen városi tulajdon; élére a város nevezte ki szerződéses alapon a vezető mestert. Minden szempontból legjelentősebb történeti korszaka másfél évszázadig, alapításától 1711-ig tartott. Ez alatt az idő alatt —bár a kálviniz.muson belül is meglevő konzervatív-feudális irányzat szellemi felügyelete soha nem szűnt meg — bizonyos mértékig kiadványaival mutatni tudta az eszmék akkor viszonylagosan szabad áramlását. A nyomda korai termékei közül a széphistóriák jelentették a kálvinista orthodoxiával való szembefordulást; majd itt jelentek meg a puritánus mozgalom egyes kiadványai is, bár az orthodoxia erős városi tényezői ezt az irányt hamarosan száműzték a falak közül. Kezdettől fogva kiemelkedő — gyakorlatilag alig korlátozott — szerepet játszott viszont a nyomda egyrészt a magyar tankönyvirodalom, másrészt általában a magyar nyelvi művelődés terjesztése terén. Termékei — szemben a kor más magyarországi nyomdáival — magyar nyelvi túlsúlyt mutatnak; ugyanakkor azonban — mint ezt a mű is leszögezi — általában hiányzik belőlük a tudatos magyar nyelvi kultúra, az irodalmi nyelv fejlesztésének világos szándéka. A XVIII. században a nyomdát fenntartó város — korábban komoly gazdasági és politikai tényező —• elveszti politikai súlyát s vagyonilag elszegényedik. Szegényes állapota ellenére viszont ekkor válik az erőteljesen kibontakozó katolikus-latin barokk kormányzati és közművelődési elképzeléseivel szemben az ellenzékbe kényszerített protestantizmus és a nemzeti művelődés — szociális tartalmában egyre konzervatívabbá váló — bástyájává. A város és a nyomda ebben az évszázadban éles harcot vív az állami, katolikus jellegű cenzúrával: sokszor a nyomda létét fenyegeti veszedelem; máskor bizonyos népszerű, az állami szervek előtt veszedelmesnek tűnő kiadványfajták (katekizmusok, kalendáriumok) további élete forog kockán. így a megjelent művek többsége vagy tankönyv, vagy orthodox szellemű vallásos tárgyú kiadvány (köztük az északkeleti református szlovákok részére nyomtatott vallásos iratok is). Változatlan a nyomda magyar nyelvi jellege: az 171) -1800 között megjelent művek között a magyar nyelvűek országos aránya 30%, a debreceni nyomdánál 60%. Ki kell viszont emelnünk (itt és később is !), hogy a város vezetőségének egyre inkább megcsontosodó világnézeti álláspontja következtében a kor kiemelkedő, haladó debreceni tudósainak (Hatvani István, Weszprómi István, Földi János, Szikszai György stb.) művei nem Debrecenben jelentek meg. A XIX. század első fele sem hozott lényeges változást a nyomda arculatán, funkcióinak jellegén. A Csáthv és a Tóth családokból származó szakértő vezetők emelni tudták a technikai szintet, azonban a várost vezető civis-társadalom arculatát nem tudták átalakítani (belőle származván, nem is akarhatták!). ...Mintha az idő megállt volna" (151.1.) — a nyomda saját kiadványai többségben múltszázadi művek újranyomásaiból állanak. Az 1810-ben nehéz küzdelemmel elnyert zsoltár-monopólium anyagi előnyöket hozott, azonban Fazekas, Csokonai és köre továbbra is vagy a városon kívül, vagy saját költségre jelentetik meg műveiket. Új színt, a forradalmi átalakulás üdítő színét nyújtják a szabadságharc hónapjai, különösen az 1849-i debreceni hetek, amikor a hyomda — lerázva az állami cenzúra ós a helyi maradiság bilincseit, valóban a nemzeti ügy szabad intézményévé vált, s különösen a politikai természetű magánkiadványok és a politikai hírlapok terén vált a közvélemény tájékoztatásának, kifejezésének kedvelt intézményévé. A század második felét az organizatórikus, bizonyos mértékig az ideológiai bizonytalanság jellemzi. Az ország fokozatos ipari fejlődése, a konkurrencia erősödése egyre jobban megnehezítette a városi hivatalként működő nyomda helyzetét. A konzekvenciát a város elég későn, csak 1905-ben vonta le, amikor a nyomdát iparvállalati alapon szervezte újjá. A következő lépést szervezeti téren a tulajdonjogi vonatkozásban bekövetkezett 1918. évi döntő változás jelzi, amikor a nyomba a város és egyházkerület közös tulajdonává vált s ezzel — egészen az 1948. évi államosításig — egy viszonylag vagyonos, befolyásos testület anyagi és politikai támogatását szerezte meg. A kiadványprofil a
