Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Dubnický; Jaroslav: A szlovák nemzeti ébredés problémái 172

A SZLOVÁK NEMZETI ÉBREDÉS 181-főleg a parasztságra és az elszegényedett tömegekre (Szlovákia iparosításának követelménye). Stúrék nem sajnálták erejüket, hogy tervüket a forradalom előtti időszakban végrehajtsák. A szlovák erők viszonylagos fejletlensége és a külső nehézségek ellenére is vitathatatlanul jelentős sikereket értek el a nemzet szervezése terén. Nem kételkedhetünk afelől, hogy Stúr vezetése alatt a szlovákok újkori nemzetté válásának folyamata előbbre jutott, bár a vezetésnek nem sikerült lerögzítenie a máilétező politikai alapokat a szlovákok nemzeti szervezetének keretén belül. Nézetünk szerint Stúr ideológiájában és politikájában kifejezettebben lépnek fel a burzsoá vonások, mint Kollár ideológiájában, — bár rendszerint itt sincs meg az az osztálytartalmú szűkkeblűség és önzés, amely a hanyatló burzsoázia osztályérdekeit védő politikai ideológusokra jellemző. Azt mondhat juk, hogy Stúr alapjában véve demokratikusabb volt és közelebb állt a néphez, mint általában a tipikus későbbi liberálisok. Haladó demokratikus álláspontját főleg a szlovák irodalmi nyelv kodifikáeiójában juttatta kifejezésre, amely talán legnagyobb érdeme, de hasonló álláspontra helyezkedik mas kérdések rendezésénél is. Úgyszintén így volt ez az agrár kérdésnél, márcsak azért is, mert a szlovák nemzeti fejlődés szempontjából a szlovák nemzeti mozgalom csak nyert volna a kérdés ilyen rendezésével. A szlovák irodalmi nyelv kérdésének sikeres megoldása mind ideológiai szempontból, mind nyelvi téren, valamint az irodalom gyors felvirágzása biztosítékot nyújtott a szlovákok sikeres ellenállására az asszimilációs nyomással szemben. Nem kétséges, hogy az össz-szlovák irodalmi nyelv kodifikációja a középszlovákiai nyelvjárás alapján nagy mértékben emelte a nyelv használóinak nemzeti, egyéni és népi öntudatát, habár nem ez volt egyedüli ós fő feladata. Lehetetlen, hogy itt bővebben foglalkozzam~Stúrék forradalomelőtti lelkes aktivitásával, főleg az 1840-es években. Az ellenzők aggályai és pesszimista jövendölései ellenére, valamint azoknak a szlovák társadalmi erőknek elégtelen fejlettsége és gyengesége ellenére, amelyeknek érdekeire a mozgalom gondolt, az alapjában a haladás érdekei által buzdított tevékenység határozottan sikereket ért el a társadalmi tevékenység különböző területein. (Amennyire az értelmiség erejéből telt, megpróbáltak hatást gyakorolnia gazdasági erők és viszonyok fejlődésére, Stúr „gazdaság, műveltség, szabadság" jelszava szellemében.) Ténykedésük legbehatóbb időszakában is a politikai akcióknál csupán saját erejükre és pénzforrásaikra voltak utalva. A „Tatrin" nevű központi kulturális szervezetet, amelynek jelentős szerepe volt az egész szlovák nemzeti mozgalomban, a bécsi szervek sohasem hagyták jóvá. A Hurbanféle „S.lovenské pohladj" című folyóirat is mesterségesen támasztott nehézségekkel küzdött; szerkesztője nem volt a bécsi abszolutizmus szerveinek, illetve régi konzervatív nagyságainak szemében megbízható politikai személy. (A másik oldalon a liberális ellenzéki politikusok a maguk részéről hozzájárultak Stúrnak a csehszlovák irodalmi és nyelvi tanszékről való elbocsátásához. Sajtótörvényükkel 1848 áprilisában aláásták a szlovák nemzeti újság létét is, amelyet Stúr több évig tartó igyekezettel, munkával kiharcolt, ennek a körülménynek növelnie kellett a vezető személyek bizalmatlanságát a sajtószabadságot hirdető magyar liberálisok szavának őszinteségében. A nemzetek tavaszának kezdetén, amikor a cseh országrészekben is, nevezetesen Prágában hatalmas nemzeti ós társadalmi tömegmozgalom bontakozott ki, a magyar lapok ragaszkodtak ahhoz, hogy a „Slovenskje Národnye Novini" mondjon le a csehekkel való kapcsolatról.) Az 1840-es években a vezető réteg már keresett a szlovákok részére megfelelő különálló szervezeti keretet és arra törekedett, hogy a szlovák nemzetnek önmagában legyen a gravitációs központja, és ne legyen függvénye a cseh nemzetnek, sem alsóbb rendű, jogilag nem elismert, politikailag fegyvertelen etnikai csoport a magyar vagy magyarországi politikai nemzet keretén belül. Habár a szlovák mozgalom vezetői részben elhagyták a csehekkel való kulturális és nyelvi szövetséget és ezzel magukra haragították a cseh liberálisokat, nem akartak megválni a baráti cseh nemzettel való egyéb szellemi kapcsolatoktól és örökre feladni az esetleges segítségébe vetett reményt, annál kevésbé, minthogy semmi biztosítékot sem tudtak elérni a vezető magyar politikusoknál a magyar elnyomás ellen. Ha lényegében pozitívan értékeljük Kollár és Stúr forradalom előtti ideológiáját, politikai, kulturális és egyéb tevékenységét, azt is tudatosítjuk, hogy a szlovák nemzeti mozgalom ideológiájának és politikájának ebben a korszakában voltak gyönge oldalai, vagy olyan vonásai, amelyek negatív szerepet játszottak. Persze, némely ideológiai megnyilvánulások értékelésénél tudatában kell lennünk, hogy nem fejezik ki szerzőik igazi gondolatát, hogy opportunista megalkuvó meghátrálást jelentenek a régi erőkkel szemben. Ez vonatkozik Kollár és Stúr néhány problematikus megnyilatkozására, bár más-