Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Dubnický; Jaroslav: A szlovák nemzeti ébredés problémái 172

178 JAROSLAV DU H NIC К Y viszonyítva, de azok az eszközök, amelyek rendelkezésére állottak, határozottan nem voltak elegendők. Igyekezetében nem is kapott hatásos segítséget sem Bécs részéről, sem magyar részről, sőt — éppen ellenkezőleg — munkája nehézséggel és megnemértéssel találkozott. Természetesen helytelen lenne, ha lebecsülnénk a társadalmi eszmék tanulmányozásának jelentőségét, azok forrását és hatását a különböző történelmi helyzetekben. Nálunk Szlovákiában, ahol az értelmiség ébresztő nemzedéke politikai tétlenségre volt ítélve, sokszor nagyobb gondot kell fordítanunk az eszmei hagyományok tanulmányozására. Eddig még határozottan nem tettünk eleget, hogy megvilágítsuk, miként fejlődött és kristályosodott ki a szlovák demokratikus gondolkodás, s mi okozta vélt vagy valódi elhajlását. Tény, hogy tudományos és politikai szempontból is helytelenül járnánk el, ha nem fordítanánk kellő figyelmet a közéleti férfiak egyes hibáinak és politikai tévedéseinek megvilágítására, másrészt viszont igen óvatosan és felelősségteljesen kell megvizsgálnunk azt a kérdést, milyen pozitív jelentősége volt munkásságuknak a történelmi fejlődés szempontjából. Nem szabad könnyelműen lebecsülnünk azt, ami hosszú, szívós értelmiségi tevékenység eredménye volt. Ilyen esetek nálunk még előfordulnak. Úgy tudom még nincs olyan nélkülözhetetlen marxista monográfia, amely konkrétan és behatóan megmutatná a feudális magyar nemzet hagyományos fogalmának átalakulását modern értelemben vett nemzetfogalommá. Úgy gondolom, egy ilyen tanulmány sokat segítene a fogalom körül vívott harcok vizsgálatában és annak néhány változatában, amelyeket figyelembe kell vennünk a későbbi szlovák —magyar ellentétek gyökerének vizsgálatánál. A feladattal márcsak azért is meg kell birkóznunk, mert ezt a kérdést különböző értelmezésekben tárgyalta a régebbi történelmi szakirodalom magyar, szlovák és német részről egyaránt. Úgy tűnik, hogy egyes történészek még ma sem értik a kérdés jelentőségének eredeti értelmét, ós anakronisztikusari olyan értelmet és értéket tulajdonítanak neki, amilyen eredetileg nem lehetett. Kétségtelen, hogy itt olyan fogalomról van szó, amely 1790/91 után is feudális eredetű volt, és soká az maradt, hagyományos elképzelésekkel megterhelve. A rendi politikai nemzet képviselői közé tartozott sokáig az „uralkodó nemzetnek" nemcsak az a része, amely valóban megtestesítette a magyarországi vagy a magyar nemzeti érdekeket, hanem az arisztokrácia is, amely majdnem teljesen elvesztette saját nemzetiségét. Hogy ez a fogalom milyen zavart okozhatott, azt jellemzi az 1830-as országgyűlésen az egyik képviselő részéről elhangzott vélemény: „Egyedüli nemzet vagyunk Európában, amely a kormány engedélye nélkül nem írhat és nem beszélhet anyanyelvén", mire a személynök így felelt: „De Európában ugyancsak nincs egy nemzet sem, amelynek négy vagy öt anyanyelve lenne, mint a miénknek." Habár a magyarországi vagy a magyar nemesség 1848/49-ben „az alkotmány bástyái" közé bevonta a nem nemes lakosságot is, a magyarországi politikai élet sok fikciója nem kapott egységes korszerű demokratikus jelleget. Úgy tűnik, hogy egyre kevésbé szolgálta a Béccsel szembenálló ellenzék szervezkedését, hanem inkább a történelmi osztályok és a magyar nép érdekeinek egységéről terjesztett illúziókat növelte. Már a XVIII. század végétől és a XIX. század elejétől egészen az 1860-as évekig, sőt még később is hosszú időn keresztül a nemmagyar népek nemzeti mozgalmainak ideológiai lefegyverzését és szót forgácsolását szolgálta. Ezért nem véletlen, hogy a szlovákok és románok részéről ilyen nagy fontosságot tulajdonítanak e fogalom demokratikus irányban történő átértékelésének, tekintettel Magyarország valódi etnikai-nyelvi viszonyaira. A harcnak, amely a nemzet fogalma körül támadt, bizonnyal nagy elvi jelentősége volt az érdekelt felek számára. A nemzet fogalmáról folyó vitába bekapcsolódtak a szlovákok is, ezért kell figyelmet szentelnünk ennek a kérdésnek is, természetesen kellő óvatossággal. Határozottan veszélyes láncolat valamelyik részét elszigetelten megítélni, főleg ha ellenvetésről van szó.. (Gondolok itt például Kollár magyarázatára, aki névtelenül kapcsolódott bele ebbe a vitába 1821-ben, amelyet tulajdonképpen a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat cikkei váltottak ki, többi között a Palkovics-féle „Tydennik aneb eis. král. privilegované slovenské národné noviny" című folyóirat megtámadása, amely aligha akarta tudatosan használni é fogalmat a szó modern értelmében. Ennek az ellentétnek a bírálatánál talán figyelembe kell venni azt a körülményt is. hogy Mednyánszkv báró Kollár névtelen levelét Berzeviczy Gergelynek, a jobbágyfelszabadítás védelmezőjének és a Bécs ellenes nemesi nemzeti ellenállás ellenzőjének tulajdonította. Szükséges lesz itt említést tenni arról, hogy mi a különbség a szlovák nemzet létének a Tudományos Gyűjteményben 1817-ben elvetett gondolata és a Pesti Hírlap 1842, vagy még később; évtizedekben vallott hasonló álláspontja között. Tény. hogy ezt az ellentétet a gyakorlatban a történelem maga oldotta meg az eredeti szlovák szempont javára, habár ez a maga korában inkább feltevés volt és bizonyos fejlődési irányzat kifejezője.