Századok – 1963
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Dubnický; Jaroslav: A szlovák nemzeti ébredés problémái 172
A SZLOVÁK NEMZETI ÉBREDÉS 179 mintsem a fejlődés által bebizonyított tény megállapítása. Ha a problémának az a feltevése helyes lenne, szükséges lenne elismerni Kollárnak és később Hojcnak és Suhajdának (1833 és 1834) azt a pozitív eredményét, hogy elméletileg hozzájárultak a magyar állam valóban soknemzetiségű jellegének felismeréséhez. Az állam és nép régi politikai-területi fogalmának demokratikus átértékelésére való törekvésben nem láthatunk rosszakaratot vagy közvetlen a magyar államközösség szétdarabolására irányuló szándékot. Értelmiségünk képviselőinek, akiknek magyar iskolai végzettségük volt, nem volt könnyű megszabadulniok a hagyományos eszmei kötöttségektől, és nemcsak az illúziókból való kiábrándulásra volt szükség, hanem személyi becsületességre is. (Jellemző, hogy Kollár is, mint líceumi hallgató, latin nyelvű elégikus költeményt írt, amelyben Magyarország szegénységét siratta.) Ha egyes szlovákok az 1830-as évek kezdetén Magyarországot mint a népek nyelvi-etnikai föderációját képzelték el, tulajdonképpen azt a kérdést helyezték vizsgálataik középpontjába, amelylyel a valóságban a régi állam haladó, demokratikus átépítésének kellett volna számolnia . Hasonló megoldás aligha lett volna ellentétben annak az államnak — amelyben a magyar lakosság nem volt számottevő többségben — egész gazdasági fejlődése objektív szükségszerűségével. Úgy vélem, hogy Kollár „Szláv nemzet" fogalmának mitológiai fogalomként való jellemzése nem egészen szerencsés, mivel félreértésekre vezethet, a nagy horderejű szláv gondolat ellaposítására. Tény az is, hogy a mitológiának lehet bizonyos racionális magva, és nem feltétlen szükséges, hogy a tudatos misztifikáció eszközévé váljék. Kollár szláv nemzetfogalma a maga problematikus voltával, amelyet ma magában rejt. nem volt lényegtelen, szükségtelen fogalom. Meg kell benne látni a szlovák nemzeti öntudat fejlődésének fontos részét, amelynek feltétlenül meg kellett határoznia, hogy a szlovákok milyen mértékben tartoznak a szláv etnikai és nyelvi csoporthoz. Kollár ebben az irányban a korábbi szlovák és külföldi elgondolásokat is kifejtette. Igazolhatjuk őt azzal- is, hogy a szlávokat már előtte gyűjtőnéven „Slavischc Nazion" jelölték meg olyan német tudósok és gondolkodók, mint például Schlőzer és Hegel. Mint ismeretes, Révai József elismerte a szlovákok haladó törekvéseit, hogy nyelvüket, nemzeti irodalmukat ápolják, és emeljék a nép nemzeti öntudatát. Úgy látjuk, hogy Révai Józsefnek az a tétele, hogy a szlovák nemzeti ébredés kezdettől fogva a reakciós politikai, vagy inkább ideológiai iránnyal volt összekapcsolva, amelynek tipikus képviselője volt a fiatal Kollár is, bizonyos módosításra, ha nem is teljes átértékelésre szorul. Azt mondhatjuk, hogy a szlovák hazafiak el tudták képzelni — legalábbis az adott körülmények között — a szlovák nemzet fejlődését a magyar állam keretén belül is. Nem tulajdoníthatunk a szlovák mozgalomnak, mint egésznek az egész forradalom előtti időszakban egyoldalú „pánszláv", „ausztroszlávista" jelleget, s még kevésbé tekinthetjük osztrákpárti irányzatnak. A szláv gondolatnak bizonyára voltak különböző változatai, s az egyes időszakokban különböző történelmi feladatai. Sokáig nem értékelték azt a jellegzetes demokratikus irányt, amelyet a dekabristák, Mickiewicz, Herzen, Bakunin és maga Kollár fejlesztett ki, és amely a nagy szláv parasztságba vetett szilárd hitet testesítette meg, amely a legnehezebb helyzetekben is meg tudta tartani és továbbfejleszteni nemzeti nyelvét. A Kollár-fele „szláv nemzet" fogalom, amely négy törzsből áll, tulajdonképpen bizonyos mértékig kifejezi a szláv és csehszlovák kérdés állását, habár a szlovákokat csak ..altörzs" szerepbon képzeli el. Az ő állásfoglalásában választ láthatunk arra az alapvető kérdésre is, amelyet a szlovákok részére a történelem, s mindenekelőtt az I790/91-es évtől az egynyelvű magyar állam kiépítésének prgramja már abban az időben kategorikusan kijelölt. Az egész újkori szlovák politikai történelem tengelye ugyanis az önálló nemzeti lét ideológiai, politikai, és gazdasági alapjainak kiépítése és megvédése. A szlovák nemzeti fejlődés különböző fokain és különböző politikai változataiban belföldön és Európában a szlovák társadalom különböző erőinek képviselői megpróbálják az önálló szlovák nemzet fejlődésének e sorsdöntő kérdését ideológiailag és gyakorlatilag megoldani. A szlovák kérdés, vagyis a kérdések egésze, amely a szlovák nemzet fejlődőképességének és életképességének problémáját illeti, lényegében az, vajon a szlovák nemzetnek önmagában lehet-e és kell-e a gravitációs központot keresnie, illetve milyen külső erőkben kell keresnie mind gazdasági, mind kulturális és politikai téren nemzeti fejlődésének biztosítékait. A szlovák nemzeti ébredés mozgalmának vezetői közül senki sem ismerte el a nemzet egy helyben topogását, a „maradást", mindehki életet várt tőle, harcot és haladást. (Kollár attól, aki él, azt kérte, hogy mozogjon, liudovít Stúr felhívta a nemzetet, hogy vagy bizonyítsa be képességét az életre és haladásra, ós ezt még esetleges külső 12*
