Századok – 1963
Vita - Várady László: Egyszerűsítés és elmélyítés? 168
EGYSZERŰSÍTÉS ÉS ELMÉLYÍTÉS 169 terjesztésnek a felvevőképessége a szellemtudományok feié a régihez képest igen lecsök kent. Számolni kell tehát az anyag erőteljes szelekciójával a jelenben és a közeljövőben egyaránt. Mindezeket azonban mint egészséges és szükségszerű tényeket kell tudomásul vennünk. Milyen kérdés merül fel ezzel kapcsolatban az egyetemi hallgatóság viszonylatában? Nem pusztán a tananyag zsúfoltsága. Ma még tagadhatatlanul problémát okoznak a hallgatóság hivatásérzetének és középiskolában szerzett általános műveltségének hiányosságai is. Annak, hogy ezek fokozatosan eltűnjenek, természetesen előfeltétele a középiskolai oktatás új módszereinek kialakítása, ami szerintem csak az egyetemi oktatás színvonala felemelésének folyományaképpen, de legjobb esetben csak ezzel párhuzamosan valósulhat meg. IIa mindez bekövetkezik, mi az a döntő körülmény, ami a színvonalemeléssel egyidejűleg lehetővé teszi az anyagcsökkentést is? Véleményem szerint a történeti anyag mélyebb, sokoldalúbb, hogy úgy mondjam: alkotóbb és egyben filozofikusabb kezelése. Az ilyen kezelésmód mellett ugyanis terjedelemben kisebb, de kiválasztása folytán nagyobb jellemzőerővel bíró tényanyagot tudunk adni. Ami mármost az egyetemes történet összehasonlító szintézisében a földrajzi differenciálódást illeti, két dologra szeretnék rámutatni: 1. Tény, hogy az egyetemes történetnek kényszerű módszertani kategóriája a súlypontiság és a fejlődési progresszivitás. Megfigyelhető azonban, hogy minden egymást felváltó társadalmi alakulat történettudománya a Nsaját jelenkorában kialakult új súlypontok és az új fejlettségi szint szemszögéből nézve a történetet, nagyobb figyelmet fordított a jelenben kialakult helyzet múltbeli előzményeinek a megvilágítására. Es joggal, hiszen az említett kategóriák törvényszerűen magára a történettudományi módszertanra is visszahatnak. A történetszemlélet minden korban újabb és újabb szempontokkal gazdagodik, ami végeredményben odahat, hogy a történelem megvilágítása is mind sokoldalúbb, teljesebb ós a társadalom történeti tudata is mindig korszerű bázist képez a mindenkori jelen és jövő alakításához. Az egyetemes társadalmi fejlődés súlypontjainak kialakulása és eltolódásai népi és földrajzi viszonylatban kérlelhetetlen tény az emberiség eddigi történetében. Ezt a legkorszerűbb súlyponti helyzet ismeretében természetesen helytelen lenne visszafelé erőszakkal kozmetikálnunk, viszont magától értetődik, hogy amikor a saját jelenkori súlyponti helyzetünk és társadalmi rendszerünk történeti előzményeire rámutatunk, előtérbe állítjuk a legkorszerűbb társadalmi alakulat irányába ható történeti erőket. Ez spontán követelmény, hiszen pl. a jelenkor tükrében a kelet-európai történet jelentősége joggal növekedett meg, mivel az egyetemes történetnek ebben az új súlyponti körzetében olyan világtörténelem-formáló erőtényezők léptek fel, melyek történeti előzményei szükségképp nyomatékosabb megvilágítást igényelnek, hogy világosan kidomborodjanak azok a történeti tényezők és törvényszerűségek, melyek ide vezettek. Ugyanakkor meg kell világítanunk azt is — és én erre a társadalmi-gazdaság földrajzi szempontot tartom alkalmasnak —, hogy egy-egy népcsoport milyen okokból kerüli a történelem bizonyos szakaszában kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe a többinél és milyen úton egyenlítődnek ki a termelőerők egyetemes fejlődése folytán az emberiség előtörténetének ezek a különbségei. Ha ezt az utat figyelemmel kísérjük, látni fogjuk, hogy minél haladóbb formációt termel ki a materiális társadalmi fejlődós, annál gyorsabban ós szélesebb körben kezdenek kiegyenlítődni a népi-nemzeti különbségek gazdasági-politikai és kulturális vonatkozásban. A súlypontiság és progresszivitás — mint az egyetemes történet kényszerű szempontjai — az idő haladtával tehát amúgyis mind tágabbra nyitják a történet anyagszelekciós reflektorát, így tehát nincs okunk arra, hogy mesterségesen háttérbe szorítsuk őket. 2. A másik dolog, amire szeretnék rámutatni, az, hogy a történet menete tagadhatatlanul a materiális társadalmi fejlődés javainak fokozatos univerzálódását mutatja az egymást felváltó gazdasági-társadalmi alakulatokon keresztül. Tehát az egykori súlyponti körzetek „súlya" viszonylag mind kisebb, a súlypontok mindinkább megoszlanak és újak keletkeznek a termelőerők fejlődésének következményeképpen. Ez a nagy, globális kiegyenlítődési folyamat azonban állami kereteken keresztül megy végbe az egyes körzeteken belül is, egészen addig, amíg az életszínvonal továbbfejlesztésének érdekei olyan gazdasági-politikai érdekközösséget hoznak létre, amely a politikai határok kiiktatására ösztönöz. Magától értetődik, hogy az életszínvonal továbbfejlesztésének érdekeit csak a szocialista társadalmi rend szolgálja úgy, hogy abból általános gazdasági-politikai érdekközösség, kommunista társadalmi rend szülessék. Az eddigi történeti korszakokban azonban az államiság jelentőségével tényként kell számolnunk anélkül, hogy bármiféle fótisizálást követnénk el. Az összes konkrét gazdasági-társadalmi, politikai és kulturális jelenségek állami keretekben vagy ezeken keresztül jelentkeznek. Elhanyagolásuk tehát súlyos konfúziókra vezethet. Még az általános fejlődési karakterisztikumok is hamis,
