Századok – 1963

Vita - Várady László: Egyszerűsítés és elmélyítés? 168

170 VÁRAD У LÁSZLÓ konfúzus képet adnának, ha a hallgató vagy az olvasó nem a politikai fejlődós szerves logikájában látná őket. Csak azok az elvi megállapítások lehetnek életszerűek, csak azoknak lehet jellemző erejük, melyek a tudatban konkrétan, szerves összefüggésben kapcsolódnak ahhoz a komplexumhoz, amelyből kivontuk őket. — És hány olyan részlete van az államtörténeteknek, melyek az összehasonlító szintézisben nem kaphatnak helyet és mégis közvetve döntő részük lehet az általánosságok megértésében, ezek tartalmát árnyaltabbá teszik! Az anyagot tehát csökkenteni keil, de a szelekció szempontjait életszerűsíteni. Az államtörtóneteknek ilyenformán szoros korrelativ összefüggésben kell államuk bármiféle egyetemes történeti szintézissel: szervesen összehangolt vállalkozásnak, eggyéforrott munkának kell lenniük ! Visszatérve mármost a társadalmi-gazdaságfóldrajzi szempontra mint az összehasonlító szintézis egyik adekvát szempontjára: az ókortörténetben lényegileg társadalmi-gazdaságföldraj zi körzetek alapján dolgozunk, mégpedig olyanokkal, melyek súlypontilag felváltották egymást az egyetemes fejlődés szempontjából. Ezek a körzetek az ókorban alapjaikban izoláltak voltak egymástól, ezért fejlődési sajátosságaik párhuzamosan is ós egymásután is ismétlődtek. Egyébként közismert, hogy hasonló iterációs jelenségek gyakoriak a történelem teljes hosszában. A többé-kevésbé autochthon fejlődésű körzetek között a súlypont mindig arra terelődött, amelyik az egyetemes továbbfejlődés szempontjából optimális helyzetben volt. Ez a folyamat, a gazdaságföldrajzi optimumok kialakulása, természetesen a termelőerők törvényszerű fejlődésének a függvénye. Ez utóbbi határozza meg ugyanis, hogy pl. bizonyos nyersanyag- és erőforrások ós közlekedési tényezők mikor emelkedhetnek súlyponti jelentőségre. Vagy egy konkrétabb vonatkozásban: voltaképpen csak az újkori, ill. legújabbkori társadalmi-gazdasági fejlődésben aktivizálódó nyersanyag- és erőforrások társadalmi emelő potenciálja nyitotta meg a kelet-európai, ill. euráziai térségek számára a szocializmuson keresztül a teljes kiegyenlítődés lehetőségét az egykori romanizáeiós és észak-amerikai övezetekhez képest. A gazdaságföldrajzi szempont vezet rá tehát arra, hogy ennek vagy annak a történeti jelenségnek miért éppen itt vagy ott kellett jelentkeznie; hogy miért éppen ez vagy az a nép volt a jelenség hordozója vagy a fejlődés exponense. Az egyetemes történetben, ahol eltérő fejlődésű, változó és különböző térbeli helyzetű népek és államok egységes történeti értékelését kell adnunk, és fejlődési differenciáikat is meg kell világítanunk, véleményem szerint a társadalmi-gazdaságföldrajzi szempont úgyszólván nélkülözhetetlen. Hangsúlyozandó: ez a szempont csupán a termelőerők össztársadalmi fejlődésének földrajzi differenciáit, ill. ezek okait segít megvilágítani. Magának a fejlődésnek a törvényszerűségeit természetesen a termelőerők, a társadalmi viszonyok, az osztályharc határozzák meg. Úgy gondolom, csak a differenciális kérdések megválaszolásával vehetjük ki véglegesen a móregfogát azoknak az áltudományos, reakciós és fasiszta elméleteknek, melyek a történeti jelenségek hamis értelmezésével örökre szóló kiváltságokat vindikálnak bizonyos népcsoportoknak, földrajzi körzeteknek ós társadalmi rendszernek. Ügy tudom, hogy eddig még csupán elítéltük ezeket az elméleteket, esetleg helyenként rámutattunk egyes ellentmondásaikra, de elemző módon még nem mutattuk be, hogy az alátámasztásukra felhasznált kiterjedt dokumentáció adatai voltaképpen hogyan is értékelendők helyesen, a történeti valóságnak megfelelően. Az említett társadalmi-gazdaságföldrajzi szempont nélkülözhetetlen segédeszköz az ilyen elemzéshez; csak ennek tükrében bizonyul alapvetően hamisnak minden olyan tendencia, mely bizonyos népeket, földrajzi körzeteket és társadalmi rendszert uralkodó szerepben kíván állandósítani. Mint tudjuk, ilyen tendencia pl. a maritimit ásnak a maga helyén és idején kétségkívül emelő szerepót örökösíteni, kizárólagosítani ós nemzetileg privilegizálni. Ilyen tendencia azután a germán népek felmagasztalása azon az alapon, hogy a történelem bizonyos szakaszában földrajzilag szerencsésebb helyzetben voltak az akkori súlyponti körzetekhez, ami természetesen éppoly esetleges, időleges .előny volt az emberiség történetének perspektívájában, mint amilyen esetleges és időleges volt ugyanezen népek elmaradottsága az időszámításunk előtti évezredekben. Ezeket a kérdéseket nem megkerülni kell, hanem bátran szembenózni velük, és marxista módon megválaszolni őket. Mert csak bizonyos mértékben ellensúlyozzuk a burzsoá nézeteket azzal, hogy kidomborítjuk az általuk háttérbeszorított vagy elmellőzött népek történetét, és azzal, hogy differenciális összehasonlítás elejtésével tárgyaljuk az egyetemes történetet. Ez önmagában nem kielégítő megoldás. Ha az egész emberiség történetét kívánjuk megírni, az említett kérdések előbb-utóbb felmerülnek ós meggyőző marxista választ igényelnek. Természetesen el lehet és el is kell kerülni azt, hogy az egyetemes történeti szintézis a fejlődési különbségek körülményes kiteregetésére legyen beállítva akkor, amikor s, kizsákmányoló és az elnyomott osztályok közötti harc alakulása a központi kérdés