Századok – 1963
Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129
AZ AFRIKAI EGYSÉGTÖR KKVÉSEK 149 ságot és annak különböző szervezeteit igyekeztek az afrikai országok gazdasági sérelmére közös érdekeik eszközévé tenni, az értekezlet szükségesnek tartja és ajánlja Afrikai Gazdasági Együttműködési Tanács megszervezését. Ennek a feladata lesz a független afrikai országok gazdasági érdekeinek összehangolása és azoknak együttes képviselete az ENSZ afrikai gazdasági szerveiben. Ennek a határozatnak, amely az Afrikai Gazdasági Együttműködési Tanács felállításáról szól, különleges jelentőséget kölcsönöz az a megállapítás, hogy a Tanács az afrikai gazdasági egység megvalósításának eszköze lesz;179 ezzel a cselekvési egység gazdasági téren szervezeti egységgé szilárdul. A gazdasági együttműködés, következésképpen az afrikai egység előmozdítása végett egy másik határozat pénzügyi, kereskedelmi és közlekedési intézkedésekre tesz javaslatot. Két pénzintézetet kell felállítani: az egyik az Afrikai Fejlesztési Bank, a másik az Afrikai Kereskedelmi Bank; mindkettő megszervezéséhez igénybe kell venni, megfelelő biztosítékokkal, nemzetközi pénzügyi szervek támogatását. Hasonlóan kell eljárni a független afrikai államok vámrendszerének átszervezésénél. Kedvezményes vámtételek elősegítenék a forgalom növekedését. Ez különösen fontos, hiszen ,,a személyek, áruk és eszmék egyre növekvő forgalma előmozdítja az egységet". Tervbe vették ezenkívül az addisz-abebai értekezleten a szállítási és közlekedési eljárások egyszerűsítését és egységesítését s afrikai légi közlekedési egység megteremtését.180 A tanácskozások folyamán többször történt hivatkozás arra, hogy művelődési tekintetben már jelentős eredményeket ért el az afrikai együttműködés. Az értekezletnek az volt a nézete, hogy ennek az együttműködésnek gazdasági kihatása is van, ezért javasolták egy külön szervezet létesítését Afrikai Nevelési, Művelődési, Tudományos és Gazdasági Együttműködési Tanács elnevezéssel.18 1 Az eddigiekből vitathatatlanul kiviláglik az addisz-abebai értekezleten résztvett afrikai államok együttműködési, cselekvési egysége. Ez megmutatkozott a szaharai francia atomkísórletekkel szemben elfoglalt álláspontjukban18 2 és a nemzetközi politika nagy ^ kérdéseivel, így az általános leszereléssel kapcsolatos magatartásukban is.18 3 Külpolitikájuk alapelveinek változatlanságát tanúsítja az accrai értekezlet vonatkozó határozatára történt hivatkozás.18 4 A legfontosabb politikai kérdésben: az afrikai egység továbbfejlesztésének ügyében azonban nem jött létre egyetértés. Valamennyi részvevő állam egyetértett abban, hogy két esztendővel az accrai értekezlet után az afrikai helyzet már túlnőtt az együttműködés, a politikai tevékenység, a cselekvés egységének keretein. A felszabadulási mozgalmak egységének létrejötte, a neokolonializmus ellentámadásának Afrika-szerte kibontakozó egysége a független afrikai államoktól magasabb egység, a politikai szervezet egységének kialakítását kívánta meg. Ezt a kérdést legélesebben és legkövetkezetesebben a ghanai küldöttség vezetője vetette fel. Az értekezlet elé terjesztette a sanniquelliei Nyilatkozatot, s kormánya nevében bizottság felállítását javasolta az Afrikai Egyesült Államok alkotmányának kidolgozására.185 Több küldöttség — akár a nehezen megszerzett állami függetlenség féltésétől, akár személyi politikai féltékenységtől indíttatva — ellenezte és korainak tartotta a ghanai javaslatot. A leghatározottabban Nigéria szólt ellene.18 6 így az afrikai egység továbbfejlesztéséről hozott határozat félmegoldást tartalmaz. Megállapítja, hogy az afrikai államok közötti együttműködés és egység fontos Afrika függetlenségének és állami felségjogainak a megőrzéséhez. Hivatkozik az accrai értekezletnek arra a kitételére, amely az afrikai együttműködést a világbéke érdekében valónak nyilvánítja. Megjegyzi, hogy az ENSZ Alapokmánya módot nyújt területi szervezetek alakítására. Mindezek alapján az értekezlet megbízza elnökét azzal, hogy keresse meg az afrikai államfőket avégett, hogy azok kezdeményezzenek diplomáciai tárgyalásokat az afrikai egység előbbrevitele érdekében. S végül úgy határozott az értekezlet, hogy a kérdést a független afrikai államok értekezletének legközelebbi rendes ülése napirendjébe iktatja.187 A kérdés elől az értekezlet nem térhetett ki, de annak megoldását elodázta. A független afrikai államok addisz-abebai értekezlete lezárta az afrikai egységtörekvések utolsóelőtti szakaszát. A határozatok tükrözték azokat az eredményeket^ amelyek a mozgalmi egység talaján létrejöttek. A politikai egység elodázása a pánafrikánizmus átmeneti megtorpanását jelentette. A kongói tragédia lett az új lendítő erő. 119 Uo. 105.1. Uo. 105—108.1. Uo. 106—107.1. 1»a Uo. 102.1. 1,3 Uo. 107.1. 184 Uo. 107—108.1. 1,5 Uo. 42—43.1. "« Uo. 66—67.1. (Vö.: Amanke Okajor : Nigeria. Why we fight for Freedom. London, 1950.13.1.). ""Uo. 102.1.
