Századok – 1963
Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129
50 BORSÁNYIKÁROLY 4. Függetlensége védelmére a felszabadult Afrika nekilát politikai egysége megteremtésének (1961—) Sajátos gyarmati helyzetük késztette az afrikaiakat az egész világrész politikai egysége szükségességének a felismerésére. A felismeréstől a megvalósításig azonban göröngyös út vezet. Noha egyik neves dél-afrikai néger politikus már 1949-ben nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a felszabadulási mozgalomnak át kell törnie a nemzeti ós földrajzi korlátokat, Afrika népeinek össze kell hangolniuk harcukat, mert a gyarmattartó hatalmak összehangolják tevékenységüket,18 8 az 1955-ben összeült dél-afrikai népi kongresszus Szabadság Okmánya még csak ezt a kitételt tartalmazza: ,,E1 kell ismerni minden afrikai nép jogát a függetlenséghez és az önkormányzathoz, s ez legyen szoros együttműködésük alapja."189 Ám a mozgalmi egység létrejötte s a független afrikai államok és az összafrikai népi értekezlet tájékoztató irodáinak működése, nemkülönben az afrikai szakszervezeti egységért vívott harc következtében kialakult az afrikai egység-közvélemény. Sékou Touré, a Guineai Köztársaság elnöke 1959-ben, az ENSZ 14. rendes közgyűlésén már joggal beszél Afrika tanáról.190 Ez az Afrika-tan „Afrika évó"-re egészen áthatotta az afrikai közvéleményt.19 1 Afrika tana Ghanában és Guineában a legelevenebb hatóerő. Ebben a két nyugat -afrikai országban az élet minden megnyilvánulása a nemzeti érzés és az afrikai öntudat összefonódásáról, sőt azonosulásáról tanúskodik.19 2 Meggyőződésük, hogy függetlenségük mindaddig kérdéses, amíg valamennyi afrikai nép el nem nyeri önrendelkezési jogát és szabadságát.19 3 A nemzeti és afrikai öntudat azonosulása, az afrikai egységnek a nemzeti önállóság fölé helyezése alkotmányukban is kifejeződik. A Guineai Köztársaság 1958. november 10-én megszavazott alkotmányának 34. cikkelye így szól: „A Köztársaság minden afrikai állammal megkötheti a szövetségi vagy közösségi egyezményt, beleértve ebbe az afrikai egység megteremtése végett az állami felségjogok egy részéről vagy egészéről történő lemondást."19 4 Az Alkotmány bevezetője tudtul adja, hogy Guinea népe mindent megtesz az Afrikai Haza függetlenségéért és egységéért, s fenntartás nélkül támogat minden olyan politikát, amely az Afrikai Egyesült Államok megteremtésére irányul.195 Az 1960. július 1-én köztársasággá alakult Ghana alkotmányának 2. cikkelye így hangzik: „Bizakodóan várván azt, hogy felségjogát mielőbb átruházhatja az afrikai államok és területek uniójára, a nép ezennel felhatalmazza az országgyűlést azon intézkedések megtételére, amelyek Ghana állami felségjogai egészének vagy bármely részének átruházásával kapcsolatosak."196 Az Alkotmány előszava reméli, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tevékenységével előbbre viszi az afrikai államok uniójának az ügyét.19 7 A 13. cikkely tartalmazza azokat az alapelveket, amelyekkel való egyetértését hivatalba lépésekor a Köztársaság elnökének ünnepélyes nyilatkozattal kell kijelentenie. Ezek között találjuk az afrikai egységet is. Az elnök kötelezettséget vállal arra, hogy Afrika uniójáért minden törvényes eszközzel l^ircol, s ha az megvalósult, hűséggel vigyáz rá. Megfogadja, hogy Ghana függetlenségét sem fel nem adja, sem nem csökkenti semmi másért, mint az afrikai egység előbbre viteléért.198 Függetlensége elnyerése óta mindkét ország kettős politikai tevékenységet folytat az afrikai egység megvalósításáért. A mozgalmi egység elmélyítésével párhuzamosan kemény erőfeszítéseket tesznek a politikai egység érdekében. Az unió létrehozásával példát akarnak mutatni a többi függetlon afrikai államnak.19 9 A függetlenségi mozgalom meggyorsításával és magasabb szintre emelésével azonban részben a többi ország politikai gondolkodása nem tudott lépést tartani, részben közbeléptek az újgyarmatosítás lesben álló erői. Így következett el a megtorpanás az addisz-abebai értekezleten. A politikai '»" Jordan К. Ngubam : Inkundla Y a Bantu, 1949. aug. 6. (Idézi W. A. Hunton : i. m. 337.1.). ш Gwendolen M. Carter : i. m. 488.1. ,"3 A Call for ..Real Application" of Right to Self-Determination in Africa: President Sékou Touré's Address before General Assembly (United Nations Review. 1959. dec. 1.) 21. 1. 111 Francis K. Sdeti—Ochong Okelo : Africa: What after Independence? (Journal of Human Relations. Spring and Summer I960), 546—550. 1. 193 Jacques Habemnnanjara: Variations sur le thème guinéen (Présence Africaine. 1959. dec.—1960. jan.), 79. 1.—Shirley Graham: Emergence of the African Personality (Mainstream. 1960. nov.), 27—31. 1. . 1,3 Sékou Touré : Expérience guinéenne et Unité Africaine. Paris. 1959. 205, 207. 1. — Kwame Nleruinah : Seek ye first the political kingdom and all things shall be added unto it ! (Evening News. Accra, 1961. jan. 21.), 2, 7, 10. 1. 104Sékou Touré : Expérience guinéenne. . . 240. 1. 136 Uo. 236.1. "« Constitution of the Republic of Ghana. Accra, 1960. 0.1. Uo. 5.1. Uo. 9.1. 133 Sékou Touré ' Expérience guinéenne. . . 277. I.
