Századok – 1963
Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129
148 BORSÁNYI К ÁROLY tikai vezetőihez és pártjaihoz, hogy az egyes országokban hozzanak létre nemzeti felszabadulási egységfrontot, bejelenti egy Afrikai Szabadságalap létesítését a szabadságharcosok segélyezésére, javasolja a menedékjog kiszélesítését, s felajánlja a független afrikai országok állandó irodájának jószolgálatát a politikai vezetők és pártok között felmerült vitás kérdésekben. A második határozat az újgyarmatosítás megelőzésének és megakadályozásának módjait ismerteti. Minthogy a gyarmatosítás új formáit gazdasági, pénzügyi és technikai segély ürügyén keltik életre, ezért először is nyomatékosan felszólítja az értekezlet a gyarmati hatalmakat arra, hogy tartózkodjanak minden olyan ténykedéstől, amely sérthetné az új államok felségjogait és függetlenségét. A segélyeket nem köthetik politikai feltételekhez. Óvatosságra inti a felszabaduló országok politikai vezetőit. Megfontolásra ajánlja a független afrikai államoknak együttes gazdasági és technikai segélyrendszer kiépítését. Figyelmezteti a függő országok politikai vezetőit, hogy szálljanak szembe minden olyan kísérlettel, amely veszélyezteti a végső célt: Afrika egységét. Ugyancsak figyelmébe ajánlja a független afrikai államoknak az óvatosságot a gyarmati behatolásnak gazdasági úton történő jelentkezésével szemben s a területükön működő külföldi társaságok hatékony ellenőrzését.173 Az Algériából hozott első határozat örömmel üdvözli De Gaullenak 1960. június 14-i kezdeményezését az algériai kérdésnek tárgyalások útján történő megoldására. A második határozat utal azokra a módokra, ahogyan a független afrikai államok kormányai előmozdíthatnák ezeknek a tárgyalásoknak a sikerét, többek között azzal, hogy eljárnak a NATO-hatalmaknál avégett, hogy tiltsák el Franciaországot a védelmi célokra rendelkezésére bocsátott fegyvereknek algériai felhasználásától.17 4 Figyelemre méltó az, hogy az Algérián kívül külön határozatba foglalt afrikai területek valamilyen módon a Dél-Afrikai Unióval vannak kapcsolatban. Délnyugat-Afrika a volt Népszövetség mandátuma alapján a Dél-Afrikai Unió közigazgatása alatt áll. Minthogy az Unió nem tesz eleget nemzetközi kötelezettségeinek, az afrikai államok értekezlete nevében, az ENSZ 14. rendes közgyűlésének a határozata értelmében a Nemzetközi Bíróságnál indít ellene eljárást Etiópia és Libéria kormánya.17 5 A Közép-Afrikai Szövetségről azt állapítják meg, hogy a fehér telepesek ott egy második Dél-Afrika kialakításán törik a fejüket. A brit kormányt felszólítják a Közép-Afrikai Államszövetség feloszlatására; Észak-Rhodéziának és Nyaszaföldnek követelik az azonnali önkormányzatot, míg Dél-Rhodéziában az „egy ember — egy szavazat" elve figyelembe vételével elvárják az alkotmány demokratizálását.17 6 A legembertelenebb a helyzet a Dél-Afrikai Unió területén. Az ENSZ 14. rendes közgyűlése 1959 végén elítélte az apartheid, a faji megkülönböztetés politikáját; a Biztonsági Tanács 1960. április 1-én határozatilag elismerte, hogy a dél-afrikai helyzet veszélyezteti a békét. Mindez semmit sem használt. A Dél-Afrikai Unió továbbfolytatta fajüldöző magatartását. Ezért az afrikai független államok Addisz-Abebában kénytelenek voltak vele szemben igen keményen fellépni. Az értekezlet felkéri a tagállamokat arra, hogy szakítsák meg diplomáciai kapcsolataikat a Dél-Afrikai Unióval, annak hajói elől zárják elkikötőiket, tiltsák el törvényhozásilag saját hajóikat a dél-afrikai kikötőktől; hasonlóan cselekedjenek a légi közlekedést illetően, és bojkottálják a dél-afrikai árukat. Ne adjanak működési engedélyt olyan kereskedelmi társaságnak, amely kőolajat ad el Dél-Afrikának. Az arab államoktól azt kérik, hogy akadályozzák meg kőolaj eladását a Dél-Afrikai Uniónak. Azoktól a független afrikai államoktól, amelyek tagjai a brit nemzetközösségnek, azt kívánja az értekezlet, hogy kövessenek el mindent annak érdekében, hogy a Dél-Afrikai Uniót kizárják a Nemzetközösségből. Nem elégszenek meg azonban a gazdasági jellegű intézkedésekkel. Az értekezlet állandó tájékoztató szervezete útján eljár az ENSZ-nél, és a világ közvéleménye elé tárja a Dél-Afrikai Unió fajüldöző tevékenységét.17 7 Az újgyarmatosítás elleni védekezésnek csak első lépése az elhárító intézkedések megtétele. Hatékonyabb a gazdasági önállóság kiépítése. Erre megnyílt a lehetőség az Egyesült Nemzetek Afrikai Gazdasági Bizottságának a megszervezésével, amely első ülését 1958. december 29-től 1959. január 6-ig tartotta Addisz Abebában, a bizottság állandó székhelyén.17 8 Tekintettel azonban arra, hogy a gyarmattartó hatalmak ezt a bizott"» Uo.103—104. l. >'* üo. 101.1. Uo. 101—102.1. "« Uo. 104.1. Uo. 104—105.1. Uo. 7—8.1.
