Századok – 1963

Történeti irodalom - Csatári József: A spanyol barikádokon (Ism. Jemnitz János) 1398

1398 ю TÖRTÉNETI IRODALOM meg. De egyes esetekben szereplőit oly módon beszélteti, hogy gyakorlatilag feladja elvét (pl. az októberi forradalom előzményeinél, március 21-én stb.), s a kivitelezésben nem egy helyen sok az erőltetettség vagy túlzás. Ugyanakkor következetlenül jár el, mert éppen a leglényegesebb, vagy a közönséget leginkább foglalkoztató eseteknél megmarad a kortárs álláspontján. Az események elbeszélését a szakszervezeti kormány rövid uralmának felvázolásával zárja. Az erőtlen, tömegtámogatással nem rendelkező kormányt hamarosan elsöpri a nyílt ellenforradalom, — sa könyv felvillantja azokat az erőket, amelyek a kommunista mozgalmat továbbóltetik. Az antant és a Peidl-kormány viszonyának bemutatásához azonban egy megjegyzés még kívánkozik. A már júliusban megkezdett előkészítő tárgyé • lások során ugyanis világosan kitűnt, hogy a párizsi nagyhatalmak (formailag legalábbis) nem tekintik hivatalos tárgyalásnak a Bécsben zajló egyezkedést szociáldemokraták és missziós tisztek között, hogy a leendő kormányt átmenetinek tartják. Az a követelés, hogy a kormány polgári ós paraszt (így fogalmazták meg) kiegészítése mielőbb megtörténjék, nem utólagosan támasztott igény volt az antant részéről. Mindezek figyelembevételével talán frappánsabban lehetett volna érzékeltetni, hogy e szociáldemokrata vezetők mennyire túlbecsülték szerepűket és jelentőségüket, mennyire képtelenek voltak a hazai és nemzetközi erőviszonyok megítélésére. L. NAGY ZSUZSA CSATÁRI JÓZSEE> A SPANYOL BARIKÁDOKON. EGY MAGYAR ÖNKÉNTES VISSZAEMLÉKEZÉSEI (Budapest, Zrínyi Kiadó. 1961. 211 1.) Csatári József az első nemzetközi önkéntesekkel érkezett Spanyolországba, hogy fegyverrel küzdjön a spanyol polgárháborúban. A legújabbkori történelemnek e rövid, de jelentőségénél, problematikájánál és tanulságainál fogva egyaránt korszakhatárt jelző két és fél éve eseményeiről, t örekvéseiről, érzelmi ós értelmi reagálásairól ad személyeshangú, de egyúttal mégis sok ismeretanyagot adó visszaemlékezést a kortárs szemtanú. Csatári József mindvégig fegyverrel harcolt, e két és fél év túlnyomó zömét a lövészárkokban töltötte. Ily módon könyve nem a spanyol nép helytállásának, a spanyol népfront belső problematikájának a civil élet mindennapjainak, vagy a spanyol politikai élet alakulásának állít emléket. Amennyiben ezekről szó esik, akkor a mai olvasó csak azt láthatja ezekből, amit^ az akkori frontharcos — távol a politikai élet vihargócaitól — megtudhatott róluk. Érzésünk szerint a könyv jellegét ezen a ponton a kiadó profilja is befolyásolhatta. A katonai akciók részletes elemzését ezzel nem akarjuk kifogásolni, de részünkről szívesen olvastunk volna valamivel többet arról is, hogy a lélegzetvételnyi szünetekben hogyan gondolkodtak, mi foglalkoztatta és milyen problémáik voltak azoknak az embereknek, akikre a későbbi nemzedékek ma is megilletődéssel gondolnak. Nagyon nehéz egy ennyire visszaemlékezés jellegű művel szemben olyan igényeket támasztani, hogy a történeti hátteret néhány helyen ajánlatos lett volna árnyaltabban s valamivel bővebben vázolni. Mégis ez az érzésünk akkor, amikor a Blum-kormánv ,,be nem avatkozási" politikájáról (12., 163. 1.), vagy Prietо szerepéről olvasunk. A mai olvasó nem érti majd a „tengeri blokád" fogalmát sem (180. 1.) tekintve, hogy a szerz:ő nem ismerteti annak kialakítását, csak összegezett véleményt nyújt róla. Túlságosan merésznek tűnik az a megállapítás is, hogy a világháború 1938 tavaszán „minden percben várható volt". Kétségtelenül a kortársak tekintélyes része előtt világos volt, hogy a háború be fog következni, a légkör feszült volt, és a spanyolországi harcosok nyilván bizakodtak, hogy a nemzetközi helyzet megváltozása segítségükre lesz. Ez a számítás azonban nem volt elég reális, és feltehetően ennek megsejtése vissza is hatott a spanyol köztársaságiak helyzetére. Mindenesetre történetileg nein szabad átsiklanunk afelett, hogy „e perc" sorsdöntő másfél évig tartott, amely a fasizmus szerfeletti megerősödését, s többek között a Spanyol Köztársaság bukását hozta magával. Egészében véve a szerző lebilincselően érdekes, életközelről megfestett képet ad a spanyolországi magyar antifasiszta önkéntesek harcairól. JEMNITZ JÁNOS