Századok – 1963
Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1399
TÖRTÉK ETI IRODALOM 1399 HELYTÖRTÉNETI KIADVÁNYOK A fejedelmi ággal egy tőről eredt morvái Rákóeziak utolsó sarjának, a Zemplén megyei Rákócon köznemesi sorban visszavonultan élő Andrásnak (1693—1754) életrajzát ismerteti Gsáji Pál, a Dunamelléki Ref. Egyházkerület levéltárának vezetője (Rákóczi András. Kny. a pozsonyi Kálvinista Szemle 1960. 3 — 4. számából). Eddig . ismeretlen adatokkal bebizonyítja, hogy a szlovák reformátusok közt mai napig élő zsoltárfordításokat Rákóczi András készítette. Ismerteti a tanulmány a Rákóczi András temetése utáni kiterjedt politikai vizsgálatokat is, amelyek jól mutatják a Rákóczi név országos varázsát és az udvar félelmét. A császári hatóságok, arra hivatkozva, hogy Rákócz nem articuláris hely, eljárást indítottak a temetésen résztvett prédikátorok és megyei nemesek ellen, s közülük többeket hosszabb-rövidebb szabadságvesztésre ítéltek. Csáji tanulmánya egyaránt fontos az északkeleti Felvidék protestáns nemesei közt lappangva tovább élő kuruc hagyományok ós a szlovák — magyar művelődési érintkezések története szempontjából. Sí Érdekes és tanulságos olvasmány Hadnagy Albertnek, a Szekszárdi Állami Levéltár igazgatójának visszaemlékezése: Tolna vármegye levéltárának pusztulása a II. világháború során. Gyűjtőúton Tolna vármegyében. 1942 — 1950. (Levéltári Híradó. 1963. 1—2. sz. 117 — 131. 1.) Egy megyei levéltár sorsán keresztül közelről látjuk múltunk írott és tárgyi emlékeinek azt a pusztulását, amelyet a háború okozott, másrészt viszont megismerhetjük azt a derekas munkát is, amellyel a szekszárdi levéltár dolgozói tervszerűen felkutatták ós megmentették az elhagyott kastélyokban kallódó levéltári és muzeális anyagot. Hadnagy Albert visszaemlékezése fontos kortörténeti dokumentum. * A XIV. századi magyar városok közigazgatásáról mai napig keveset tudunk. Ezért is jelentős Komoróczy György tanulmánya: A városi hatalom néhány kérdése a XVI. századi Debrecenben (Levéltári Híradó. 1963. 1 — 2. sz. 160 — 176. 1.). Komoróczy elsősorban a főbírói és a tanácsi ügyintézés, hatáskör fejlődósét vizsgálja levéltári adatok alapján. Kár, hogy adatait és eredményeit nem viszonyítja más városok (Pozsony, Kassa, Kolozsvár stb.) részben már ismert fejlődéséhez. Rendeltetését tekintve múzeumi ismertető, tartalmát nézve azonban ennél jóval több az Istenes István által írt „Szent a küszöb . . ." Petőfi szülőházának története (Hely és óv nélk. [Bp. 1963] 67 1.). Az ízléses kiállítású füzet ismerteti a Petőfi-házban levő múzeumot és annak történetét, majd összefoglalja a költő kiskőrösi születését igazoló érvéket és adatokat. Ennek kapcsán sorra veszi az utóbbi évek vitáiban fölmerült kételyeket, a Félegyháza mellett felsorakoztatott érveket, s főleg a kiskőrösi evangélikus egyházi levéltár eddig ki nem aknázott följegyzései alapján minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Petőfi Kiskőrösön született. * Dankó Imre A dél-dunántúli—baranyai hajdúság (Kny. a Művelődési Tájékoztató 1959 decemberi számából. Pécs. 1960. 97 — 103. 1.) című kis közleményében levéltári adatok alapján bizonyítja, hogy a hajdú életforma a XVI—XVII. századi Baranyában sem volt ismeretlen. Egyes paraszti települések ugyanis a földművelés mellett időről időre résztvettek a török elleni fegyveres harcokban, védték falujukat, sőt rajtaütésszerű támadásokat is szerveztek, komoly károkat okozva a hódítónak. Katonáskodásukat azonban nem valamely fejedelmi vagy földesúri kiváltság hívta életre, hanem magukra hagyottságukban a lót bizonytalansága kényszeritette ki. „Ennek a hajdútípusnak a kutatása, életkörülményeinek alaposabb megismerése azért szükséges — ezzel zárja közleményét Dankó —, mert a hajdúság kialakulását, a magyar hajdúságnak a különböző balkáni hajdúkkal való kapcsolatát mindennél jobban mutatja." *
