Századok – 1963
Közlemények - Borsányi Károly: Az afrikai egységtörekvések a párizsi pánafrikai kongresszustól a casablancai afrikai csúcsértekezletig (1919–1961) 129
138 BORSÁNYI К ÁROLY a faji megkülönböztetés és elkülönítés elleni határozott és végső fellépésre. Az értekezlet a résztvevő államoknak ajánlja, hogy országaikban kíméletlenül irtsák ki a faji megkülönböztetésnek még a nyomait is.7 8 Az értekezlet résztvevőinek a nemzetközi életben elfoglalt álláspontját meghatározza az el nem kötelezettség elve. Az a meggyőződésük, liogy el kell kerülniök bármiféle olyan tevékenységhez való elkötelezettséget, amely szabadságukat és érdekeiket csorbíthatná. Tiszteletben tartják az Egyesült Nemzetek Alapokmányát, az Egyesült Nemzetek határozatait, ós ragaszkodnak a bandungi elvekhez.7 9 Elítélnek minden kívülről jövő beavatkozást, amely a független afrikai államok függetlensége, állami felsége és területi épsége ellen irányul,8 0 s annak olhárítására közös külpolitikát folytatnak. Külpolitikájuk alapvető célkitűzéseiben és elveiben egységesek.81 Annak tudatában, hogy a világbéke minden nép haladásának és boldogulásának feltétele, fokozni óhajtják hozzájárulásukat a világbékéhez és a nemzetközi biztonsághoz. Ennek érdekében sürgetik az afrikai nemzetek képviseletét minden olyan nemzetközi testületben, amely a leszerelés kérdéseivel foglalkozik. Elítélik az atomerő háborús célokra történő felhasználását, az atomrobbantásokat, különösen a tervbevett szaharai atomkísérletet. A világbékét és a nemzetközi biztonságot elősegíti az atomerő békés célokra történő felhasználása, a hagyományos fegyverzet csökkentése, a fegyverszállítások megtiltása; ez utóbbiak más országok belügyeibe történő beavatkozások eszközei. Az accrai hatalmak kifejezik azt a kívánságukat, hogy a nemzetközi ügyekben szervezett találkozásokat és tanácskozásokat ne korlátozzák a nagyhatalmakra.8 2 A független afrikai államok első hivatalos megnyüvánulása méltó volt a legtöbbet szenvedett világrészhez. Mindent, ami az accrai államok politikai vezetőinek a szívét nyomta, kormányzati szinten mégsem mondhattak el. Ezt megtette az afrikai felszabadulási mozgalmak első összafrikai értekezlete. Az újgyarmatosítds meggyorsítja az ajrikai egységmozgalom kibontakozását. Az accrai kormányértekezlet Afrika politikai fejlődésének meggyorsulása és az egységtörekvések kiszélesedése és felélénkülése idején folyt le. A bandungi értekezlet óta szembetűnő változás következett be mind a gyarmatos hatalmak, mind a gyarmati népek magatartásában. Ez a változás Afrikában a szuezi válság óta egyre határozottabb alakot öltött. A gyarmattartó hatalmak látszatra belenyugodtak a gyarmati rendszer felszámolásába. Ezt mutatta egyrészt Líbia, Libéria, Egyiptom, Tunézia, Szudán, Marokkó és Ghana függetlenségének elismerése, illetve visszaállítása, másrészt az önkormányzatok bővítése, s későbbi időpontra a függetlenség kilátásba helyezése.83 Legnagyobb jelentőségűnek látszott az 1956-os francia kerettörvény, amely Francia Nyugat- és Egyenlítői Afrika területeinek önkormányzatot adott.8 4 Ám éppen a kerettörvény döbbentett rá a gyarmati elnyomás új alakjára. A dekolonizáció átsiklott a neokolonializmusba. Megjelent a „maradva elmenni" taktikája!8 5 Az újgyarmatosításnak két fő eszköze van. Politikailag mindent elkövetnek annak megakadályozására, hogy a felszabadult területeken nagyobb egységek alakuljanak ki. Ez ősi gyakorlat új alakban. A kerettörvény megszüntette Franciaország afrikai gyarmatainak a Francia Unió megalakításakor létrehozott két nagy egységét, s francia vezetés alatt önállósította az egyes területeket.86 De Gaulle hatalomra kerülése után az 1958. szeptember 28-i népszavazással ezekből alakul meg a Francia Közösség.8 7 Ám az újgyarmatosítás sima álarca mögül előbukkan a régi embertelen kegyetlensége az algériai háborúban8 8 és a Közép-Afrikai Szövetség létrehozásával.8 9 Az újgyarmatosítás veszélyesebb eszköze a gazdasági.9 0 Ennek az érvényre juttatását megkönnyíti a gyarmatosítók saját bűne: Afrika fejletlensége. A gazdasági gyarmatosítás fenntartását, sőt fokozását előmozdította az angolok és franciák kiszorulása Ázsiából. A franciák a nyugat-németekkel együttműködve törekednek a felszabaduló Uo. 30.1. '» Uo. 29.1. Uo. 31.1. " Uo. 29.1. « Uo. 31. t. 1:1 Rinascita (1958. nov.—dec.), Cronologia del erollo del colonialismo, 875—877. 1. " Africanus : L'Afrique noire devant 1'independence. Paris. 1958. "'> Présence Africaine (1958. dec.—1959. jan.): Balkanisation et unité. 3—5.1. Africanus : i. m. 78.1. " Sékou Touré : Congrès Général de PU. G. T. A. N. (Ed. Présence Africaine, 1959), 20—21.1. — M. Ilincker : . m. 54. 1. " Lucette Manaranche : La fin du cauchemar algérien? (Démocratie Nouvelle. 1960. júl.), 4. 1. К. Page Arnot : Central Africa: Prison-House (Labour Monthly. London, I960. febrL), 69—75. 1. " M. Hincker : [ndépendenee politique et développement économique en Afrique (Economie et politique. 1960. júl— aug.), 17—18. 1.
