Századok – 1963
Tanulmányok - Bellér Béla: Az ellenforradalmi rendszer első éveinek nemzetiségi politikája (1919–1922) 1279
AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER ELSŐ ÉVEINEK NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 1285 sitotta Magyarország nemzetiségeinek. Magyarországnak a múltban elnyomott nemzetiségei történelmük során a Tanácsköztársaság idején lettek először szabadok és önállók. A proletárdiktatúra a magyar történelemben elsőnek szakított az integritás eszméjével, s minden nemzet dolgozóinak megadta a teljes önrendelkezési jogot.31 Ennek alapján alkotmányában „szabad népek szabad szövetségének", szocialista szövetséges (federatív) tanácsköztársaságnak nyilvánította magát.3 2 Biztosította a „faji vagy nemzeti kisebbségek" teljes egyenjogúságát, anyanyelvük használatát a hatóságok előtt, nemzeti műveltségük szabad fejlesztését s ez utóbbi célra országos tanács alakítását,33 vagyis a kulturális autonómiát. A helyi igazgatást a tanácsrendszernek megfelelően — a kisebbségek nyelvi jogainak garantálásával — annàk a nemzetnek a dolgozói vezették saját nyelvükön, amely nemzet az illető helyen többségben volt. A több járásra kiterjedő összefüggő területen élő kisebbségi dolgozók önálló kerületeket, a több kerületre kiterjedő összefüggő területen élők pedig nemzeti kerületeket alakíthattak. A Tanácsköztársaság alkotmánya mindjárt el is ismert két nemzeti kerületet, a németet és a kárpátukránt. Ezeknek belügyét, igazságszolgáltatását, művelődésügyét a nemzeti kerület központi tanácsára ruházták, a német, ill. a kárpátukrán országos tanács által választandó német, ill. kárpátukrán népbiztos vezetésével.34 A burgenlandi (nyugatmagyarországi) német nemzeti kerület határait 1919. július 16-án véglegesen megállapították,3 5 s a Német Országos Tanács július 30-i ülésén a német népbiztost is megválasztotta,.36 Mint a föntiekből világos, a fehérterror kormánya a nemzetiségpolitika terén sem kapott tabula rasa-1, hanem egy reálisan létező, nagyvonalú s emellett kiegyensúlyozott forradalmi nemzetiségpolitikai rendszert, amelyhez az érintett nemzetiségek elszántan ragaszkodtak. A rendkívül ingatag helyzetű kormány nem szűkíthette a maga tömegbázisát a nemzetiségi vívmányok elleni föllépéssel. Emellett külpolitikai érdekek is mérsékletet ajánlottak. Párizsban még nem dőlt el a „nagy pör" Magyarország és szomszédai közt a nemzetiségek 31 Kun Béla: A Magyar Tanácsköztársaságról. Bpest, Kossuth Kiadó. 1958. 273. 1. Idézi: A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról (Tézisek). Társadalmi Szemle 1959. aug. —szept., 17. 1. '— Megjegyezzük, hogy Kun e határozati javaslat utolsó mondatában éppúgy, mint a Vörös Újságban korábban megjelent cikkében (Kun Béla: Burzsoá vagy proletár önrendelkezési Vörös Üjság, 1918. dee. 25. 2. 1.) a nemzetek önrendelkezésének lenini elve helyett a dolgozók önrendelkezésének Buharin által megfogalmazott tételét képviseli. Ez az álláspont, került be a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság 1919. jún. 23-án elfogadott alkotmányának 3. §-ába is. (Tanácsköztársasági Törvénytár V. köt. Bpest. Szoc.-Komm. Munkások Magyarországi Tártjának kiadása. 1919. 7. 1.) Ezt a tételt — mint ismeretes — Lenin éppen ebben az időben, az OK(b)P VIII. kongresszusának 1919. márc. 19-i ülésén elhangzott beszédében vetette el mint a bonyolult történeti folyamatot leegyszerűsítő s éppen ezérl helytelen, sematikus formulát, s Buharinnal szemben hangsúlyozta: ,,. . . Minden nemzetnek meg kell kapnia az önrendelkezési jogot, és ez elősegíti a dolgozók önrendelkezését ..." (Lenin Művei 29. k. Bpest, Szikra. 1953. 164 — 169. 1.). A probléma kifejtését ld. Rákos Ferenc : Állam és alkotmány a Magyar Tanácsköztársaságban. Bpest, Jogi és Államigazgatási Könyv-és Folyóiratkiadó. 1953. 105—106.1. és főképp Gergely Ernő : A Magyar-Tanácsköztársaság nemzetiségi politikája. Jogtudományi Közlöny, 1959 febr.—márc., 84-85. 1. 32 3. §. Tanácsköztársasági Törvénytár V. 7 — 8. 1. Vö. még a 88. §-sal. I. m. 21. I. 33 14,' 84. §§. I. m. 9, 20. 1. 34 84-87. §§. I. m. 20. 1. 3äCXXIX. FK sz. r. Tanácsköztársaság 1919. júl. 17. (94.) sz. 1. 1. 36 A magyarországi németek Nyugat-Magyarország elszakítása ellen. A német országos tanács ülése. Népszava 1919. júl. 31., 4. 1. 7*
