Századok – 1963

Tanulmányok - Bellér Béla: Az ellenforradalmi rendszer első éveinek nemzetiségi politikája (1919–1922) 1279

1282 BET.I.ÉIi BÉLA államtitkárok valamennyien Bleyer személyes hívei voltak, s korábban valamennyien a nemzetiségek előtt gyűlöletes, régi elnyomó nemzetiségpolitika exponensei. A politikai államtitkárnak kinevezett Zsombor Géza nyugatmagyarországi német kormánybiztos volt ugyan a „népköztársaság" idején, de a tanácshatalommal ellenségesen állt szemben. Társa, a kárpát-ukrán származású dr. Kutkafalvy Miklós, főispán volt; az adminisztratív államtitkárrá kinevezett német származású dr. Steuer György — szintén.17

Utóbbi még 1918 nyarán is ellenezte a németek országos kulturális szervezkedését.1

8 Bleyer államtitkárai segítségével most már hozzáfoghatott minisztériuma szervezeti kiépítéséhez. Ez irányú munkájukban Bleyer és munkatársai a kiegyezéskori Magyarország nemzetiségi viszonyait tartották szem előtt, átmenetinek vélve a nemzetiségek elszakadását. Reálisan nézve a dolgokat, a háború utáni Magyarországnak Nemzetiségi Minisztériumra nem is lett volna szüksége, hiszen lakosságának 89,6%-a, vagyis 7 147 053 ember magyar anyanyelvű volt. Legnagyobb nemzetisége, a német a maga 551 211-es lélekszámával is csak 6,9%-át tette ki az összlakosságnak. Többi nemzetisége pedig együttvéve is csak 3.5%-át érte el az összlakesságnak, éspedig: a szlovák 141,882 lélekszámával 1,8%-át, a román 23 760-as létszámával 0,3%-át, a mindössze 1500 főnyi kárpát-ukránság <0,001-át, a 36 858 horvát 0,5%-át, a 17 131 szerb 0,2%-át, a 60 748 főt számláló többi nemzetiség összesen 0,7%-át.1

9 A Nemzetiségi Minisztérium szervezeti fölépítésében nem is ezek a reális viszonyok tükröződtek, hanem a soknemzetiségű Magyar Birodalom revizionista délibábja. Ugyanis mégha politikai szükségességnek ismernők is el a Nemzetiségi Minisztériumot s azon belül a 6,9%-ot kitevő németség részére egy Német Főosztály felállítását, teljességgel semmi sem indokolja az 1,8%-ot számláló szlovákok, a 0,7%-ot kitevő délszlávok, a 0,3%-ot számláló románok, sőt a <0,001-ot kitevő kárpát-ukránok részére ugyancsak egy-egy megfelelő főosztály felállítását.20

Az ellentmondás még kiáltóbbá válik, ha tudjuk, hogy az egyes főosztályok egy időben, a hozzájuk tartozó nemzetiségek létszámától teljesen függetlenül, azonos költségvetési előirányzattal dolgoztak, vagyis: az ország lakosságának 6,9%-át kitevő németség ügyeit intéző Német Főosztály ugyanolyan összeggel rendelkezett, mint a lakosság <0,001-át képviselő Rutén Főosztály.2

1

Nem, a Nemzetiségi Minisztérium urainak nem az uralmük alatt megmaradt nemzetiségekre volt elsősorban gondjuk, hanem az elszakadt nemzetiségekre. A Nemzetiségi Minisztériumban — a soviniszta magyar sajtó minden bizonygatása ellenére — nem nemzetiségi, nem is német nacionalisták, hanem nemzetiségi származású magyar nacionalisták ültek, akiknek főgondjuk nem Magyarország nemzetiségi kérdésének rendezése volt a teljes egyenjogúság alapján, hanem a különvált nemzetiségek visszaterelése a magyar impérium nemzetiségi börtönébe, s magyarok és nem magyarok közös, tőkés-földbirtokos elnyomás alá kényszerítése. A Nemzetiségi Minisztérium emez irredenta célkitűzését kezdetben, a trianoni békeszerződés aláírása előtt még csak leplezni sem igyekezett. Bleyer " BK 1919. aug. 28. (96.) sz. 1. 1. 18 OL ME 1922. XIV. 2. 19 Magyar Statisztikai Évkönyv XXVIII — XXX. köt. 1919-1922. Bpest, M. Kir. Közp. Statisztikai Hivatal. 1925. 12, 14. 1. — Vö. az évkönyv és az OL ME 1922. XIV. 411 (10 347) 1910-es adataival. A németség demográfiájára vonatkozóan ld. OL Küm. Bó.O. XV1I-1 (1080) 20

OL ME 1920. XLHI. 8982. . OL ME 1919. XXII. 5768.