Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
A „NEMZETI A I.LAM" ESZMÉJE BEKSICS GUSZTÁVNÁL 1275 ben már kifejtett gondolataihoz, amikor hátat fordítva a centralistáknak, a régi megye mellett tört lándzsát. De tovább is megy. A parlament csődje miatt a megyei önállóság növelését követeli, tiltakozik a közigazgatás államosítása ellen, és a múltra nézve felmenti a közjogi ellenzéket.17 4 A visszalépés, korábbi helyesebb felfogásának cserbenhagyása különösen kirívó a centralizáció újraértelmezésénél, ahol legtisztábban mutatkozik a sovinizmus eluralkodása. Meggyőződése szerint a régi értelemben centralizálni egyenesen bűn volna. Üj központosításra van szükség: a hazafiság központosítására ! A végső hatalom ugyanis, a mindent összefogó erő nem a parlament, nem a megye, hanem a hazafiság.17 5 Lecsúszott tehát ő is annak a dzsentrinek mákonyos hazafiságfogalmához, amelyet a nyolcvanas években lényegében azért bírált, mert csupán „hazafi" és nem alkotó, dolgozó polgára a hazának. Most az ő hazafiságukat teszi meg minden társadalmi jelenség, minden tett mércéjévé. A nagy újraértékelést 1906 tavaszán még nem fejezte be, könyvének csupán néhány fejezete készült el. Egy májusi napon éppen azért járt bent a Budapesti Hírlap szerkesztőségében, hogy Rákosi Jenővel, a készülő könyv kiadójával tárgyaljon. Csillaghegyről jött be, ahová felesége halála után s politikai kudarcai és csalódásai idején visszavonult, csupán az írásnak szentelve idejét. A szerkesztőségből egy baráti házba vitt az útja, ahol beszélgetés közben hirtelen szívéhez kapott, s holtan rogyott össze. Csonkán maradt műve halála után jelent meg, bevételét sírkövének felállítására fordították.17 6 * Beksics pályakezdését felidézve azt mondhatjuk, hogy koncepciójában, gondolatvilágában akkor még, az 1880-as években, két út lehetősége rejlett: egyfelől a polgári irányú, liberális eszközökét alkalmazó fejlődés, másfelől pedig a birodalmi álomba torkolló sovinizmus útja. De nemcsak e kettős lehetőség volt meg, hanem a polgári, liberális elemek túlsúlya is, amelyek gazdasági elmaradottságunkat, a polgári fejlődés minden gátlóját ostorozták. A harcos liberalizmus, a polgári fejlődés követelése azonban nem maradt meg nála tisztán, sőt már kezdetben keveredett a nacionalizmusból fakadó elemekkel, majd azok egyre inkább eluralták, háttérbe szorították a haladó vonásokat, így bicsaklottak ki legjobban induló reformtervei is, és így lett az ország polgári fejlődése — koncepciójában — a „nemzeti állam" szolgálójává. Ezt a kisiklást alapvetően az okozta, hogy Beksics nem tudott, nem is akart szakítani a magyar uralkodó osztályoknak azzal az igényével, hogy gazdasági-politikai hatalmukat megtartsák és megerősítsék az ország nem-magyar 174 Uo. 55, 57, 69. 1. Meggyőződése, hogy a hibát, melyet Tisza, a kormánypárt Grünwald Béla s ő maga is elkövetett e téren, ma, hozzá hasonlóan, korrigálnák. Uo. 65, 68. 1. 175 „A társadalomnak tettekre kész ítélkezése, a bűnösök erkölcsi megbüntetésére alkalmas hatalma s intranzigens hazafisága — mint írja — megtartja a kötelesség útján azokat is, a kiknek elhullását az intézmény maga nem gátolhatná meg." „A hazafiatlanságot és kötelességszegést irtózatosan megbélyegezni tudó közszellem egyik legerősebb garanciája az alkotmánynak." Ezt a „hazafias szellemet" kell tehát minden eszközzel erősíteni. A cikket, melyet idéz, minden valószínűség szerint ő maga írta. Budapesti Hírlap, 1906. ápr. 14. Ld. : A szabadelvű párt története, 57 — 58. 1. 176 Budapesti Hírlap, 1906. máj. 8., Rákosi Jenő bevezetője ,,A szabadelvű párt történetó"-hez.
