Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
1274 L. NAG V ZSUZSA lehetetlen megteremteni a „nemzeti államot".16 9 Másként pedig ,,a faji ellentétek a legteljesebb béke idején megőrlik a Monarchiát, mint a szú megőrli a korhadó tölgyet. Az első szélroham azután letépi koronáját és összezúzza törzsét." Ezt annál inkább fenyegető jövőnek tartja, mert megítélése szerint ,,a hármas vagy egyéb szövetségekkel a külpolitika terén, s apró, többnyire kisszerű fogásokkal a belpolitikában, egy darabig lehet leplezni a bomlás folyamatát", amely tehát létező valóság, de végül is „rombolását nem leplezheti semmi mesterkéltség". Márpedig ebben látja a Monarchia és a magyar kérdés lényegét.170 Azért bírálja oly határozottan a magyar politikai élet vezetőit, mert — megítélése szerint — közöttük egy sem akadt, aki a nemzetiségi kérdés sorsdöntő voltát, fenyegető erejét, felismerte volna.17 1 Nem lehet szó nélkül hagyni egy rendkívül figyelemre méltó tényt Beksics birodalmi koncepciójával kapcsolatban. A célkitűzés a kormány sovinizmusából, nagyhatalmi ábrándjából fakadt; a magyarországi nemzetiségek gazdasági-politikai gúzsbakötését, de egyszersmind — bár nem konkrétizálva — a magyar balkáni vezetőszerep biztosítását is szeretné elérni. Ugyanakkor azonban az a program, amelyet a soviniszta cél eléréséért kidolgoz, gazdasági tekintetben még mindig sok pozitívumot tartalmaz (iparfejlesztés, a mezőgazdasági termelés korszerűsítése, a földtelenek problémájának ismételt felvetése), s szinte a nyolcvanas évek Beksicsét idézi fel előttünk. Az 1905-ös esztendő eseményei érlelik meg azt az elhatározását, hogy ismét összefoglaló áttekintést adjon a dualizmus időszakáról, s az utolsó tíz— tizenöt év tapasztalatai alapján újraértékelje jóformán mindazt, amit valaha írt. A szabadelvű párt történetét akarja bemutatni, de a párt belső története helyett lényegében a kormányok politikáját elemzi. Erre az elemzésre pedig már a dualizmus válságának a tudata nyomja rá bélyegét. Rendkívül figyelemre méltó, hogy a birodalmi álom-tervekkel egyidejűleg mennyire elmélyült kritikai szemlélete, hogy nemcsak a felszíni, hanem a lényeges problémákat is jól látja meg. Arról már szó volt, hogy felismerte a dualista rendszer válságát és ezt tartós válságnak, nem pusztán átmeneti jelenségnek ítélte, okait pedig szintén helyesen elemezte. Megítélése szerint a válság már a nyolcvanas évek végén mutatkozott, amikortól a magyar pobtika „vulkanikus talajjá alakult át". Ezt a válságszakaszt 1905/6 zárta le, egyben elmélyítve azt.172 Ebből a nézőpontból ítéli meg a magyar kormánypobtikát, s bírálja erőteljesen elsősorban Tisza Kálmánt. Mert Tisza (és személye itt szimbolikussá lesz) „akként rendezkedett be, s olyformán beszélt, mintha ez a korszak ítéletnapig tartana".173 Pedig uralmuk ingatag és gyenge volt, s a perspektíva, melyet a történelmi tapasztalatok nyújtanak, a felbomlás felé mutat. A Fejérváry-kormány léte teljesen kiábrándította a parlamenti rendszerből, s arra késztette, hogy végérvényesen visszatérjen a kilencvenes évekképtelenek, „a parcellázott birtokok visszaalakulnak közép- és nagybirtokká", a nép pedig Amerikába megy. Ezért új módszert kell kidolgozni, „nemzeti földbirtok politikát" kell megvalósítani. S nem minden él nélkül jegyzi meg: „Kossuth Ferencz csak érdeklődhetik úgy az Alföld iránt, mint Darányi Ignác." Beksics : A szabadelvű párt története. 110. 1. 169 Beksics : Mátyás birodalma. 204. 1. 170 Uo. 240-241. 1. 1,1 Uo. 135—136. 1. és Beksics : A szabadelvű párt története. 43 — 45. 1. 172 Beksics : A szabadelvű párt története. 8. 1. i" Uo. 81. 1.
