Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
A „NEMZETI ÁLLAM" ESZMÉJE BEKSICS GUSZTÁVNÁL 1267 monarchiai keret megbolygatására, mert az „elvont jogok" alapján magából a kiegyezésből lehet kibontakoztatni a magyar egyenjogúságot, sőt fölényt.13 1 Az „elvont jogok" azonban nem beksicsi találmány; 1889 óta e jelszó áll Apponyiék zászlaján. Ennek alapján érthető és lehetséges is a függetlenségi nézetekhez való további közeledése. Ennek során revízió alá veszi a nyolcvanas évek elején vallott nézeteit, amikor is Kossuth radikalizmusában és Deák liberális mértékletességében kibékíthetetlen ellentétet látott. Most úgy fogja fel a problémát, hogy Kossuth és Deák egyetlen hatalmas folyamatnak csupán különböző fázisait képviselték.13 2 Azok tehát, akik kettejük tevékenységében ellentétet látnak, súlyosan tévednek. A centralisták valamikor oly szentnek tartott örökségét adja fel akkor is, amikor függetlenségi-municipalista alapon kimutatja, hogy a magyar politikai életnek, a közigazgatásnak szüksége van a megyére, azt nem eldobni, hanem csupán a kor követelményeinek megfelelően átalakítani kell, de semmiféle reform nem érintheti politikai és társadalmi jelentőségét.13 3 A dzsentri problémát szintén revízió alá veszi, és legerősebben talán itt tagadja meg régi írásait, parlamenti és sajtóvitáit. Most már nem támadja, hanem védi a dzsentrit, vele Tiszát, aki e réteget meg akarta menteni. Sőt, azt követeli, hogy a dzsentrit ne hivatali, hanem gazdasági téren „restaurálják", mert csak így remélhető „a jövőben kitörhető osztályharcnak megelőzése és elhárítása".134 Óva int attól, hogy a parlamenti összeférhetetlenségi törvényt túlzásba vigyék, mert az éppen a dzsentrit gyengítené, szemben az arisztokráciával és plutokráciával.13 5 Az így megerősödő dzsentri képes lesz „nemzeti feladatának" ellátására, s egyben az osztályharc lecsendesítésére is, véli Beksics. A kapitalizmus fejlődésétől, melyet a fiatal Beksics csak nyugati munkákból ismert, mást, többet várt, mint amit az nálunk eredményezett. Alárendelt gazdasági helyzetünk Ausztriával szemben gátolta a polgárság oly mértékű kifejlődését, melyet remélt, s a kialakult polgárság több vonatkozásban alkalmatlan volt arra, hogy a beksicsi feladatokat a „nemzeti állam" érdekében vállalja. Zavarta a koncepcióját az is, hogy a kapitalizmus a munkásosztály megerősítésével növelte a társadalmi ellentéteket, és mivel mindent áruvá tett, az értelmiséget szintén „megrontotta".136 A függetlenségiekhez való közeledésében nagy szerepet játszott továbbá az a felismerése, hogy azok nem akarnak elszakadni Ausztriától,13 7 csupán az 131 A monarchiai magyar súlypont gondolata a kilencvenes évek végétől lesz népszerű. Előzményei azonban messzire nyúlnak vissza. Vajda János 1860/62-ben még a kiegyezést is úgy látta megvalósíthatónak, ha a Monarchia súlypontja az iparilag megerősített Magyarország lesz. Ezt fejtegette az Aristides álnéven írt munkájában is. Hasonlóan foglalt állást Jókai 1862-ben „Az új főldesúr"-ban. 132 „Kossuth felrázta a nemzetet tespedéséből és jogait s szabadságát érvényre juttatni segítette. Deák bölcs mérséklettel biztosította a nemzet alkotmányos, szabad fejlődését s politikájával befejezte ama nagy épületet, melynek neve: virágzó Magyarország." OL. ME. 1895 — 727. "a OL. ME. 1896 — 3093. 134 Beksics: A magyar politika új alapjai. 38, valamint 35—36. 1. 135 Uo. 155-157. 1. 136 Uo. 41-43. 1. 137 Megítélése szerint az ellenzéki pártok legszélsőségesebbike sem sorolható a Monarchia „bomlasztó elemei" közé, és „különösen dinasztikus hűség tekintetében még a függetlenségi párt is teljesen megbízható". Beksics : A dualisztikus monarchia. 53 —54.1. Nem mulasztja el azért, hogy a függetlenségi törekvések korábbi értelmetlenségét ki ne mutassa. Uo. 55. s к. 1. 6 Századok
