Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
1268 L. NAG V ZSUZSA önálló magyar hatalmi igényeket képviselik. A magyar hegemóniát, a monarchiái vezetőszerepet ők szintén akarták, s ez Beksics számára ekkor elegendő volt. Lassacskán kezdte megérteni, hogy a „magyar célok" megvalósításában csak a földbirtokos középosztályra, a dzsentrire számíthat, hogy a „nemzeti állam" programja nem lelkesíti oly mértékben sem a polgárságot, sem a parasztságot, ahogyan remélte, a munkásosztályról nem is szólva. így kényszerül egyre jobban közeledni a dzsentrihez a „nemzeti állam" eszméje alapján, ő, aki egy évtizeddel előbb a társadalom s a nemzeti építőmunka vezetését a polgári középosztályra akarta bízni (melynek csak egy részét adta a dzsentri), behódolva a magyar sovinizmusnak, kénytelen elhagyni korábbi álláspont ját, s az egész jövőt egy önmagát túlélt, bomló osztályra bazírozni, amely elzárkózott minden liberális társadalmi s haladó gazdasági reformtól. így s ezért szorul háttérbe Beksicsnél is a liberális reform a „magyar célokkal" szemben. Mindez világosan mutatja, hogy az önálló magyar hatalmi követelések elfogadása, a nacionalizmus tartalmi változása a liberalizmus rovására történik. De ugyanígy szintén világos, hogy a kibékítés valójában sikertelen. Beksics nem annyira összehangolja az ellentéteket, mint inkább maga is átveszi a függetlenségi-ellenzéki nézeteket,13 8 s ebből számtalan ellentmondás fakad. Beksics olyan „magyar nagyhatalomról" ábrándozott, amely nem más, mint maga a magyar vezetésű Monarchia. Ebből következik, hogy bár közjogi vonatkozásban valójában a status quo bolygatását jelentették követelései, gazdasági tekintetben ennek ellentmondó s a függetlenségiekkel is szemben álló gondolatokat képviselt. Az európai gazdasági fejlődésből azt a következtetést vonta le, hogy annak iránya „a nagy gazdasági egységek felé tart". Ebből a megállapításból következtette, hogy mind a korszerűségnek, mind a nagyhatalmi gondolatnak kárára van az önálló vámterület követelése,139 hogy tehát előnyösebb a vámunió. Fejtegetéseiben így sajátos együttesben jelennek meg a 67-es alap és az önálló törekvések, a csatlós és önálló magyar imperialista igények elemei. Ezt a kombinációt az is lehetővé tette számára, hogy a kiegyezést még mindig hajlandó volt olyan szerződésnek tekinteni, amelynek egyes pontjait szükség szerint módosítani lehet. 67 azonban nem ilyen mindent tűrő papír, hanem meghatározott államhatalmi rendszer volt, amelyben egy tényező módosítása elkerülhetetlenül kihatott a többire. A „nemzeti állam" fogalmának alakulása szintén figyelemre méltó. A kilencvenes évek második felében már nemcsak a magyarországi magyarfölényt, de a monarchiai magyar túlsúlyt is érti, ha erről beszél. 138 Ebben a Beksics szempontjából érthető gondolatmenetben további kutatást igénylő mozzanatot jelent Apponyiékkal szemben elfoglalt álláspontja. Hiszen Apponyiék, az „elvont jogok" teóriáját hirdetve, programjukban nem mentek oly messzire, mint a függetlenségiek: és Beksics mégis őket támadja, s főként az „elvont jogok" jelszava, miatt (OL. ME. 1895 — 504), amelyet pedig ő maga is alkalmazott. 139 Beksics : A dualisztikus monarchia. 17. 1.
