Századok – 1963
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam” eszméje Beksics Gusztávnál 1242
1250 L. NAG V ZSUZSA törvényben jelentkezett. Ez a gondolat, ez az ábránd a nyolcvanas években kezdett testesedni, egyre erőteljesebbé válni, hogy majd uralkodóvá legyen a korszak egész hivatalos politikájában s megmételyezzen sok haladó gondolatot, lépten-nyomon gáncsot vessen magának a gyenge lábon álló liberalizmusnak is. E fogalom megszületését egy súlyos ellentmondás feloldására való törekvés tette szükségessé. Annak az ellentmondásnak a feloldása, amely ,,a hazai nemzetiségi elnyomás igazolása szempontjából kényelmetlen és felesleges, de Ausztriával, a Habsburgokkal szemben szükséges liberalizmus és a nacionalizmus" között fennállt,4 6 s amellyel — mint láttuk — Beksics is küzdött. A „nemzeti állam" olyan eszme volt, amelyet valamennyi hazai politikai párt (kormánypárt és ellenzék egyaránt) magáévá tett, hiszen ez a magyar szupremáciával, hegemóniával való egyetértést jelentette. Ez közöttük soha nem volt vitakérdés. Annál több problémát vetett fel Ausztria és Magyarország viszonyának alakulása; a kapitalizmus fellendülésével megindult belső társadalmi és gazdasági változás; a nemzetiségek elégedetlensége, majd növekvő mozgalmai. A magyar uralkodó osztályok hegemóniájának biztosítását Ausztriából a centralizációs, föderációs törekvések, itthon pedig a megjelent és osztállyá szerveződött munkásosztály, a földtelenek tömegei s a nemzetiségek veszélyeztették. Ilyen formán az a kérdés került előtérbe, hogyan lehet megtartani, sőt még növelni is Magyarország szerepét a dualista rendszerben, hogyan lehet megteremteni a csak papírforma szerint létező egységes magyar nemzeti államot, hogyan lehet levezetni, eliminálni a belső társadalmi ellentéteket. A válaszok sokban különböztek egymástól, attól függően, hogy milyen társadalmi osztály képviselője, milyen politikai párt tagja s a dualizmus melyik szakaszában próbált meg feleletet adni. Az elődök példáját és tanítását, a „nemzeti állam" programjából következő tennivalókat a szabadelvű párt és Beksics sem egyformán értelmezték. Beksics úgy fogta fel a helyzetet, hogy 67 teremtette meg a lehetőséget a centralisták teljes programjának kibontakoztatásához, sőt kibővítéséhez. Tőlük indul ki, amikor az ország gazdasági-társadalmi viszonyait a nagy nyugati „mintaországokhoz" akarja közelíteni. De amikor a polgári irányú fejlődést sürgeti, ez több nála, mint eszményképeinek intelme s az európai események tanulsága; azt mondhatnánk, a történelmi törvényszerűséget ismeri fel: Európa a polgári, a kapitalista fejlődés útját járja, s erről az útról Magyarország sem térhet le. így tehát — s itt már visszakanyarodik koncepciójának alapjához — a „nemzeti állam" megteremtését is csak a polgári fejlődés meggyorsítása szolgálhatja.47 4 <; Ilanák Péter : A magyar nacionalizmus néhány problémája a századforduló idején. Történelmi Szemle, 1960. 337. 1., valamint Az Osztrák-Magyar Monarchia válságának gyökerei és kifejlődése. Központi Pedagógiai Továbbképző Intézet. A magyar történelem problematikus kérdései 6. sz. Sokszorosítva. 9. 1. 47 „A múltat nem lehet fenntartani sem az intézményekben, sem a társadalmi osztályokban. Nincs emberi hatalom, mely erre képes volna. A világ előre megy. És jaj volna nekünk, ha mit itt, a magyar glóbuson megtudnók kötni a verseny útján robogva előre forgó kereket." Ez egyet jelentene nemcsak az elmaradással, de a nemzet halálával is. (Censor : i. m. 128—129. 1.) Jellemző, hogy e kötet mottóit Széchenyi „Kelet Népé"-ből vette. A korabeli történeti-publicisztikai irodalomban kevesen vannak, akik a társadalmi haladást úgy ismerik el, hogy vallják annak kérlelhetetlen, objektív menetét, mint ahogyan, e sorokból kitűnőleg, Beksics vallja.
