Századok – 1963
Közlemények - Tardy Lajos: A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság első két évtizede (1733–1753) 107
126 TARDY LAJOS orosz követen keresztül felpanaszolja: tokaji tartózkodását azzal nehezítik, hogy nem tud élelmiszerekhez, tűzifához és egyéb háziszükségletekhez jutni és más gazdasági jellegű kellemetlenkedések is érik. Ezért hamarosan lemegy a megyéhez az utasítás: „Da derselbe (ti. Visnyevszkij) pich daselbst auf des Russ. Kays. Hofs Befohl und in dessen Commissionen befindet", tokaji tartózkodása alatt barátságos segítőkészség tanúsítandó irányában, ,,wie es die Gastfreyheit besonders zwischen Unterthanen so genau verbundener Reiche erheischet".153 Bartenstein utóiratából valósággal kilóg a feltűnő előzékenység kézenfekvő oka: a panaszt el kell intézni ,,eo laudabili zelo, quo in Augustissimae Dominae Nostrae Servitio fertur, prevenire satagere collibeat, et quidem si fieri poterit, eo modo, ut hacee nota praefato Oratori in Originali nedum ostendi, sed et consignari possit". A kisebb-nagyobb kellemetlenségek azonban nem szegik az Orosz Bizottság vezetőjének kedvét és továbbra is szorgalmasan bocsátja útjára a szállítmányokat. 1752-ben azonban komolyabb fejlemény következik: november 12-én Okolicsányi alispán levelet intéz Visnyevszkijhez, melyben közli, hogy Zemplén megye őt bízta meg az alezredes elleni eljárással. A periratot mellékeli és Visnyevszkijt 1753. február 12-re Tarcal városába perbeidózi. Jelenjék meg az alezredes, vagy jogi képviselője „coram me, mihique adjungendo Judlium et Jur. Assessore" — majd a perbehívások szokásos záradéka következik: „me tamen in praemissis moverit id facturum, quod juris et Justitiae dictaverit ordo". A periratot Semsey Pál kir. jogügyi igazgatóhelyettes szerkesztette. Lényege: Tokaj ós Tarcal mezővárosokban többen már évek óta nem fizetik a terragiumot, ami nagy kárt okoz a földesúrnak (vagyis ez esetben a kamarának). Ebből a Tripartitum I. címének 9. cikkelye szerinti jogsérelem származott, mely a földesúrnak birtokai utáni haszonvételét szabályozza. „Nemo in alieno Territorio quidquam gratis tenere, possidere, sive usurpare quiret", ezért felhívja a vármegyét, küldje ki illetékes officiálisát, hogy a kamarai uradalmon -— mint a terület földesurán — esett jogsérelmet szüntesse meg.154 A hatóságoknak ez a fellépése mintegy nyitányát szolgáltatja annak az évtizedekig tartó, váltakozó állású küzdelemnek, moly a földesúr, vagyis a kamarauradalom • és 1 a tokaji Orosz Bizottság között végbement. Az időnként keletkező döntések mondhatni csalhatatlan hőmérői a mindenkori külpolitikai nemzetközi helyzetnek, annak, hogy a Habsburg-monarchia mikor és milyen mértékben szorult rá a mind döntőbb jelentőségre emelkedő orosz birodalom támogatására. Éppen ezért a legkritikusabb pillanatokban a megyei hatóságokat befolyásoló magas kormányszékek az orosz nagykövet fellépéseire rendszeresen meghátráltak a végső konzekvenciák levonása elől, ós visszavonulásra intették a kamarai vagy megyei hatóságokat. Tokaj mezőváros földesura a Rákóczi-szabadságharc bukása után elkobzott birto- | kokon hatalmasra nőtt kamarauradalom volt. Földesúri joghatósága alól csak a meg nem notázott nemesek telkei, némely egyházi javak, valamint á kevés új adományos földje volt mentes és alkotott kisebb-nagyobb szigeteket az uradalom összefüggő testében. A többi dominiumhoz hasonlóan a kamarauradalom is fel akarta szívni ezeknek a zavaró exemptus telkeknek minél nagyobb számát, és ehhez a jogi lehetőségek széles skálája állt rendelkezésére. Bár az Orosz Bizottság zálogszerző aktusai jórészt a kamarauradalom vezető személyeinek közreműködésével készültek és az elmondottakból kitűnik, hogy a szepesi kamarai adminisztráció mindenről pontosan tudomással bírt, mégis néhány évvel későbben már úgy állították be a dolgokat, mintha Visnyevszkijók önkényesen, hatósági tudomás nélkül vetették volna meg a lábukat Tokajban. A magyar jogszabályok értelmében a földesúr terragiumot szedhetett a földesúri hatósága alatt ólő nem nemes telekbirtokosoktól; az indigenátussal nem bíró külföldi birtokosok pedig vitathatatlanul ezek jogi sorsát osztják. Bárha a Visnyevszkij ék kezelésében álló szőlők ós egyéb ingatlanok nemesi, kiváltságos telkek voltak, a nem honfiúsított külföldi birtokosok a Tripartitum felhívott helye alapján mégis terragium-kötelesek voltak, mivel a szóban forgó mentesség személyi és nem dologi volt.15 5 Visnyevszkij december 12-én már írásban válaszol az alispánnak. Igazolja a levél és idézés vételét, „sed quoniam in Libello actionali eisdem annexo, actor me in specie non nominat, praeterea notum est Incl. Comitatui, quod ego, qua extraneus, et non propria me, sed Suae Imperatoriae Majestatis Russicae, meae clementissimae Dominae, sine cujus mandato nihil quidquam facere audeo, negotia hie exercens, Judicio Comitatensi 15s 0. L., Cane, oszt., InsinuataCanc. Austriae et Cane. St. Int. 1753:46. 151 Uo. 1753: 58. «sEgyébként az 1723: LX1V t. с. értelmében is adófizetésre volt kötelezhető. Érdekes, hogy a keresetlevél eltekint ennek megemlitésétől.
