Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
A MAGYARORSZÁGI POLGÁRI RADIKALIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1207 rializmusa ellenére, óhatatlanul utat hagyott az idealista elképzelések érvényesülésének. Ezeknek a lehetséges idealista behatásoknak helyt adva, alaptételét közvetkezetlenül továbbfejlesztve fejtette ki Pikier a továbbiakban belátásos elméletét, amely végül is az emberi értelemre helyezte a fősúlyt. Vizsgálódásai során ugyanis arra az eredményre jutott — kiegészítve Tarde utánzási teóriáját — , hogy az emberek cselekedeteit, szükségleteik mind tökéletesebb kielégítésére törekedve, célszerűségi belátásuk határozza meg. A pozitivista társadalomtudománynak ezek a képviselői tehát szándék nélkül ugyan, de végül is torz képet nyújtottak a társadalomról és a társadalomban végbemenő folyamatokról. Tudományos tevékenységük tulajdonképpen a fennálló rend igazolását szolgálta, amennyiben kikapcsolták vizsgálódásaik köréből az osztályharc tényét. Az osztályoknak és az osztály harcnak figyelmen kívül hagyásával nyert nagy jelentőséget szociológiájukban a társadalom atomi eleme, az egyén. így a társadalom az egyének „halmazata" lett, az állam pedig az egyének „összeműködésének" eredménye. Az egyénnek, a számukra egyetlen „pozitív" társadalmi tényezőnek a magatartásából, illetőleg az egyénben végbemenő érzelmi, fiziológiai stb. folyamatokból próbálták megmagyarázni a társadalom jelenségeit és folyamatait. így a társadalom valóságának, fényeinek vizsgálatát mellőzve, a társadalmi fejlődés sajátos törvényszerűségeinek feltárása helyett a pszichológiai idealizmushoz jutottak el. A pozitivizmusnak ez az eredménye a burzsoáziának a társadalommal és a társadalom törvényszerűségeivel szembeni egyre reakciósabbá váló magatartását juttatta kifejezésre, sőt a pozitivizmus egyes képviselői nyíltan és határozottan is a munkásmozgalom ellen fordultak. Pulszky például a liberalizmus álláspont járól bírálta a szocialista, kommunista törekvéseket, és Pikier is több alkalommal tett kísérletet a történelmi materializmus bírálatára. A pozitivista szociológiára jellemző tendencia érvényesült tehát magyar képviselőinél is, azonban a társadalomtudományoknak magyarországi elmaradott viszonyai között még ez a pozitivista szociológia is haladást, újat jelentett. Haladást jelentett mindenekelőtt annak hangsúlyozása, hogy a társadalmi folyamatok a természeti folyamatokhoz hasonlóan törvényszerűségeknek vannak alávetve. Pulszky és Pikier többször kifejezést adott azon nézetének, hogy csak szigorúan tudományos kutatásokkal lehet megismerni a társadalom jelenségeinek okait. Ezt a tudományos követelményt szembeállították a teológiai felfogással, amelynek ebben az időben igen nagy tere volt a magyar tudományosságban, és ezzel munkásságuk bizonyos antiklerikális élt kapott. A társadalmi törvényszerűségek jelentőségének hangsúlyozásából és e törvényszerűségek megismerésére vonatkozó igényből következett Piklernek az a megállapítása, hogy a társadalomtudományoknak igen nagy szerepük lesz a társadalom jövő alakulásában.2 Ezek a nézetek, különösen Magyarországon, még akkor is haladó jellegűek voltak, ha értékükből sokat le is von az a körülmény, hogy a társadalom törvényszerűségeinek vizsgálatán Pulszky is és Pikier is huszadrangú és tévútra vezető összefüggések kutatását értette. Haladó vonása munkásságuknak, hogy rendszerükben helyt adtak, bár meglehetősen visszás módon, a fejlődés elemének. Annak hangsúlyozása mellett ugyanis, hogy mindig a kor viszonyai között lehetséges legjobb társadalom valósul meg — és ilyen a fennálló burzsoá társadalom is —, elismerték, hogy az „emberi eszme" (Pulszky), illetőleg az „egyén célszerűségi belátása" (Pikier) egyre tökéletesebb 2 Pikler Gyula : Bevezető a jogbölcseletbe. Bpest. 1892. 135. 1.
