Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
1208 SZŰCS LÁSZLÓ viszonyok felé törekszik. Erről az álláspontról bírálta Pulszky, de különösen Pikier az elmaradt feudális viszonyokat mutató magyar társadalmat. Ugyanerről az alapról azonban nemcsak visszafelé, a feudalizmus irányában gyakoroltak kritikát a burzsoázia álláspontjáról, de bizonyos fokig előre is mutattak. Mindketten vallották — bár nyilvánvalóan imperialista tendenciáknak helytadva — , hogy a nemzeti állam nem utolsó és legtökéletesebb foka az emberi társadalom fejlődésének, és hirdették, hogy az emberiség az egyre nagyobb közösség, az egyre nagyobb testvériség felé halad. Pikier kifejtette elgondolásait egy olyan államról is, amelyben munka nélkül nem lehet busás jövedelmekhez jutni, de ahol ismeretlen a munkás, dolgos emberek éhezése is.3 Ezeket, a számukra távoli jövőben esetlegesen beálló változásokat — rendszerüknek megfelelően — nem az osztályharc eredményétől várták, bár amennyiben vizsgálódásaik során szembetalálták magukat az osztályharc tényével, ezt nem tagadták le —, rendszerükbe azonban nem építették be. Mindezekkel együtt Pulszky és Pikier tudományos tevékenységének pozitív oldalához tartozik az a tagadhatatlan tény is, hogy a társadalmi ismeretek terén hangsúlyozott tudományos igényeikkel megvetették a magyar társadalomtudomány alapjait, bekapcsolták ezt a Magyarországon új tudományt a nemzetközi ideológiai vérkeringésbe. A feudális maradványok túltengésével terhelt századeleji kapitalista magyar társadalomban, valamint ennek a társadalmi állapotnak megfelelően, nacionalista és klerikális előítéletekkel telített magyarországi elmaradott tudományos, főleg társadalomtudományi viszonyok között a pozitivista társadalomtudománynak különösen ezek a haladó mozzanatai hatottak erősen. Felerősítették ezt a hatást azok a támadások és nemegyszer hajszák, amelyek Pulszky, de különösen Pikier, majd tanítványaik éppen progresszív jellegű tevékenysége ellen irányultak a hivatalos Magyarország képviselői részéről. Az a változó hevességgel folyó tudományos vita, amely tevékenységük körül zajlott a századforduló idején, egyre inkább a fennálló, ellentmondásokkal küszködő rendszer hívei és az ország gazdasági, politikai, kulturális viszonyainak demokratikus átalakítását óhajtó csoportok közötti politikai harc jellegét öltötte. Ezeknek a tudományos és pohtikai küzdelmeknek a során vált kezdetben Pulszky, majd főleg Pikier a haladó polgári mozgalmak zászlajává, és így lett a pozitivista szociológia a magyar polgárság elsősorban azon részének ideológiájává, amely bizonyos átalakításokat óhajtott a magyar társadalomban. Kezdetben, mint utaltunk rá, a fiatal, radikálizálódásra hajló értelmiségi csoport tagjai is teljesen Pulszky és Pikier — volt tanáraik — tanításainak hatása alatt állottak. A pozitivista szociológiának azonban főleg haladó elemei hatottak erre a fiatal polgári intelligenciára, és ezeken a haladó vonásokon keresztül vált a pozitivizmus a társadalomról alkotott elképzeléseik alapjává. Ezt mutatja többek között az a körülmény, hogy ez a radikális értelmiség legszívesebben „evolucionistának" nevezte magát. Visszaemlékezésében Jászi is a pozitivizmus elsősorban haladó vonásainak hatására utalt. „Szociológia ! — írta. — Ez volt az a szó, mely szintetizálta törekvéseinket: a természettudomá nyok diadalmas erejében való hitünket, a rájuk alapított társadalomtudomá nyi kutatást és az ezen felépülő új népboldogító politikát . . ."4 Annak ellenér 3 Pikier Gyula : Az állam ellen. Bpest. 1886. 4 Huszadik Század, 1910. XXI. 2. 1.