Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
1206 szűcs J.ÁKZI.Ó 1 tudományi Társaságon belül, illetve túl is léptek a korszak liberalizmusának álláspontján. Erre a csoportra ugyanis, ha egyrészt nAeghatározólag hatottak is a polgárság alsóbb rétegeinek az érdekei, indulatai (feudalizmus-, nagytőkeellenesség, félelem a szocializmustól stb.), másrészt mint értelmiségre mégsem hatottak olyan közvetlenül és egyértelműen ezek az érdekek, hogy amikor a meglevő polgári demokratikus vívmányok is veszélybe kerültek (jóllehet ezek továbbfejlesztésére is igényük volt), ne lettek volna képesek balra, a munkásosztály felé tájékozódni. Részben ugyanez a körülmény, tehát értelmiségi voltuk magyarázza azt is, hogy miért volt olyan nagy szerepük a különböző ideológiai hatásoknak a csoport balra tolódásában, ideológiai arculatuk vizsgálatánál természetesen figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy szinte kivétel nélkül 25 — 30 éves fiatalemberek voltak, tehát olyan életkorban, amikor általában eszmei kiforratlanság, minden új iránti fogékonyság jellemzi a fiatal értelmiséget. Ezért, ha a következőkben különböző ideológiai áramlatok hatásáról lesz szó, az őrájuk vonatkoztatva mindig ezeknek a hatásoknak a tendencia formájában való érvényesülését jelenti elsősorban. Mint ahogyan ők maguk nem is a polgári pozitivizmus vagy a marxizmus valamelyik irányzatának lettek a képviselői, hanem a mindezek kölcsönhatásából leszűrt , általuk kialakított polgári radikalizmusnak. A különböző ideológiai áramlatoknak a korai, fiatál éveikben rájuk gyakorolt hatása azonban éppen a radikális ideológia kialakulása szempontjából bír nagy jelentőséggel. I A magyarországi liberalizmus balszárnyán jött létre az a pozitivista ideológiai irányzat, amely az első és legmélyebb hatást gyakorolta a radikalizmusra hajló fiatal értelmiségi csoportra. Ennek az irányzatnak a legkiválóbb képviselője Pulszky Ágost, majd Pikier Gyula volt. Mindketten elsősorban annak a magyar burzsoáziának adtak hangot, amely a hatalom megszerzésének mámorában élt, de képviselői voltak egyben annak a magyar burzsoáziának is, amely már észrevette azokat a kapitalista fejlődésben rejlő ellentmondásokat, amelyek az imperializmusba való átfejlődés során egyre inkább a felszínre kerültek. A pozitivizmus magyar képviselőire e szociológiai irányzatnak főleg pszichológiai elképzelései hatottak. A társadalmi változások indítékait kutatva Pikier például arra az eredményre jutott, hogy a társadalmi folyamatokat az egyéni idegrendszerben végbemenő folyamatok határozzák meg. „Az embernek a társas élete, a társas életben való cselekvése — mondta egyik előadása során — akár királyt választanak, akár büntetnek, akár polgári törvénykönyvet alkotnak, akár forradalmat csinálnak stb., az embernek a lelki életéhez tartozik. Ez a lelki élet párhuzamos bizonyos idegrendszerbeli folyamatokkal, illetőleg a lelki élet ezeknek az idegrendszerbeli folyamatoknak csak egyik oldala, viszont a lelki életnek a másik oldala azok az idegfolyamatok, amelyeket a lelki élettel egyidejűleg észlelhetnénk. A kettő egy és ugyanazon dolog, ép úgy, mint ugyanazon dolognak kétféle észlelete. Az ember társas élete tehát, amely a lelki életnek egy része, csak egy oldala az idegrendszer életének, az idegrendszer élete anyagi élet."1 Ez az álláspont azonban, minden hangsúlyozott mate» Huszadik Század, 1901. III. 307. 1.
