Századok – 1963
Tanulmányok - H. Balázs Éva: A magyar jozefinisták külföldi kapcsolataihoz 1187
1226 H. BALÁZS ÉVA országról érkezett híranyag címe a következő évfolyamban megváltozik. Már nem: „Von und aus Ungarn", hanem ,.Verschwörung in Ungarn", magyarországi összeesküvés, és a szerkesztő azonosítja magát az udvar szócsövének, Hoffmann Alajosnak a magyar rendek ellen írt Bábel és Nini ve című munkáinak álláspontjával (St. A. 59:32; 59:42). Először nehezen hiszi el, hogy azok az „értelmes nemes ifjak", akik egyetemének, előadásainak hallgatói voltak, részesei lehetnek a nemesi összeesküvésnek — így értelmezi a diplomatervet. De most már nem a Helytartótanácsból közöl anyagot, hanem egy agg levélíró gúnyos sorainak ad helyet, aki beszámol a bandériumok felvonulásáról, — ő ugyan nem látott ilyeneket Mária Terézia koronázásakor. Ezeknek tarkasága komikus, és ezt Schlözer ország-világ előtt a nacionalizmus torz megnyilvánulásának minősíti. Nem kegyelmez Schlözer Aranka György névtelenül megjelent, majd német fordításban is publikált munkájának sem, amely párhuzamot von az angol és magyar alkotmány között. „A magyar arisztokratáknak mostanában kedvenc gondolata, hogy a magyar és angol alkotmány hasonlóak egymáshoz. Ám hagyjuk rájuk. — talán tanulnak belőle, és igyekeznek arisztokratizmusukat legyőzni" (St. A. 66:30). De az a következtetés, amit a szerző Aranka levon, hogy ti. Magyarország független állam, — nem fogadható el. 1792-ben „Intoleranz in Ungarn" címmel jelenik meg a lapban cikk, mely a Manch Hermäon szerzőjét dicséri és védi a támadások ellen, — vagyis Hoffmann után Molnár János is támogatást kap Schlözer lapjában (St. A. 69:7). A pesti evangélikus lelkész névtelenül jelentette meg munkáját, melyben a nemesi mozgalom „szittya féktelenségéről" írt, egyébként polgári álláspontja és éles antiklerikalizmusa megnyerhette Schlözer tetszését. Leközli Almásy Pál elaborátumát a magyar kereskedelem nehézségeiről, de nem szól Podmaniczky Józsefnek ezévben a vámkérdésről készült, s kéziratban terjesztett munkájáról. Schlözer pozitívan reagált Martinovicsnak 1792 augusztusában kelt, „Status regni Hungáriáé" c. röpiratára is, mely hírt adott arról, hogy a felvilágosult magyar mágnások és nemesek megértést tanúsítanak az elnyomott nép iránt.3 6 A magyar megyék harca a sajtószabadság érdekében szintén hangot kap a Staatsanzeigen hasábjain. A kassai generális megyegyűlést ugyan Schlözer országgyűlésnek tartja (Vom Landtage zu Kaschau in Ungarn), de mindenesetre íjíközli határozatait és folytatólagosan Lánvi tanácsos cenzúrai tevékenységét marasztalja el (St. A. 71:38. 370—377. I.).37 Volt olyan levél is, amit megírtak, de nem juthatott el Schlözerhez. Ilyen volt Hajnóczy Józsefé, aki szintén a cenzúra visszaélése miatt —eltiltották Kazinczy Wieland fordításának terjesztését — fordult egy göttingai diákon O. L. Berzeviczy es. lt. 1789/b. Fasc. I. p. 19. — továbbá ugyanőtőlo 1789 végéről egy elaborátum „Die Grundsätze Österreichs in der Regierung Ungarns" (uo. Berzeviczy Gergely iratai Fasc. H.). Ez az utóbbi erősen osztrák-ellenes éllel, valószínűleg külföldi lap, talán a Staatsanzeigen számára készült. 36 Benda Kálmán : A magyar jakobinus mozgalom iratai. I. 773. 1. szerint a röpirat ugyan 500 példányban jelent meg, de nem sok kerülhetett forgalomba, mert már a kortársak is ritkaságként tartották számon. Egy példány azonban eljutott Göttingába ós Schlözer a St. A. 1793-as évfolyamában hivatkozik a röpirat néhány adatára. 37 A megyei tiltakozásokat Mednyánszky titkos jelentései szerint (O. L. Privat -bibliothek, Fasc. 26) a Helytartótanácsból irányították, s akit az irányítással gyanúsított — ebben egyetérthetünk vele —, elsősorban Podmaniczky József volt.
