Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

1146 F 01YÓIR ATS ZE MLE bit levéltári iratok alapján, utóbbit Ilunya István munkásmozgalmi veterán visszaemlékezései nyomán. Társadalmi Szemle Az 1963/6. számban Gedö András : A mai kapitalizmus ideológiai válsága és a koegzisztencia c. cikke a jelenkori burzsoá ideológia reagálását ábrázolja korunk egyik fő problémájára: a békés együttélés jelenségére. A szerző két csoportra oszt ja a mai burzsoá ideológiát: az egyiknek követői a' kapitalizmus mai helyzetét válságosnak tekintik, pl. Spengler, Toynbee; a másik hívei „terápikus" javaslatokat igyekeznek kidolgozni a kapitalizmus megmentésére. Ebbe a csoportba főleg burzsoá közgazdászok tartoznak. Gedő András megállapítja, hogy a békés együttélés tényével mindkét csoport számol, a reá való reagálásban a két csoport szemlélete egybefolyik. A békés együttélést elsősorban a burzsoá politika csődjéből fakadónak, a nyugati világra rákényszerített politikának, tehát a Nyugat válsága újabb szimptómájának tekintik. Ez az egész burzsoá ideológiában fokozza a válság tudatosodását. Demográfia Az 1963/1. számban Klinger András ós Mikes Gábor : Adatok az Ormánság népesedésének néhány kérdéséről c. írása statisztikai adatok alapján bebizonyít ja, hogy a hírhedt „egykés" vidék, amely a két háború közötti alacsony népszaporulata miatt az ellenforradalmi kor nacionalista közéletében oly gyakran szóba került, a felszabadulás óta e tekintetben jelentősen fejlődött, s ma már alig marad el az országos átlagtól. Irodalomtörténeti Közlemények Az 1963/1. számban az abszolutizmus korának eszmetörténete szempont jából érdekes Só tér István : Buda halála c. tanulmánya. A tanulmány szerint az eposz a „népi-nemzeti" irány reprezentatív irodalmi műfajának tekinthető, amely a kortársak (Gyulai) szerint a Magyarországon talajtalan és hagyományainktól idegen regény műfaját volt hivatva pótolni. Az eposz, túljutva a romantikán, hivatott lett volna az objektív ábrázolást, bizonyos realizmust megvalósítani. Maga Arany az eposzt a nép történeti tudatában gyökerezőnek tartotta. Sőtér szerint a Buda halála a szabadságharc bukásának árnyékában, a magyar történeti mítosz képeiben a Mohácstól Világosig vonuló magyar sorstragédiát példázza. A műben a korábbi értelmezésektől eltérően nem a regényszerű, hanem a drámai elemeket emeli ki. Szerinte a mű előzményét Arany munkásságában, a balladákban kell keresni. A Buda halála lényege a drámai elem — a végzet, amely a fent jelzett mondanivalót fejezi ki. Érdekes kultúrtörténeti adalék Németh Lajos : Adalékok a századforduló magyar irodalma és képzőművészete kapcsolatához c. cikke. A dolgozat elöljáróban felvet egy jelentős elvi kérdést, a művészetek „egyenlőtlen fejlődésének" kérdését, azt a kérdést, hogy bizonyos történelmi korokban a művészet egyes ágai óriási mértékben fejlődtek, ugyanakkor más ágakban nem mutatkozott nagyméretű művészi fellendülés. Ennek okát a szerző abban látja, hogy azonos társadalmi körülmények nem egyformán hatnak a művészet egyes ágaira. E tétel alapján elemzi a századforduló magyar irodalmát, illetve képzőművészetét abból a szempontból, hogy melyik volt a kor társadalmi problémáinak hűbb és egyetemesebb, magasabb igényű tükrözője. Megállapítja, hogy a XIX. században a hazánkban vezető művészeti ág, amely az égető nemzeti problémákat kifejezi, az irodalom, ugyanakkor a kialakuló festészet internacionálisabb, provincializmussal kevésbé fertőzött voltánál fogva előbb vet fel egyetemes jellegű problémákat. A XIX. század végétől kezdve a leghaladóbb irodalmi irányzat és a leghaladóbb képzőművészet között szoros kapcsolat is keletkezik. Az akkor vezető helyen álló Zola ós a skandináv irodalom mind a kezdeti magyar kritikai realizmusnak, mind pedig a nagybányai festőiskolának közös ihletője. Ekkor a nagybányai iskola a Bródy—Thury-féle irodalmi iránnyal szemben magasabb művészi színvonalat jelentett, tehát a festészet állt a magyar kultúra élén. Megváltozik azonban a helyzet Ady és a Nyugat felléptével, akik a nyolcakkal szoros kapcsolatot tartanak; ekkor újra az irodalom válik a művészi haladás fő képviselőjévé. A legújabbkori történelem kutatója számára érdeklődésre tarthat számot Péter László : Szabó Dezső Szegeden c. írása, amely Szabó Dezső 1925-ös szegedi tevékenységét tárgyalja. Szabó Dezső itt jelentette meg a kurzussal erősen szemben álló Ellenforradalom c. cikkét, a Szeged c. liberális lapban. A szerző Szabó Dezső szegedi tevékenységét az író viszonylag pozitív működésének értékeli. Adatanyaga szempontjából érdekes Dienes András : Petőfi nemesi származásának kérdése c. cikke.