Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

1142 TÖRTÉNETI IRODALOM Érdekes és hasznos kezdeményezés a szolnoki Damjanich János Múzeum Múzeumi Levelek címen indított füzetsorozata. (Szerk. Kaposvári Gyula. Megjelenik a Szolnok Megyei Tanács VB. Népművelési Csoportja támogatásával.) A rajzos, színes borítólappal ellátott, gazdagon illusztrált füzetek egyenként 2 ív terjedelműek, s bizonytalan időközben jelennek meg. Eddig öt szám látott napvilágot. A cikkek könnyű, riportszerű stílusban számolnak be a múzeumi munka eredményeiről, a megye területén folyó ásatásokról, az újonnan előkerült fontosabb tárgyi emlékekről, továbbá történelmi események évfordulójáról, a paraszti lakosság rógi életéről és a népi szokásokban máig tükröződő ősi hagyományokról. Nem tudományos műhely-lap, nem az új kutatások szócsöve, hanem a néphez szóló általános történelmi, néprajzi, régészeti ismeretterjesztő folyóirat. A Múzeumi Levelek sikeresen közvetíti a helyi kutatások tudományos eredményeit a paraszti tömegekhez, s erre érdemes felfigyelnünk, hiszen céhbeli törénetírásunk még csak most keresi a módját, hogy hogyan tudna a parasztsághoz közelebb férkőzni. * Szerkezeti felépítését, történetszemléletét ós írói formábaöntését tekintve egyaránt kitűnő munka Kiss Géza Kisújszállás történetéről szóló összefoglalása. (Kisújszállás története a 18. század végéig. Szolnok, 1959, 40 1. A Damjanich János Múzeum Közleményei. Szerkeszti: Kaposvári Gyula. 2. sz. Megjelent a kisújszállási Városi Tanács VB. támogatásával.) A község fejlődésének egészéről jó képet ad, lakóinak viszontagságos, nehéz sorsát a maga teljességében bemutatja. Különösen jók a XVIII. századi Kisújszállás hétköznapjairól, azaz a parasztság mindennapi életéről, a redempció után a községen belül feszülő társadalmi ellentétekről, az egyház és a társadalom viszonyáról írt fejezetek, amelyekhez az adatokat részben a helyi levéltárakból merítette. A munka az 1789-es bácskai kirajzással zárul, amikor is a község szegénységéből több mint ezren Pacsérra települtek át. Csak sajnálhatjuk, hogy Kiss Géza nem ment időben tovább, a feudális korszak végéig, amikor is a fejlődés egy nagy egységét zárhatta volna le. Kiss Géza könyve például szolgálhat a szélesebb olvasóközönséghez szóló helytörténeti irodalom számára. * Szegényes intézménytörténeti irodalmunknak komoly nyeresége Kanyar József Somogy megye levéltárát ismertető munkája. (Somogy megye levéltára. Kaposvár, 1962. 328 1. + 26 képtábla.) A kötet első, nagyobb fele a levéltár történetét ismerteti, 1658-tól, a török kiűzése nyomán újra berendezkedő megyei közigazgatás kezdeteitől napjainkig. Megismerjük a levéltár belső munkáját, az egyre növekvő iratanyaggal kapcsolatos rendezési, selejtezési, elhelyezési problémákat, majd a XVIII. századtól kezdve magukat a levéltárosokat is, — mindezt azonban a szerző nem kiszakítva, önmagában ismerteti, hanem a megye közállapotainak, közigazgatásának szélesebb keretébe ágyazva, úgyhogy a könyv egyúttal a megyi közigazgatás történetének is szinte kézikönyve, így válik Kanyar József munkája — egyébként első megyei levéltári monográfiánk — általános közigazgatási és művelődéstörténeti szempontból is jelentős adalékká. A munka második része a levéltár mai fondjegyzékét közli, a kutatók számára nélkülözhetetlen, részletes tárgymutatóval. A gazdag és szép illusztrációs anyag egyrészt a levéltár régi és mai elhelyezéséről, másrészt a legfontosabb irattípusokról ad plasztikus áttekintést. A kötet ízléses és modern kivitelezéséért külön dicséret illeti a kaposvári Somogymegyei Nyomdaipari Vállalat-ot. BENDA KÁLMÁN