Századok – 1963

Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139

TÖRTÉNETI 1 RODA LOM 1141 vánffy, Szalárdi stb.), s ezek valóban nagyobbrészt országos események Gyulával kapcsolatos vagy helyileg a városhoz fűződő vonatkozásait tárgyalják (Corvin János családjának pusztulása, az 1543-as gyulai országgyűlés, Thököly kapcsolatai a várossal stb.). Az érdekes, jól kiválasztott szemelvényeket a szerző magyarázatai, a korszakról, eseményekről, emberekről írt jellemzései, majd fejezetenként pontos jegyzetbeli utalások teszik teljessé — az olvasónak mégis hiányérzete marad: Gyula belső fejlődéséről, lakóinak életéről aránytalanul keveset hall s kevés kivétellel az is az irodalmi források szemléletét és érdeklődését tükrözi. Érdekes és hasznos lett volna többet közölni a gyulai nép múltjáról, s nem hisszük, hogy pusztán ezáltal a munka provincializmusba süllyedt volna, vagy bárki elfogultsággal vádolhatná. Persze a nép életének fokozottabb bevonása szükségessé tette volna az irodalmi források körén való túllépést ós néhány jellemző, hivatalos vagy magánjellegű iratnak a levéltárak kiadatlan anyagából való közreadását is. Ezáltal válhatott volna teljessé ,,a régi gyulaiak küzdelmes életéről, verejtékes munkájáról, az ország ós a város szabadságáért és függetlenségéért vívott önfeláldozó harcairól" az olvasmányok révén kialakuló kép. * N A Zalaegerszegi Állami Levéltár vezetője, Degré Alajos, Zala megye történetének olvasókönyvét állította össze, a kezdetektől a felszabadulásig. (Olvasókönyv Zala megye történetéhez. Zalaegerszeg, 1001. 140 1. Kiadta a Zala megyei Tanács Y.B.) Degré elsősorban az okleveles és hivatalos iratanyagra támaszkodik, viszont mellőzi az irodalmi jellegű emlékeket. A XVIII. századtól kezdve anyaga, különösen kiszélesedik, s minél közelebb érünk napjainkhoz, a zalai nép életéről annál sokoldalúbb és szemléletesebb képet ad. A kiadvány tengelyében a zömében eddig kiadatlan levéltári iratok állanak (tíznek facsimiléjét is közreadja), s az iratokhoz kapcsolódnak a lényegre szorítkozó magyarázó jegyzetek. A szerző érdeme kettős: egyrészt igen jó anyagot gyűjtött egybe, másrészt a tudományos népszerűsítésnek utat mutatott a helytörténeti vonatkozású levéltári források közreadására. Az elbeszélő és irodalmi jellegű emlékek bevonása azonban színesebbé tehette volna főleg a középkori részeket és bizonyos fokig módot adott volna a kulturális fejlődés így hiányzó bemutatására is. * A Zala megyei olvasókönyv tanulságait is értékesíti Farkas Gábor és K. Móra Magda (a Székesfehérvári Állami Levéltár vezetője és helyettes vezetője) kiadványa: Fejér megye múltja írott emlékekben. (Székesfehérvár, 1902. 356 1. -f- 32 kép. Kiadta: a Fejér Megyei Tanács V.B. Művelődési osztálya. ,,A Magyar Történelmi Társulat keletdunántúli csoportjának kiadványai" 2. sz.) A szerzők a kiadott ős kiadatlan (levéltári) anyagot egyaránt bevonták, irodalmi jellegű forrásokat és hivatalos iratokat egyként megszólaltattak, s így az előbbieknél teljesebb képet adhattak a megye népének múltbeli életéről. Emellett sikerrel küszöbölték ki a Zala megyei olvasókönyv néhány közlésbeli nehézkességét is (így a középkori oklevelek magyarra fordított szövegét nem zavarták meg a nevek és egyes kifejezések eredeti helyesírással való közbeszúrásával stb.). Magyarázójegyzeteikrövidségükben is jók és kielégítők. A gazdag 'illusztrációs anyag a jellem -zőbb iratok mellett bemutatja a megye és főleg Székesfehérvár nevezetesebb műemlékeit is, amellett régi városképeket és népviseleti ábrázolásokat is közöl. * A Komoróczy György által szerkesztett Szülőföldünk történeti adatai (Levéltári tájékoztató helytörténeti gyűjtőknek. Debrecen, 1902. 112 1. 49 facsimile. Kiadta a Hajdú-Bihar megyei Tanács V.B. művelődési osztálya. „Hajdú-Bihar megyei helytörténeti kiadványok" 2. sz.) a Hajdúság és Bihar történetét kutatók kezébe kíván levéltári útmutatót adni. Nem olvasókönyv tehát, a facsimilében bemutatott iratok szövegét sem közli, hanem a helytörténet szempontjából számbajövő forráscsoportokat és irattípusokat jellemzi és értékeli. így olvasóközönségét eleve leszűkíti, s a megye történetéhez inkább csak általános szempontokat nyújt, nem pedig eleven olvasmány-anyagot. A feudális korra bemutatott anyag különben is aránytalanul csekély, a kiadvány 90%-a az 1850 utáni évekre esik. Módszertanilag t alán hasznosabb lett volna a legjellemzőbb iratok szövegét is közreadni. Ebben a formájában mint levéltári tájékoztató inkább csak a kutatók számára ad bizonyos eligazítást, а hajdúsági táj történelmi adatait azonban (amit a kiadvány címe ígér) hiába keressük benne. *