Századok – 1963
Történeti irodalom - A makedón–magyar kapcsolatok kérdéséhez (Ism. Füves Ödön) 1134
1136 TÖRTÉNETI IRODALOM fegyverforgatókká váltak, úgyhogy 1821 után a makedón szabadságharcosok tartalékát képezték. A karavánvezetéshez nagyfokú éberségre, leleményességre volt szükség. A karavánvezetők az ily módon szerzett képességeiket felhasználták új hazájukban is, ahol tekintélyes kereskedőkké lettek. Szína bécsi bankár is karavánvezetéssel kezdte el tüneményes pályafutását. A karavánok rendszerint májusban indultak útnak, kiindulópontjuk legtöbbször Janina, Kozáni s főképpen Sziatiszta városok voltak. A Magyarországba jövő karavának Zimonynál keltek át a Dunán, amelyet — egy népdal tanúsága szerint — magukénak vallottak, s jobban ismerték, mint szülőföldjük folyóit. Útközben elszórtan beszállóhelyek voltak, ahol a karavánok az éjszakát töltötték. Nagyobb helyeken istállóval és raktárakkal rendelkező épületek, az ún. karaván-szerájok álltak a kereskedőkrendelkezésére. A Bécsben épségben megmaradt karaván-szeráj alapján eltudjukkópzelni, hogy milyenek lehettek annak idején a hazánkban is bizonyára szép szárúmmal megtalálható szállodák. A széles udvart kör alakban raktárak vették körül, éspedig minden nagyobb kereskedő külön raktárhelyiséggel rendelkezett. Egy-egy sikeres vállalkozás után a karaván „arannyal telt zsákokkal" tért haza. A makedón városok hamarosan meggazdagodtak, mert lakóik mind nagyobb számmal kapcsolódtak be ebbe a jövedelmező tevékenységbe. A családi összefogás is szerepet játszott e gazdagodási folyamatban. A magyarországi görög kereskedők családtagjai ui. hazájukban maradtak, akik kereskedőtársként működtek közre az üzletek lebonyolításában. Sem Liritzisz, sem Vakalopulosz, de az eddigi szakirodalom sem említi a dunai hajózásnak a szerepét a makedón — görög kereskedelem lebonyolításában, pedig a hadihajózás szempontjából10 fontos Duna kereskedelmi út is volt. Bizonyára a folyami áruszállítás lehetősége csábította a szerbeket és a görögöket a Duna menti városokba (Zimony, Ráckeve, Pest, Szentendre, Komárom, Győr, Pozsony, Bécs) való letelepedésre. Bécset hamarabb érhették volna el Nagykanizsa—Sopron irányában, márpedig az ezen az úton folyó kereskedelem mindvégig jelentóktelem maradt. A magyarországi görög kereskedők zömének szülőhazájáról, Makedónia városairól eddig csak az egyes helytörténeti monográfiákban olvashattunk. Vakalopulosz könyvének egyik legnagyobb értéke az, hogy egy helyen adja Nyugat-Makedónia és Észak-Epirusz helységeinek földrajzi leírását és történelmi ismertetését. Ebből kitűnik, hogy a makedón kereskedelem központja a gazdagsága miatt aranyvárosnak nevezett Sziatiszta volt, amelynek kb. 200 kereskedőcsaládja a Habsburg-birodalom városaival állott kereskedelmi kapcsolatban. A magyarországi görög kereskedők közül sokan származtak Kozáni városából, ahonnét már 1062-ben több kereskedő jött hazánkba. Kereskedelmi központ volt még a szőrmeiparáról nálunk is ismert Kasztória városa. A magyarországi görögök származási helyei közt gyakran olvassuk Moszehopolisz nevét, amely a környék egyik legnagyobb ós leggazdagabb helye volt. 1769-ben a törökök feldúlták ezt az 50 000 lélekszámú várost, amelynek lakossága teljesen elmenekült, többségük Magyarországba költözött. A magyarországi görögök irataiban sokszor találkozunk még a következő kisebb jelentőségű helységek nevével is: Szelitza, Vogatzikon, Cotili, Kliszura, Viaszti, Szervia, Katranitza, Nausza, Verna, Doirani, Melenikon, Szerre, Vitólia, Koritza, Blatzi, Szipiszeha stb.. Bár ezeknek a helyeknek Magyarországgal való kapcsolata Sziatisztához, Kozánihoz, Kasztóriához és Moszchopoliszhoz viszonyítva jelentéktelen volt, mégis amellett tanúskodnak, hogy a XVIII. században nem volt Makedóniának olyan jelentősebb faluja, ahonnan ne jöttek volna kereskedők hazánkba. Bár Liritzisz — a könyve címéhez főzött várakozásunkkal ellentétben — csupán a bécsi, pesti és zimonvi makedón-görögség történetét vizsgálja, mégis nagy az erénye e műnek, hogy a pesti görögök működését nem önmagában, elkülönítve kutatja, hanem kapcsolatba hozza a másik két város görögségével. Ez a módszer alkalmat ad arra, hogy megállapíthassuk Pest görögjeinek szerepét a diaszpórában. A három város ilyen szempontból való összehasonlítása kétségtelenül Bécs elsőbbsége mellett tanúskodik. A szórványgörögség anyagi és szellemi központja Bécs volt. Az első görög újság, az első önálló görög nyomda e városban keletkezett. A francia forradalom hatása alatt Rigasz Bécsben kezdett szervezkedni, később ugyanitt talált először visszhangra a szabadságharc gondolata is. Bécsben éltek a leggazdagabb görög bankárok is. A legtöbb görög nyelvű könyvet Velencén kívül e városban nyomtatták. A pesti görögöknek a bécsiekhez viszonyítva másodlagos szerep jutott. Ez is természetes folyománya volt a hazánkat háttérbe szorító császári politikának. Mindkét szerző elismeri azonban, hogy Bécs után a Habsburg-birodalomban található kb. 30 göröglakta város közül Pesten élt a legjelentősebb makedóngörög közösség. Pest szellemi központja volt nemcsak a szórvány-görögségnek, hanem hatása kiterjedt Makedónia városaira is. Híres volt a pesti görög iskola, itt is nyomtattak Szentklirau Jenő : A dunai hajóhadak története. Bpest 1886.
