Századok – 1963
Történeti irodalom - Geréb László: A munkásügy az irodalomban (Ism. Agárdi Ferenc) 1137
TÖRTÉNETI IRODALOM •>1137 görög könyveket. Pesten is működtek felvilágosult görög tudósok, tanítók. Itt is tevékenykedtek ga/.dag kereskedők, akik nemcsak új hazájukban jótékonykodtak, hanem szülővárosukat is támogatták. A pesti görögöknek is fontos szerepük volt a görög szabadságmozgalomban. Mindezek a felsorolt, számunkra főleg Horváth Endre kutatásai nyomán" eléggé alaposan ismert tények azonban nem befolyásolják azt a megállapítást, hogy a diaszpórában a vezetőszerep a bécsi görögségé volt. Mindkét könyvben érdekes leírást olvashatunk a Makedónia egyes városaiban még most is épségben megtalálható kereskedőházakról, amelyek a népi építészet és művészet valóságos remekei. E nagyméretű, emeletes épületeknek vastag, lőrésekkel ellátott fala van. Számos ház sarkán torony emelkedik, amely minden bizonnyal a török —albán támadások ellen szolgált védelmük Az emeleten zárt balkon és vasrácsos ablakok láthatók. A szobák mennyezete és az ajtók fából készültek, díszesen faragottak. A falakat belül festmények díszítik. Nem hiányzik e házakból a képekben gazdag ikonosztáz sem. A mellékhelyiségek a kövezett udvar egyik sarkában foglalnak helyet. Nálunk Magyarországon Szentendrén és Tokajban áll még néhány műemlékké nyilvánított görög kereskedőház. Érdekes lenne vizsgálat tárgyává tenni ezeket és összehasonlítani mintájukkal, a makedóniai kereskedőház típusával. Az elmondottakból világos, hogy a két szerző több, előttünk homályos kérdésre ad választ. Az adatokban bővelkedő könyvek segítséget nyújtanak a görög telepesek történetét kutató magyar tudósok számára. Míg Liritzisz könyvének célja elsősorban ismeretterjesztés, vagyis az eddig ismeretes anyag összegyűjtése és közlése, addig Vakalopulosz műve komoly tudományos munka eredménye. Sajnos azonban mindkét író munkáján meglátszik, hogy a magyar kutatások számos eredménye nem ismeretes a szerzők előtt. így pl. nincsenek adataik a legtöbb jelentős magyar város görögségére vonatkozólag; nem tudnak a magyar városoknak a görögök betelepedése ellen való védekezéséről; adatok hiányában erősen idealizálják a makedón kereskedő alakját ; nem említik a magyarországi görögök elszerbesedésónek folyamatát; nem tudnak a görög tőkének ház- és mezőgazdasági ingatlanba való irányításáról stb. Mindezek a hiányosságok azt bizonyítják, hogy a makedón telepesek történetét csakis a. görög és a magyar kutatási eredmények együttes ismeretének birtokában lehet tökéletesen feldolgozni. Éppen ezért e cél elérése érdekében elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a két nemzet történészeinek mielőbbi összefogását és kölcsönös együttműködését, FÜVES ÖDÖN (ÍERÉB LÁSZLÓ: A MUNKÁSÜGY AZ IRODALOMBAN (Irodalomtörténeti füzetek 34. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1961. 179 1.) A közeimúltban elhunyt jeles munkásmozgalmi történész és irodalomtörténeti kutatónak négy írását tartalmazza a könyvecske. Az első tanulmány ,,A munkásság és a munkásügy ábrázolása irodalmunkban. 1832—1872" című. Beszámol munkásvonatkozású irodalmunk előzményeiről és a szervezkedő munkásság soraiban jelentkező első irodalmi megnyilvánulásokról. A munkásság harcaiban később jelentősebb szerepet nyerő személyek közül nem egynek közli irodalmi zsengéit. Olvasunk a kor külföldön járó magyarjainak beszámolóiról, melyek az ott megismert „communista" eszméket ismertetik, majd az itthon meginduló munkássajtóban megjelent korai irodalmi szárnypróbálkozásokról. Sárközy Ferencnek, Táncsics Mihály hívének életét és költészetét is itt tárgyalja. Érdekes jelenség a sok közéleti férfiúnak a munkásság ügye iránt megnyilvánuló rokonszenve, köztük olyanoké is, akiknek pályája később ugyancsak messze vitt el a proletariátus osztályharcától. Ábrányi Emil például 1871. november 4-én az „Internacionálé karéneke" címmel közölte egy versét. Vagy Vajda János a Politikai Újdonságokban (igaz, hogy németül) a párizsi Kommün mellett írt cikkeket. A Kommünről szimpatizálva írt Borostyám Nándor, Ugrón Gábor, Szederkényi Nándor, Szatmári Török János, Berényi István, Aldor Imre, Vértesi Arnold és Tóvölgyi Titusz (utóbbi két regényben dolgozta fel rokonszenvvel a világ első proletárhatalmának egyes epizódjait). Később jelentőssé fejlődött írókés költők, mint Kiss József, Tóth Ede, Benedek Aladár, Tolnai Lajos, Arany László írásaiban többé-kevésbé fellelhető n jóindu-11 Az ujgörögök (Bpest. 1943) című könyvében részletesen tárgyalja e kérdéseket.