Századok – 1963
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI–XII. század) 1
10 KUMOROVITZ L. BEIiNÁT ban nálunk is már jól ismert gyakorlatára támaszkodik 51 . Kálmán talán csak abban újított, hogy különleges okokból — a jogi szóbeliségből határozottabb mértékben kilépve — s alakjukat és tartalmukat szabályozva, legális bizonyítéknyilvántartó formát teremtett belőlük. Márton ispán cartuláját presbyter, minden valószínűség szerint plébános (vagy esperes) írta. Ez azért fontos adat, mert azt bizonyítja, hogy a XII. század elején az írás és — bár még kezdetleges fokon — az oklevélszerkesztés mestersége a káptalanokon és monostorokon túlhaladva, már egyes plébániákon (és vásárokon?) talált otthonra. Szinte úgy tűnik, hogy a „könyves" király éppen ezeknek az új scriptoroknak a képességéhez mérten szabta meg a cartula szerkezetét. Hogy pedig ez a megállapításunk (amely sok-sok elmélkedésnek az eredménye) nem valamiféle ,,kultur-optimizmus"-unkból fakad, az eddig felsorolt adatainkon kívül elevenebb erővel bizonyítja végezetül az ,,a XII. század elején készült (s a grammatica, prosodia, rhetorica, dictamèn és computus szabályait világosan tárgyaló) tankönyv-jegyzetünk, melyet egyik esztergomi kódexünk mentett át korunkra."513 Hogy meddig tartott a cartula használata, éppen hiányuk miatt pontosan nem tudjuk megállapítani. Bizonyára nem sokáig. Az 1251. évi zsidóprivilégium már csak tanút kíván a zálogüzleteknél, de azt sem okvetlenül5 2 . E kedvező körülményből ítélve valószínűnek látszik, hogy már a XII. század második felében e részben is visszatértek a kisebb üzleteknél használatos jogi szóbeliségre. 4. Mindaz, amit főleg az egyházkormányzati írásbeliségről s a Kálmánféle ingósági és hitelüzlettel kapcsolatos cartuláról mondottunk, feltűnővé teszi azt a jelenséget, hogy a XI. századvégi birtokjogi (minden valószínűség szerint pecsételetlen) magánoklevél, Guden cartája óta, formailag a királyi oklevél felé való eltolódást mutat, s nem őrzi meg a magánoklevél önálló köntösét. Ezek az oklevelek ugyanis továbbra is a király engedelmével történt végrendelkezésekről, magán-ingatlanvagyon átruházásáról stb. szólnak, de, egy-két kivételtől eltekintve, már pecséttel, mégpedig királyi pecséttel vannak megerősítve; diplomatikánk pedig — a királyi engedély és pecsét alapján — a királyi oklevelek csoportjába sorolta őket53 . Sorukat David duxnak a tihanyi apátság részére szóló adományáról 1091 táján kelt oklevele nyitja meg. Valószínűleg Tihanyban írták, s I. László király pecsétjét találjuk rajta. Két csoportra lehet őket osztani: 51 A notitiaszerű feljegyzések magyar irányú hatására vonatkozólag olv. Kumorovitz : Cartula sigillata 31—32. 1. ""Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár: Mss. III. 184., fol. 19—23. Felfedezte s a XII. századi európai művelődéstörténet keretébe illesztve feldolgozta dr. Mészáros István „Egy tankönyv a XII. század elejéről" c. (a Magyar Könyvszemlében megjelenendő) tanulmányában, amelyre Mezey L. barátom hívta fel a figyelmemet. Mindkettejüknek köszönöm, hogy a felfedezésről értesülhettem, s a kéziratba beletekinthettem. Mészáros megállapításai rendkívül értékesek XI—XII. századi írásbeliségünk ' további vizsgálatát illetően. —- Azóta hazai notitiákat is találtunk. Ilyenek vannak a zselieszentjakabi (1061) és a bozóki oklevél végén, Györffy Gy. pedig (i. m. 51. 1. 24. jegyzet) Kálmán királyunknak egy hereegkori notitiájára ismert rá. 52 Pauler : i. m. И. 18992. 191—194. 1. és 144. sz. jegyzet (520. 1.). 53 Fejérpatalcy : Kir. kancellária 18. és 21. 1. — Szentpétery : Oklevéltan 47—48. 1. — Véleményüket Hajnal is átvette: Enseignement 215. 1.
