Századok – 1963
Közlemények - Tardy Lajos: A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság első két évtizede (1733–1753) 107
108 TARDY LAJOS jó securitas és pécsit alatt küldene Fölséged eö Fölségének".1 2 Ugyancsak Nedeczky írja 1709. szeptember 14-én Lublinból, hogy Golovkin és Mencsikov1 3 kézhezvették a tokaji borszállítmányt és nagy volt az örömük.1 4 „Golovkin uram számára, ugi Menczikov fejedelem és Zafiro secretariusnak is simul sumptim ötven hordó bort küldöttünk Jaroszlóra az czár boraival edgyütt" — írja a fejedelem Nedeczkyhez, nem csekély borászati ismeretekről tanúskodó hosszú levelében.1 5 Nedeczky 1709. szeptember 23-i követ jelentésében arról tudósítja a fejedelmet, hogy „Golovkin uram szólót volt, hogi ha lehetne é Fölségedtől négy igen jó s ahoz értő vinczellért küldenny bé .Moszkvába felséges czár számára, kiknek visza küldésével assicuriálliák Fölségedet".16 Október 7-én Nedeczky már közli, hogy „az minemű szőlőműveseket küldett Felséged számára" a cár nagy örömmel fogadta.1 7 A diplomáciai figyelmességeken és a cári udvar borkedvelésén túlmenően kezdenek kibontakozni a rendszeres magyar borbehozatal körvonalai.1 8 A fejedelem 1708. december б-én közli Thalabával, hogy ,;ez idén nagy bősége vagyon az hazában a' bornak, ha kinek az vételre kedve lészen, edgy néhány ezer hordóval készek leszünk Ilyvoban vitetni, melly iránt el is várjuk tudósítását kegyelmednek".19 Nem egészen egy évvel később a fejedelem már arra utasítja Thalabát: „Légyen kegyelmed ezen alkalmatossággal azon is, hogy tett projectumunk szerint az Magyar országi borok kereskedését meg indíthassa, mellyben jobb modalitást nem látnék, hanem mivel az Moszkvai birodalomban minden féle italoknak áruitatási az Czáré,2 0 szükséges volna, hogy annyi summa pénzt, az mennyit capitalisul kívánna fordítani ezen kereskedésre, administraltatna arra rendelendő embereink kezéhez, az kik is juro dominii terrestris a' Hegyallyán praemálván az borokat, Szkolyaig avagy Duclyaig szállítanák és ottan ő Felsége commissariusainak adnák defalcato vecturae et tricesimarum pretio (mivel ez az ország jövedelme) az mellyeket következendóképpen eő Felsége nagy lucrummal distraháltathatna országában." A gazdasági érdeklődéssel rendelkező Nedeczky — aki jelentéseiben nem egy érdekes importcikkre (így pl. a teára stb.) hívja fel a fejedelem figyelmét — arról is tudósítja urát, hogy borokért értékes csereárukat lehet kapni.22 A fejedelem külkereskedelmi kezdeményezéseit azonban erősen beárnyékolja, hogy feudális-nagyúri gondolkodása erő- ' sebbnek bizonyult gazdasági elképzeléseinél, és a kereskedési szándékát gyakorlatba átültető követét alaposan megleckézteti: „A mi penig az bornak dolgát illeti, tudni kell kgldnek, hogy mink nem kupeczkedünlt, sem magunkat az ollyan állapotokban nem elegyíttyük".23 Egészen másképpen gondolkozott azonban a tokaji borral és általában a bor- és 1 szőlőtermesztéssel kapcsolatban a fejedelem nagy szövetségese: I. Péter cár. i A Rákóczi-szabadságharc bukása után elapadt a hegyaljai borok Oroszországba ömlése; a fejedelem, Bercsényi és a kuruc nagyurak szőleit az uralkodó idegeneknek adományozta el, és az alighogy megindult zsenge kapcsolatok megszakadtak. I. Péter azonban felismerte, hogy a személyes és udvari szükségleteken felül a nemesi fogyasztóközönség tekintélyes részénél igen nagyméretű igény merült fel a finom magyar borok < behozatala iránt, és ezt az igényt nem lehet kielégíteni a bécsi udvartól évről-évre ajándékképpen kapott néhány hordó tokajival; ezért tervbe vette a rendszeres és gazdaságos magyarországi borbehozatal megszervezését.2 4 A cár 1714-ben Magyarországra küldi a görög kereskedőcsaládból származó Paraszkevics orosz kapitányt egy Jermolaj Kor-1! Uo., I. 1, F. 150/46 fol Л 18 Mencsikov szeretett volna „propter vinorum beneficlum" nagykiterjedésű birtokot vásárolni Magyarországon (Arch. Rákoczianum III. 207); Bonkáló Sándor szerint (A rutének. Bpest. é. п., 32. 1.) Golovkin és Zafirov is. " О. L., Rákóczi-szabh. l.t., I. 1, F. 150 (36. fol.). ls "Uo„ I. 1, E. 111 — és Arch. Rákoczianum, II. köt. (Bpest, 1873) 529. 1. Is 0. L., Rákóczi-szabh. lt.. I. 1, 150/51—53. " Uo., 1.1, 150 (51. fol.). — A későbbiek során még sok ízben találkozunk Oroszországba kikűld'jtt magyar szőlőművesek szereplésével. " A tokaji borral folytatott kereskedelem ez Időben jóformán teljesen a lengyel kereskedők közbenjöttével ment végbe. Ezek közül Keppen Р. «О виноделие и винной торговле в России» с. munkájában (Sztpétervár 1832, 50.1.) Keler Pavel toruiii borkereskedőt emeli ki, aki nagymennyiségű hegyaljai bort szállított az orosz udvarnak. Ez a Keler Pál két munkát is frt a tokaji hegyvidékről és borokról; művei címlapján „Bartphensis ungarus"-nak nevezi magát és mind a hegyaljai helyneveket, mind a szőlészeti szakkifejezéseket kifogástalan magyarsággal írja. " Ráday-lt., I—d/2—12. -A fejedelem ebben tévedett, mert pl. a moldvai borok behozatalára a nyezsini görögök bírtak privilégiummal (Keppen : i. m. 214.1.). " O. L., Rákóczi-szabh. lt., I. 1, E. 149/137—142. fol. " Uo., I. 1, E. 149 (178. fol.). " Russzkij Vesztnyik, 1875. évf., 19. köt. 184—185. 1.
