Századok – 1963
Közlemények - Kállay István: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában 1055
106« к ALLAY LSTYÁN Magyarországon а/, állami várospolitikában az 1740-es évek új korszak kezdetét jelentik. Igaz ugyan, hogy már III. Károly alatt is történtek intézkedések, születtek különböző meg nem valósult javaslatok a városokkal kapcsolatban, de a tárgyalt időszakig jelentős változás nem következett be. A XVIII. század első felében, az 1711 utáni békés évtizedek városaink fejlődését kedvezően befolyásolták. A folyamat — elsősorban statisztikai — vizsgálata még a jövő feladata, az azonban megállapítható, hogy a magyarországi városok egy része — és itt nemcsak a szabad királyi városokra gondolok — a XVIII. század közepére a század első évtizedéhez viszonyítva az iparosok, kereskedők létszámát, a lakosság számát, a városi pénzvagyon felhalmozását tekintve megerősödött. A bécsi udvar várospolitikája Magyarországon is — mint fentebb ismertetett ausztriai politikája — elsősorban pénzügyi meggondolásokon nyugodott. A városok pénzügyi erejének növelése, a tőlük várható nagyobb állami bevételek az abszolutizmus számára olyan anyagi bázist jelentettek, melyre a rendek korlát ozását, szolgáló politikai törekvéseiben támaszkodhatott. Ehhez az elgondoláshoz járult még az is, hogy a szabad királyi városokban, ahol a földesúr a király volt, a földesúri bevételeket, illetve az azok után szedett adót az országgyűlés hozzájárulása nélkül — a városok teljesítőképességének határain belül — emelni lehetett. E földesúri adó (census regius vagy census terrestralis) bevezetése, vagy egyes városokban, melyek már korábban is fizették, felújítása, korszakunk politikai harcain vörös fonalként húzódik végig. Ez adja ineg az udvar várospolitikája pénzügyi meggondolásainak alapját.21 A Kamarához felterjesztett számadások és jelentések városaink anyagi helyzetéről sötét képet festenek, városaink eladósodását mutatják. Az udvari várospolitika egyik régi célja a városok további eladósodásának megakadályozása volt. III. Károly 1737-ben kiadott rendelete szerint a szabad királyi városok királyi engedély nélkül újabb adósságot nem csinálhatnak.22 Ez a rendelet sem tudta azonban a városok anyagi helyzetének további romlását megakadályozni. Egy 1774-ből származó, a ki nem fizetett városi adósságokat felsoroló jelentós, mely a korábbi évekből maradt fenn, szomorú képet fest a magyarországi városokról. Még olyan jelentős városnak is, mint Pozsony, 286 813 Ft adóssága volt. Sopron 137 863 Ft, Pest 87 000 Ft, Zombor 51 000 Ft adóssággal követi a sorban.2 3 A jelentés szerint a városok elsősorban nem a kincstárnak — tehát nem adóhátralékból kifolyólag —, hanem magánszemélyeknek vagy egyházi intézményeknek voltak eladósodva. 1753. július ll-én császári leirat rendeli el, hogy további intézkedésig a szabad királyi városok adósságainak rendezése ügyében hetenként egyszer a Magyar Udvari Kancellária és a bécsi Udvari Kamara üljön össze. Ez a bizottság a városok által felteijesztett házi és adószámadások alapján mórlegelte a városok gazdálkodását; igyekezett módot keresni adósságaik kifizetésére. Az 1759. április 9-i leiratban felmerült a városi gazdálkodás átfogó szabályozásának gondolata is. Ez az általános érvényű intézkedés azonban nem született meg, csak egyedi intézkedéseket hoztak.2 4 A Magyar Udvari Kancellária és a bécsi Udvari Kamara küldötteiből alakult közös bizottság 1765. március 3-i ülésén hagyta jóvá a kassai kamarai administrate intézkedését, mellyel az a város 95 000 Ft-os tartozása miatt a Debrecen városi szeszfőzde egész évi jövedelmét zárolta. 1765. március 5-én fizetésük felfüggesztésével fenyegette meg а városi tanácsot, mert az engedély nélkül újabb 2811 Ft adósságot csinált. Ritka kivételnek kell tekintenünk Kassa és Szakolca városokat, melyeket jó gazdálkodásukért, adósságaik megfizetéséért a bizottság megdicsért, sőt a tanácstagoknak kisebb fizetésemelést is engedélyezett.26 11 Marezali Henrik („Mária Terézia". Budapest. 1891. 30«. I.) ugyan azt hangoztatja, hogy ..a jobbágy és a Yárosl polgár adója sem emelhető a diéta beleegyezése nélkül", a valóságban azonban a városi jövedelmek után szedett census jelentósen növelhette a kincstári bevételeket. A census regius bevezetése, illetve régebbi jogok alapján történő felújítása a várospolitika egyik fontos kérdése, mely még további kutatásokat igényel. A census regius, mint új adó. a városoktól nyerhető kincstári bevételek növelésének legreálisabb lehetősége volt. " Hofkammerarehiv, Camerale Ungarn, Fosc. 26. Bote Nr. 531. Subd. 1. 12/1777. aug. fol. 183—183/v. N ormairesolutiones, B. kötet. I. r. 1737. jul. 6. Itt szeretném megjegyezni, hogy a Hofkammerarchiv C'amerale Ungarn sorozat 26. fasciculusa csak összefoglaló elnevezés. A ,,Fasc. 26." a valóságban 82 iratcsomót tartalmaz. Az újabb levéltári rendezés az egyes iratcsomókat vörös számokkal (Rote Nr.) látta el. Ezek a vörös számok a mértékadók a források idézésénél. [A továbbiakban gyakran előforduló állagok — Camerale Ungarn, Hoffinanz Ungarn, Oivitatensia — mind a Hofkammerarchivból valók. A levéltár megnevezését ezen állagok esetében elhagyom.] " Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 519. Subd. 3. 145/1774. márc. fol. 259/275. " Civitatensia. Fase. 1. 1753. jún. 11. Civitateneia Fase. 9. 1759. ápr. 9. " Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 505. 1763. márc, 3. fol. 213. köv. 3. pont. Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 506. Subd. 4. fol. 559. 1765. márc. 5. Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 507. Subd. в. fol. 249. köv. 1765 (Kassáról van szó). Camerale Ungarn, Fase. 26. Rote Nr. 509. Subd. 7. fol. 3. köv. 1767. márc. Я. 5. pont (Szakoloáról van szó).
