Századok – 1963

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017

AZ 1927. ÉVI OLASZ-MAGYAR SZERZŐDÉS 1031 külpolitikai vonatkozásai, melyeket még nem ismert, rendkívül érdekelték, minek számos közbevetett kérdéssel adta tanújelét." Bethlen, a feljegyzés tanúsága szerint, meglehetősen szimplifikálta a francia uralkodó körök tervét a Habsburg-monarchia restaurálását illetően. Kétségtelen, hogy volt ilyen terv és ismételten felmerült azzal a céllal, hogy általa elhárítsák az osztrák Anschluss-törekvéseket, meggátolhassák Ausztria csatlakozását Németországhoz. Azonban e tervnek Csehszlovákiában egyetlen társadalmi osztályban sem volt talaja, Ausztriában pedig a munkásság szervezett ereje állt vele szemben. Emellett az osztrák uralkodó osztályok táborában az Anschluss-törekvés is és az önálló Ausztria megőrzésére irányuló törekvés is erősebb. minta vágy egy kis Habsburg-monarchia iránt. A Habsburguralom magyarországi restaurációja persze megerősíthette volna az osztrák legitimistákat és növelhette volna az osztrák uralkodó osztályok táborában a monarchia „népszerűségét", s eszköz lehetett volna a munkásság szervezett erejének gyöngítésére, — ami az osztrák uralkodó körök fő gondja. A horthysta kormányzat azonban maga sem tudta elszánni magát a Habsburg-restaurációra, bár foglalkozott a fiatal Albrecht főherceg trónraültetésének tervével. Az április 4-i beszélgetés során — a feljegyzés tanúsága szerint — Bethlen még nem veti fel a magyar trón betöltésének kérdését, s a Habsburg-restaurációt csupán mint a francia politika egyik „rendezési" tervét említi, hogy ezzel kapcsolatban álláspontját leszögezze. Erről a következőket írja: „Végeredményben azt mondtam neki, hogy a francia koncepció nekünk nem felel meg. Ausztria egy hulla, és sem hullával, sem esküdt ellenséggel az ember nem köt házasságot. Amellett egy ily blokkban Magyarország újból kolónia volna a két ipari állammal szemben. Mindenesetre azonban számítani kell arra, hogy Franciaország ezen törekvései a jövőben is nyilvánulni fognak." Miután a „francia koncepció" az olaszoknak ugyancsak semmiképpen nem felel meg, a ravasz Bethlen éppen ezért vázolja azt, hogy adódjék belőle az a következtetés, mind az olasz, mind a magyar kormány érdekelt a francia törekvések meghiúsításában. Ha pedig ez így van, más „koncepció" kell a közép-európai „rendezéshez". S Bethlen ebben az irányban fűzi tovább fejtegetéseit. „Ha nem Franciaország fogja Közép-Európa új konstellációját rendezni — mondja —, úgy előrelátható, hogy Német- és Oroszország megerősödésével e két hatalom fog erre a rendezésre befolyást gyakorolni. Ez természetesen ma még nem aktuális, de a jövőben nem kizárható lehetőség". Oroszország megerősédését Bethlen valószínűleg még mindig úgy érti, hogy ott a szovjet hatalmat megdöntik, az ellenforradalmi Oroszország feltámad, idővel megerősödhet, s akkor jelentkezik majd Közép-Európában és a Balkánon. A korábbi években a magyar—szovjet viszony kérdésében, így a Szovjetunió diplomáciai elismerésének a megtagadásakor is, a Bethlen-kormány állásfoglalásában ezek a hiú remények jelentős szerepet játszottak. A Bethlen-Mussolini tárgyalásról szóló feljegyzés azonban nem teszi világossá e gondolatmenetét, s csak azt rögzíti, hogy Bethlen a „szláv veszélyt" hangsúlyozza. Ennek kapcsán említi, hogy „egy szerb—bolgár megegyezés vagy egyesülés kizártnak nem tekinthető és ez közelről érintené a magvar és olasz érdekeket is". Bethlen ezután rátér arra, ami számára a legfontosabb külpolitikai probléma: a kisantantra. Mindjárt kijelenti: „abban is megegyzik az olasz és a magyar érdek, hogy ez a szövetség mielőbb felbomoljon, ami azonban nem olyan könnyű dolog, mint azt sokan hiszik". A kisantant felbomlása 6 Századok 1963/5.